Mindenütt férfi

Caroline Vignal rendezőnő azt a következtetést vonta le korábbi filmje, a Jó a szamár is (2020) sikeréből (egy César-díj és további hét jelölés), hogy az elhanyagolt, ám szere­leméhes negyvenes nők történe­teire van kereslet.

Ebben nem is tévedett. Abban sem, hogy a szenvedélyt hiányoló, ezért vigasztalást egy randioldalon kereső középkorú hölgy szerepe (ismét) Laure Calamy elővezetésében a legviccesebb. Abban viszont jócskán melléfogott, hogy filmjéből kispórolta a váratlan(abb) vagy a szokványostól legalább eltérő fordulatokat. A kihűlt szenvedély legtipikusabb párkapcsolati szituációját az ágyban is a komputerét bámuló férj és a kezében mindig valami mondanivalós című könyvet (Egy fagyos nő, A kívánatos nő stb.) tartó feleség hivatott megjeleníteni. A létező, a filmben meg is nevezett randioldalon való keresgélés pont olyan férfiakat dob ki, amilyenekre számítani lehet: a szerelmes maflától kezdve a sziporkázó nőcsábászon át a hallgatag díszhímig és a sötét tekintetű perverzig, és pontosan az történik ezeken az alkalmi hancúrozásokon, amit várunk (a perverznek szerencsére elmegy a kedve). Nagyobb baj, hogy a történetszövés iránya is előre látható, a nő öntudatra ébredésétől kezdve a kalandok ügyes szervezésén át férj és feleség (a partnerkereső applikációtól nem független) újbóli egymásra találásáig. Ez kérem a megoldás elhidegülés esetén – mondja fel a film a szponzorainak sorában fel nem tüntetett randioldal rémes filozófiáját.