Visszhang: film

Little Richard: I am Every­thing

  • 2024. július 24.

Visszhang

A rock and roll pozőrökben gazdag történetében külön fejezet Richard Pennimané.

A fekete, meleg, ezért apja által bántal­mazott, szegénységből feltörekvő srác az ötvenes évek közepétől az egész világot meghódító és átalakító zenei mozgalom kulcsfigurája, a Beatlestől David Bowie-n át mondjuk az Illésig mindenkit inspiráló idolja. Hol egy önreflexiótól nem zavart személyiség, aki koncertjein az imádatot exhibicionista öntudattal nem csak fogadja, de ki is provokálja, aki tüntetőleg vállalja a másságát, hol meg egy istenfélő fanatikus, aki megtagadja bűneit (prédikátornak áll), zenéjét (az istentelen rock and roll helyett közhelyes dicsőítő dalokat énekel), hajlamait (még házasságot is köt). A filmben – a művész életének tanúi és ikonikus hírességek (Tom Jones, Mick Jagger stb.) elismerő szavai mellett – az említett kisebbségi körökből összeválogatott zenészek, szakértők próbálják úgy a könnyűzenét megújító, mint a homofóbia ellen fellépő, sőt a feketék jogaiért küzdő mozgalmak kontextusába helyezni a valójában egy kézen megszámolható maradandó (és eléggé egy kaptafára készült) slágert tartalmazó életművet. Zömmel egymondatos hozzászólásokban nem lehet argumentálni, de nincs is rá igény. Kijelentések hangzanak el a 20. század legnagyszerűbb művészeti formájának ún. királyáról, ötpercenként elismétlik, hogy a rock and roll a feketék zenéje és tízpercenként, hogy queernek lenni mennyivel szabadabb életforma. Amikor meg csillagnak nevezi valaki a címszereplőt, kozmikus robbanás van bevágva valami sci-fiből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.