Könyvmelléklet

Viszketett a füle

Gerevich András: Légzésgyakorlatok

Könyv

Pandémia, kudarcok, fegyveres katonák, vízbe fúlt menekültek, bálnavérben „tapicskolás”. Újraindított krematóriumok és a parttalan sóvárgás. Az élet értelmetlensége. Ahogy a kötet záróversében (Sikertelenül Bacon nyomában) áll: „[…] Ennyire telt. / Ezt hagyod örökül. Végül mindenből ez lesz, / mocsár: színekből, szavakból, érzésekből.” És nem könnyű az út idáig.

A Gyerekkor című versben például szomorú madarakat látunk. Miután a költő felidéz egy szabadulása közben csapdába esett nimfapapagájt, betonon kapirgáló tyúkokat ír le, majd a szomszédos bérház tetején síró rigót, amelynek keresztet formálva próbál otthont adni, saját maga is madárrá válik, pusztán a szárnybontogatás szó kimondásával. Nemcsak egyetlen, hanem minden csapdába esett, védtelen és otthontalan madár.

A címként választott „légzésgyakorlatok” asszociációs mezeje széles. Gondolhatunk a pánikbetegségre, de akár a koronavírussal is összekapcsolható. Nem napfényes kapcsolások, ugye? Miért érezzük mindezek dacára mégis valahogy derűsnek a kötet világát? Egyik elhunyt barátjának az emlékére írt szövegben, A tenger virágai címűben szerepel: „Verseidben burjánzanak a virá­gok, / bimbóznak, kinyílnak, és virulnak, / és virágzanak a sebek és fekélyek is, / a fertőzések vörhenyes kiütései, / szétlőtt állatok bundáján a vér”. Ez a kettősség jellemzi Gerevich többi versét is. Még akár a pillanatnyi hangulatunktól is függhet, melyik oldalát látjuk meg a teljes képnek. Mert bármennyi pusztulás, halál, mocsár szerepel bennük, az élet is ott lüktet és pulzál a sorokban. A derű talán nem is a legpontosabb kifejezés, mert ezek a mozgások, állapotok (a burjánzás, bimbózás, virulás) itt főként az elszemélytelenedés révén nyújtanak vigaszt. „Mert holnap már bomló mókustetem leszel, / csillogó gyémánt fogaid sorra kirügyeznek, / a napviharban virágba borulsz.” (Hamubogyók a tóparton) Vagy máshol: „A szélben lebegsz. Fa vagy, / és ahogy az erek végtelen hálója / szövi át testedet, járod át gyökereiddel / a Földet” (Földemlék). A flóra és fauna ilyen tavaszias zsongásától Szabó Lőrinc is eszünkbe juthat. Egy másik versben is a metamorfózis adja a kiutat: nem fává, hanem sziklává változik valaki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.