"Ezekben az írásokban nagyítóval kell keresni a hangulatot"

Sorköz

Nényei Pál: A nagy beszélgetés című novelláskötete az Esti Kornél-köteteket idézi, de nem izgalmas, ráadásul idegesítő könyv.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2021. augusztus 12-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

A gimnazista korosztálynak írt nagy sikerű irodalomtörténet, Az irodalom visszavág szerzője maga is középiskolai tanár, most novelláskötettel jelentkezett. A nagy beszélgetés le se tagadhatná írójának hivatását. Petőfi, Toldi, Örkény, a Biblia, Gogol, Csehov, Goethe meg a görögök, és még sorolhatnánk, mind-mind szóba jönnek. De főleg Kosztolányi szelleme kísért, hiszen a novellák állandó szereplője, Lanny Epie (nem nehéz felfejteni az anagrammát) egy Esti Kornél-szerű figura, ahogy a kötetkompozíció egyes elemei is az Esti Kornél-köteteket idézik. Nényei átvette az alapszituációt, de csavar egyet rajta: itt a régen látott barát (az elbeszélő, habár az egyik novellában a paradicsomi kígyó is valamiért ezen a néven mutatkozik be) a szövegek többségében nem az író árnyékos fele, nem egy démoni, léhűtő figura, hanem egy egyszerű középiskolai tanár, aki ugyan „jó tollú” volt a gimiben, de nem lett belőle művész. Viszont állítása szerint attól, hogy nem ír, még író. Sőt, szerinte senki nem attól lesz író, hogy ír. Továbbmegy: szerinte „az írás önfertőzés”!

Aztán ahogy halad az első novella, az elbeszélő, aki viszont író, habár nem túl tehetséges, meggyőzi barátját: hagyja a tanítást, a pad alatt chatelő, magukat szinte szó szerint halálra unó diákokat, és írjon. Csakhogy! Hirtelen megjelennek a „kellemes külsejű és modorú diáklányok, diákfiúk” a beszélgetés színhelyéül szolgáló kávéházban, és szemükben „rajongás és szeretet csillogott”. Ez a tanár úrnak szól persze. Erre Lanny Epie mégiscsak a tanárság mellett dönt. Mi viszont nem tudjuk eldönteni, hogy ez most komoly, vagy vicc. Nényei nyilvánvalóan saját dilemmájáról ír, de olyan tézisszagúan, hogy a novellákat még azt sem menti meg a karót nyelt tudatosságtól, ha a szerző jelzi is közben, hogy ez direkt ilyen. Az író kényelmetlensége és feszengése, ami abból fakad, hogy nem hisz az írásban igazán, átragad ránk is.

Sokszor egy-egy apróságból fejlődnek ki a szövegek, mint Estinél is. Egy társaságban valaki azon morfondírozik, hogy az egyik lány szép-e vagy csúnya, hogy aztán a novella végére beleszeressen. Máshol Lanny Epie és egy nő átkel a Lánchídon. Ezeket a szerelmes novellákat sikerültebb daraboknak is tarthatnánk, ha nem olyan zárlatuk lenne, mint például hogy „a szerelem talán nem több, mint az élet értelme”. Majd olvashatjuk Lanny Epie első, Csehovot idéző novelláját, aztán ennek felolvasásának körülményeit egy külön novellában, valamint még a szöveg elemzését is egy másikban. Amikor Petőfi a főszereplő, a Nemzeti dal helyett a Fa leszek, ha… kezdetű versét viszik Landerernek kinyomtatni, ha meg Toldi, akkor azt láthatjuk (és ez tulajdonképpen annyira fád, hogy az már merész), ahogy az egykori nemzeti hős lemegy a boltba.

 

A kötet tartalmaz még nagyon rövid és nagyon unalmas egyperceseket, amelyek voltaképpen azt szemléltetik, hogy milyen lett volna egy szellemtelen Örkény. A két hosszabb futam (Kolbászkiállítás; Waterloo-lakópark) meg épp arról nem győzi meg az olvasót, hogy ebben a terjedelemben, így kellett volna kibontani ezeket az ötleteket. Vagy, hogy egyáltalán ki kellett-e.

Valami hiányzik innen, amitől az Esti-novellák annyira működnek, amitől ma is relevánsak tudnak maradni. Nényei írásai nem válnak izgalmassá. Az nem baj, hogy nem tudjuk meg, ki is az a Lanny Epie, Esti Kornélról sem tudunk sokat (habár Kosztolányi kevés vonalból is elevenné tudta varázsolni ezt a misztikus figurát).

De több irodalom és kevesebb mondanivaló jobban esett volna.

Ezekben az írásokban nagyítóval kell keresni a hangulatot, sokszor irodalmiasított publicisztikagyűjteménynek érezzük a kötetet. Nényei Pálnak (vagy Lanny Epie-nek) érezhetően van mondanivalója a világról. Sajnos érezhetően mondanivalója van róla, nem pedig ábrázolni szeretné. Ezek a mondanivalók aztán olykor ellentmondani látszanak egymásnak.

Elképzelhető, hogy egy társaságban szórakoztató, ahogy A nagy beszélgetés írója vitatkozik a fontos kérdésekről (úgymint a művészetek szerepéről a társadalomban, a feminizmusról, a melegekről vagy épp a klímaparáról), de amikor a novellákat olvassuk, sajnos a vita (és a beszélgetés) egyoldalúvá válik. A szerző próbál okos lenni: igyekszik ugyan kitalálni, mi járhat a másik fejében („most biztos arra gondolsz, kedves olvasó”), de egy idő után már dacból sem arra gondolunk, amire a szerzői szándék vezetné gondolatainkat.

Idegesek leszünk ettől a könyvtől.

Az is furcsa, hogy a szerző mélabúsan nosztalgiázik a régi korok irodalma felett, ugyanakkor többször kirohan a kortárs irodalom ellen, például: „Történjen egy gyilkosság, vagy erőszakoljanak meg egy öt­éves kislányt, aztán találja meg valaki a tettest? Akkor lesz mai, meg jó, meg kortárs?” Ezen a ponton gyanakvóan a könyvespolc felé tekint az ember, vajon a mai, jó kortárs könyvekben tényleg mindegyikben megerőszakolnak egy ötéves kislányt? Ez eddig hogy nem tűnt fel?

Koinónia, 2021, 182 oldal, 2900 Ft

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.