Könyv

Búcsú a lírától

Szöllősi Mátyás: Szabad

Kritika

Az agyondíjazott szerző, aki fotósként is tevékeny, sikeres, úgy egy évtizede költőként kezdte a pályáját. A 2010-es Aktív kórterem és a ’11-ben kiadott Állapotoknegyvenöt töredék című verseskötetei után aztán a próza felé fordult.

Előbb elbeszéléseit (Váltóáram), majd regényét (Simon Péter), legutóbb pedig két kisregényét (Illegál) jelentette meg. A Szabadban válogatott és új versekkel tér vissza a versekhez, amelyek olvasása közben Komlós Aladár Nyugatban közölt 1931-es, a giccsről szóló cikke ugrik be. Csoda-e, kérdi, hogy az, aki soha át nem élt vágyott, nagy érzéseket, az „lúdbőrző háttal és keresztet vetve gondolt az érzés és látás merész kalandjaira, a mai gépvilágban pedig még jobban elfojtja érzéseit, mint valaha, csoda-e, ha imádja a giccset, amely egy-egy percre vagy órára elhiteti vele, hogy nagy érzéseket él át és új képekben gondolkodik?” 180 oldal, négy ciklus, hetvenkét vers. Kamaszkor (16 vers), Gyulladás (9 vers), Noktürn (32 vers), Szégyenlős álmok (15 vers). Az első ciklus a fiatalkori emlékekkel foglalkozik, a második egy betegség következményeivel, a harmadik egy párkapcsolattal, az utolsóban pedig mitológiai alakokkal, művészekkel, híres tudósokkal, hadvezérekkel. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.