Könyv

Kényelmetlen tükör

Seres László: Láger sztornó  

Kritika

Falra rajzolt szív a szögesdrót mögött, benne tetovált szám. A hátoldalon pedig Dalos György ajánlásában az erős kijelentés, miszerint a könyv bizonyítja, hogy „Primo Levi, Tadeusz Borowski és Kertész Imre nyomvonalán haladva a 21. században is lehet újat mondani a holokausztról”. És valóban: a mutatvány sikerülni látszik.

Az említettek mellé azért még oda lehetne tenni Erlend Loe nevét is, aki a Dopplerben a norvégok náci múltját hasonló humorral dolgozza fel, mint amilyennel Seres kisregényében is találkozunk. Loe regényében Doppler felmond a munkahelyén, és búcsút int a civilizációnak. Az erdőbe költözve egy általa elejtett szarvassal próbál üzletelni, így ismerkedik meg egy Düsseldorf nevű fazonnal, aki úgynevezett németgyerek (vagyis anyja norvég, apja pedig német katona volt), aki egy gigantikus terepasztalt építget, amely azt a pillanatot ábrázolja, amikor az apját lelőtték. Azt tervezi, hogy amikor kész lesz a terepasztallal, magát is megöli.

Seres főhőse, András hasonló Dopplerhez, és hasonló Düsseldorfhoz is. Csak az ő erdeje Auschwitz, és az ő szülei nem németek voltak a második világháború alatt, hanem zsidók, ahogy Seres fogalmaz: bizonyos származásúak. De a hős, ugyanúgy, mint Doppler, hátat fordít a társadalomnak: úgy dönt, hogy a felújításra váró haláltáborban jár utána, hogy mi okozza a lelki bajait. „Önkéntes bezáratásomra azóta gondolok, hogy valahol azt olvastam, a lengyel állam két hónapra le fogja zárni az emlékmúzeum területét, részben azért, hogy lebontsa a magas védőfalat, egyben emléket állítson a pár évvel ezelőtti kormány áldozatai­nak, de azért is, hogy mindkét tábort felújítsa, restaurálja, amit kell, tehát hogy minden szép legyen, nehogy valaki kellemetlen élménnyel térjen haza.” A könyv legszórakoztatóbb része az, amikor a hős körbejárja a táborokat a turistacsoportokkal. „A svéd neonácik gondosan a szelektívbe dobták az aludobozokat, és amíg a holokauszttagadó David Irving túravezetésére vártak, óvatosan beléptek az egyik progresszív alapítvány által felállított Safe Space feliratú nagy sátorba.” Vagy: „A határon átkelve aztán 130-cal robogunk Hitler minőségi autópályáin rokonságunk még élő tagjai felé.” A könyv teli van ilyen mondatokkal, sűrűk, összetartják a szöveget. Nem csak – már bocsánat – sok helyütt viccesek, de szinte minden szó után megáll és elgondolkodik az ember a világ mai állásáról is. Miközben minduntalan az arcunkra fagy a mosoly.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.