A New York Times szerint a szerző „két dologban van otthon igazán: a sötét és az annál is sötétebb történetekben”. Meg a rövid mondatokban. Tesszük hozzá mi. „Belélegzett, majd ki. / Be. Ki. / Aztán lőtt.” A krimi a Névtelen lányok trilógia második darabja. Az első címe Kopp-kopp. Egy önállóan is olvasható thriller. Bestseller lett. Ez is. Mindkettőben élet és halál a tét. Nem viccelek. Roslund sikeres tévés személyiség. Már sok sikeres könyvet írt. Korábban a 2017-ben elhunyt Börge Hellströmmel. Ez miről szól? Egy Koppenhágától San Fransiscóig és tovább terjedő nemzetközi pedofilhálózat felgöngyöléséről. Ha a rövid mondatokon nem akadunk fenn, lehet élvezni. Vagy inkább izgulni, szorongani. Szorítani, hátha van igazság. A főszereplő Ewert Grens felügyelő régi ismerős a korábbi Roslundokból: zsarukávét iszik, kordbársony kanapéról tápászkodik fel, zsarufánkon él. Hatvan év körüli, magát okolja a felesége haláláért, hiperintelligens, állhatatos. Állandó segítője Piet Hoffmann, az egykori drogkereskedőből átvedlett informátor. Amúgy izgi, ahogy e svéd urak bekémkedik magukat a mocsokba. Meglátszik a sok kutatómunka is. De a szerző mintha nem mindig találná a szavakat, sokszor klisés is, ázott ponyvaszagú. Mégis érezhetően átjön valami jóravaló az egészből. A téma miatt is sokaknak eszébe juthat a True Detective nevetséges és zseniális mezsgyéjén dülöngélő első évada. De e könyv annyira azért nem működik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
