Visszhang: könyv

Búvárkodás haladóknak

Visszhang

Ferencz Mónika második verseskötete a bátran eklektikus megszólalásmód miatt olyan, mint egy nagyon erős első kötet.

A vékony könyv tartalmaz képzeletbeli szavakból álló szótárcikkelyt, enigmatikus drámarészletet, könnyed ready made szöveget, sőt rúnaverset is.

A tördelési trükkök (olykor mintha lebegnének a sorok a papíron), a csak nevek felsorolásából álló szonett (a feminista tematikájú vers címe: a kirekesztettek szonettje), vagy az, hogy az utolsó, nagy vers (hófedte hullámok alatt) záró versszaka a tartalomjegyzék összeolvasásával jön létre, jól ellenpontozzák a szövegek súlyosságát.

„Melyik év? Tudnod kéne, mert ő is jött végül, / az árnyékember, bár ezúttal nem ért semmihez, / csak leült a fűbe és biztatott, / hogy az ötéves kori önmagadhoz nyúlj.” Mélyvíz ez, valóban. Olvasóként talán azt díjazzuk leginkább, hogy ez a zavar, a titkosírások közötti elbizonytalanodás feloldódik. A rejtélyeket, a misztikumot vagy a mitikus, álomszerű ködöt a költő időről időre eloszlatja, a képek helyükre kerülnek. A kötet bravúrjai közé tartozik az is, hogy rájövünk, mennyire kontrollált káoszt hoz létre ez a csak látszólag lezseren végigvitt mesterterv. Az egyik vers (megszületik) például úgy kezdődik, mintha a lírai én viccet mesélne: „Azt ismered, hogy az ember megszületik / és felnéz a rozsdás égboltra?” A játék, miként a búvárkodás is, súlyoktól felszabadult állapot, ami a nyugalom felé mutat. „Engedjük szabadjára tajtékzó vadállatainkat”, kéri a költő. Engedjük!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.