Előbb elbeszéléseit (Váltóáram), majd regényét (Simon Péter), legutóbb pedig két kisregényét (Illegál) jelentette meg. A Szabadban válogatott és új versekkel tér vissza a versekhez, amelyek olvasása közben Komlós Aladár Nyugatban közölt 1931-es, a giccsről szóló cikke ugrik be. Csoda-e, kérdi, hogy az, aki soha át nem élt vágyott, nagy érzéseket, az „lúdbőrző háttal és keresztet vetve gondolt az érzés és látás merész kalandjaira, a mai gépvilágban pedig még jobban elfojtja érzéseit, mint valaha, csoda-e, ha imádja a giccset, amely egy-egy percre vagy órára elhiteti vele, hogy nagy érzéseket él át és új képekben gondolkodik?” 180 oldal, négy ciklus, hetvenkét vers. Kamaszkor (16 vers), Gyulladás (9 vers), Noktürn (32 vers), Szégyenlős álmok (15 vers). Az első ciklus a fiatalkori emlékekkel foglalkozik, a második egy betegség következményeivel, a harmadik egy párkapcsolattal, az utolsóban pedig mitológiai alakokkal, művészekkel, híres tudósokkal, hadvezérekkel.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
