Dokumentumfilm

Tündöklés és tündöklés

Faye

  • 2024. augusztus 21.

Kritika

Kabos Gyula, a harmincas–negyvenes évek legnépszerűbb magyar komikusa még önmaga szerint is igen unalmas ember volt a magánéletben.

Anthony Hopkins, napjaink egyik legjelentősebb és leg(el)ismertebb színésze azzal küldte vissza a kiadónak az önéletrajzára felvett előleget, hogy nem talál semmi említésre méltó fordulatot az életé­ben a szerepein kívül, de azokról már írtak mások. Faye Dunaway, a pályafutása fontos szerepeit (Bonnie és Clyde, Kínai negyed, Hálózat) a hatvanas–hetvenes években játszó Oscar-díjas színésznő viszont tartja magát, és szokványosnak mondható (na jó, egy filmsztárnak szokványos) karrierjét annyira érdekfeszítőnek, hogy leüljön a kamera elé, és elmondja a százszor hallott történetet az amerikai álom (a siker) beteljesüléséről, a szereplés utáni vágyakozástól a befutásig, tündöklésig, a (tényleg) megérdemelt elismerésekig.

Bár a film elején megemlítik néhány szóban közismerten nehéz természetét (a Dunaway-nél nem jelentéktelenebb Bette Davis konkrétan egymillió dollárért sem lett volna hajlandó újra dolgozni vele), de csak azért, hogy mindjárt az igényességére tereljék a szót a tehetségéről áradozó barátai: a virágcsokornak öltözött Sharon Stone egyenesen zseninek nevezi őt (ha majd róla készül egy hasonló portréfilm, Dunaway bizonyára viszonozza a bókot). Megtudunk tudni nem érdemes részleteket a filmekről, amelyekben szerepelt (Polański egy tahó volt; Sidney Lumet tudta, mit akar; Frank Perry meg nem), házasságokról, szerelmekről (Mastroianni is megvolt), mert elmondják, meg látjuk archív filmeken, fotókon (a középpontban első férje, a celebfotós Terry O’Neill híres képével, amely az Oscar-gála másnapján készült a frissen díjazott művésznőről, úszómedencéje előtt, lábánál az eseményről szalagcímekben tudósító újságokkal). Ám ennél fontosabb az a – bizonyára szándékolatlanul megjelenő – közeg, amelyben egy-egy ilyen karrier kibontakozni tud. Az az egészségtelenül belterjes világ, amelyik – köszönhetően a bulvármédia egyáltalán nem áldásos tevékenységének – bármennyire is szem előtt látszik lenni, egészen más, mint ami a publikum számára hozzáférhető.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.