Csavaros cím a Nem félek. Eszünkbe juthat róla a híres Bibó-mondat is („Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni.”), ami talán nem véletlen, hiszen szerepel a kötetben néhány vers a 2008-as romagyilkosságokról, illetve sok szöveg olvasható közérzetlíraként is. Nyilván eleve nem hiszünk annak, aki azt állítja magáról, hogy nem fél. Mert az ilyen, szinte bizonyosan fél is. Az egész kötet ezt a félelmet árasztja, sugározza, szórja, ontja szét. Ezt is. Persze nem valami konkrét és egyértelmű dologtól való félelemről van szó, inkább egy egzisztenciális, általános szorongásról, hogy aztán ez a cím (és a félelem maga) a kötet címadó versében, a leghosszabb és egyben legemlékezetesebb hosszú szövegben, újabb értelmezést kapjon. „Nem félek, amíg téged láthatlak”, írja (mondja) a versbeszélő a haldokló barátnőjének, szívszorítóan rárímelve a „Ne félj, amíg engem látsz” tréfás mondására.
Mesterházi Mónika utoljára 2008-ban jelentkezett verseskötettel, az új gyűjtemény darabjainak legtöbbje az elmúlt két-három évben született. A megszólalásának ritmusa és súlya hasonló, mint az egyik versben egyszer csak leomló löszfal.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
