TPP

Azt, hogy Mexikóban mennyit ér az emberélet (semennyit), számos film tárgyalta már.

A változó kor küszöbén is még nőisége és vonzereje teljében lévő tanárnő gyermeket szeretne.

Ez valami egészen más. Nem látvány – tapasztalat.

A kifogástalan ízlésű szakácsnő nem hajlandó behódolni a kevésbé tehetséges, viszont a trendeket készséggel kiszolgáló séfnek.

Már megint egy űrállomás legénysége éli csak túl a Föld ökoszisztémájának összeomlását...

Politikusról dokumentumfilmet készíteni szakmai értelemben nem különösebb kihívás – türelem kell hozzá főképpen.

Legutóbb egy spanyol (katalán) film tárgyalta szenvedélyesen a természetes gazdálkodás és a termőföld ipari kihasználásának konfliktusát.

A fiú túl van egy szokványos partinumerán, a lány erőszakként élte meg a kényelmetlen, személytelen együttlétet.

Egyszerűbb történet tán nincs is.

Meglehet, nemcsak az elszenvedett, de az elkövetett bűnökről szóló, de a kollektív tudattalanba merült, zsigeri, egyesek szerint genetikai szinten is kimutatható tudás is öröklődik nemzedékről nemzedékre.

„De jó, hogy visszahívtál, Dustin. Olyan régen hallottam a hangodat.”

Amióta könnyű kamerák és mobiltelefonok állnak rendelkezésére akármelyik hétköznapi embernek, nem maradhat rejtve semmi.