Dokumentumfilm

Tündöklés és tündöklés

Faye

  • 2024. augusztus 21.

Kritika

Kabos Gyula, a harmincas–negyvenes évek legnépszerűbb magyar komikusa még önmaga szerint is igen unalmas ember volt a magánéletben.

Anthony Hopkins, napjaink egyik legjelentősebb és leg(el)ismertebb színésze azzal küldte vissza a kiadónak az önéletrajzára felvett előleget, hogy nem talál semmi említésre méltó fordulatot az életé­ben a szerepein kívül, de azokról már írtak mások. Faye Dunaway, a pályafutása fontos szerepeit (Bonnie és Clyde, Kínai negyed, Hálózat) a hatvanas–hetvenes években játszó Oscar-díjas színésznő viszont tartja magát, és szokványosnak mondható (na jó, egy filmsztárnak szokványos) karrierjét annyira érdekfeszítőnek, hogy leüljön a kamera elé, és elmondja a százszor hallott történetet az amerikai álom (a siker) beteljesüléséről, a szereplés utáni vágyakozástól a befutásig, tündöklésig, a (tényleg) megérdemelt elismerésekig.

Bár a film elején megemlítik néhány szóban közismerten nehéz természetét (a Dunaway-nél nem jelentéktelenebb Bette Davis konkrétan egymillió dollárért sem lett volna hajlandó újra dolgozni vele), de csak azért, hogy mindjárt az igényességére tereljék a szót a tehetségéről áradozó barátai: a virágcsokornak öltözött Sharon Stone egyenesen zseninek nevezi őt (ha majd róla készül egy hasonló portréfilm, Dunaway bizonyára viszonozza a bókot). Megtudunk tudni nem érdemes részleteket a filmekről, amelyekben szerepelt (Polański egy tahó volt; Sidney Lumet tudta, mit akar; Frank Perry meg nem), házasságokról, szerelmekről (Mastroianni is megvolt), mert elmondják, meg látjuk archív filmeken, fotókon (a középpontban első férje, a celebfotós Terry O’Neill híres képével, amely az Oscar-gála másnapján készült a frissen díjazott művésznőről, úszómedencéje előtt, lábánál az eseményről szalagcímekben tudósító újságokkal). Ám ennél fontosabb az a – bizonyára szándékolatlanul megjelenő – közeg, amelyben egy-egy ilyen karrier kibontakozni tud. Az az egészségtelenül belterjes világ, amelyik – köszönhetően a bulvármédia egyáltalán nem áldásos tevékenységének – bármennyire is szem előtt látszik lenni, egészen más, mint ami a publikum számára hozzáférhető.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.