Könyvmelléklet

Viszketett a füle

Gerevich András: Légzésgyakorlatok

Könyv

Pandémia, kudarcok, fegyveres katonák, vízbe fúlt menekültek, bálnavérben „tapicskolás”. Újraindított krematóriumok és a parttalan sóvárgás. Az élet értelmetlensége. Ahogy a kötet záróversében (Sikertelenül Bacon nyomában) áll: „[…] Ennyire telt. / Ezt hagyod örökül. Végül mindenből ez lesz, / mocsár: színekből, szavakból, érzésekből.” És nem könnyű az út idáig.

A Gyerekkor című versben például szomorú madarakat látunk. Miután a költő felidéz egy szabadulása közben csapdába esett nimfapapagájt, betonon kapirgáló tyúkokat ír le, majd a szomszédos bérház tetején síró rigót, amelynek keresztet formálva próbál otthont adni, saját maga is madárrá válik, pusztán a szárnybontogatás szó kimondásával. Nemcsak egyetlen, hanem minden csapdába esett, védtelen és otthontalan madár.

A címként választott „légzésgyakorlatok” asszociációs mezeje széles. Gondolhatunk a pánikbetegségre, de akár a koronavírussal is összekapcsolható. Nem napfényes kapcsolások, ugye? Miért érezzük mindezek dacára mégis valahogy derűsnek a kötet világát? Egyik elhunyt barátjának az emlékére írt szövegben, A tenger virágai címűben szerepel: „Verseidben burjánzanak a virá­gok, / bimbóznak, kinyílnak, és virulnak, / és virágzanak a sebek és fekélyek is, / a fertőzések vörhenyes kiütései, / szétlőtt állatok bundáján a vér”. Ez a kettősség jellemzi Gerevich többi versét is. Még akár a pillanatnyi hangulatunktól is függhet, melyik oldalát látjuk meg a teljes képnek. Mert bármennyi pusztulás, halál, mocsár szerepel bennük, az élet is ott lüktet és pulzál a sorokban. A derű talán nem is a legpontosabb kifejezés, mert ezek a mozgások, állapotok (a burjánzás, bimbózás, virulás) itt főként az elszemélytelenedés révén nyújtanak vigaszt. „Mert holnap már bomló mókustetem leszel, / csillogó gyémánt fogaid sorra kirügyeznek, / a napviharban virágba borulsz.” (Hamubogyók a tóparton) Vagy máshol: „A szélben lebegsz. Fa vagy, / és ahogy az erek végtelen hálója / szövi át testedet, járod át gyökereiddel / a Földet” (Földemlék). A flóra és fauna ilyen tavaszias zsongásától Szabó Lőrinc is eszünkbe juthat. Egy másik versben is a metamorfózis adja a kiutat: nem fává, hanem sziklává változik valaki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.