film

A szénaboglyák mögött

  • 2024. július 10.

Visszhang

A görög és macedón határon lévő tó biztosítja a szerény megélhetést a folyvást anyagi gondokkal küszködő halásznak és családjának.

Tudja, melyik határőrnek kell halat adni, tudja, mit tehet a korrupt szövetkezeti vezetőkkel szemben (semmit), de otthon ő az úr a háznál, és nem nézi jó szemmel, hogy már huszonéves lánya döntéseket szeretne hozni alig létező magánéletéről. 2015-öt írunk. Az ország csődben, a gazdaszövetkezet szétlopva, ráadásul börtön is fenyegeti a hamis számlázásba keveredett balekot. Hacsak nem fogadja el az őt már korábban is bajba sodró sógora embercsempészésre vonatkozó ajánlatát. Egy menekült 1000 eurót fizet, és sokan akarnak átjutni az északi partra. Ám a túlterhelt halászcsónak felborul, és emberek fulladnak a vízbe. A halász ráadásul közvetlen munkatársának, lánya kedvesének is akaratlan gyilkosa lesz.

A klasszikus görög dráma minden elemét megtaláljuk itt, azonban nem csak a halász a sorsát elkerülni nem tudó tragikus hős. Az övé csak az első epizód. Ugyanezen történet másik olvasatában a felesége is bejárja a poklok útját. Bár mélyen hívő keresztény, ő is el kell, hogy adja lelkét a gátlástalan báty képében jelentkező gonosz(ság)nak, hogy az – egy albán vendégmunkásra kenve a gyilkosságot – kihozza a börtönből a férjét. A lányuk (szenvedés)történetét ismerjük meg végül, hogy lássuk, mégsem klasszikus tragédia ez, mert annak a végén helyreáll a világ rendje, és érvényesülnek az egyetemes törvények. A debütáns Asimina Proedrou munkája tíz kategóriában bizonyult legjobbnak tavaly a görög filmdíjon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.