Könyv

Valami nincs meg

Mesterházi Mónika: Nem félek

Kritika

„Ha olyan volna a szeretet, mint az influenza”, kezdődik a kötet, ami egy világjárvány harmadik és negyedik hulláma között finoman szólva is elkapja a figyelmünket. A vers végül úgy zárul, hogy „Az influenza csak abban olyan, mint a szeretet, / hogy arra ragasztom, sajnos, akit szeretek.”

Csavaros cím a Nem félek. Eszünkbe juthat róla a híres Bibó-mondat is („Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni.”), ami talán nem véletlen, hiszen szerepel a kötetben néhány vers a 2008-as romagyilkosságokról, illetve sok szöveg olvasható közérzetlíraként is. Nyilván eleve nem hiszünk annak, aki azt állítja magáról, hogy nem fél. Mert az ilyen, szinte bizonyosan fél is. Az egész kötet ezt a félelmet árasztja, sugározza, szórja, ontja szét. Ezt is. Persze nem valami konkrét és egyértelmű dologtól való félelemről van szó, inkább egy egzisztenciális, általános szorongásról, hogy aztán ez a cím (és a félelem maga) a kötet címadó versében, a leghosszabb és egyben legemlékezetesebb hosszú szövegben, újabb értelmezést kapjon. „Nem félek, amíg téged láthatlak”, írja (mondja) a versbeszélő a haldokló barátnőjének, szívszorítóan rárímelve a „Ne félj, amíg engem látsz” tréfás mondására.

Mesterházi Mónika utoljára 2008-ban jelentkezett verseskötettel, az új gyűjtemény darabjainak legtöbbje az elmúlt két-három évben született. A megszólalásának ritmusa és súlya hasonló, mint az egyik versben egyszer csak leomló löszfal.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.