Film

Sivatag

Keren Nechmad: Kiszufim

  • 2024. szeptember 4.

Kritika

Kísérteties a dolog. Egy közösségben vagyunk, mindenki fiatal, tele tervekkel, életörömmel, szabadságvággyal. A csoportdinamika ugyan itt is működik, vannak nyertesei és vesztesei a baráti és párkapcsolatoknak, de mégis az együvé tartozás élménye a meghatározó.

Leplezik tapasztalatlanságukat a szerelem terén, így, bár megszólják, de voltaképpen irigylik azt a lányt, akit nem korlátoznak gátlások. A legjobb barátok, bár vetélkednek a legszebb (és legnehezebben megkapható) lány szerelméért, azért még barátok maradnak, eszükbe sem jutna nemtelen eszközökhöz folyamodni. A tréfálkozástól a drámáig, a kakaskodástól az összekapaszkodásig széles érzelmi skálát járnak be a sorkatonai szolgálat utolsó, polgári szakaszában egy kibucba, kemény mezőgazdasági munkára rendelt fiatalok. 1977–1978-ban már él a remény, hogy tán lehetséges a béke, elvégre az arab világ akkor meghatározó állama, Egyiptom harminc év után végre elismerte Izrael létezését, és vezetője, Szadat elnök el is látogatott az országba (a jom kippuri háborús vereség után nem egészen őszinte mosollyal). Német fiatalok is érkeznek, hogy megtapasztalják, milyen egy sivatagot művelhetővé tenni, milyen az, amikor egymástól elkülönülve, gyanakvón, de mégis csak békében él palesztin és zsidó, milyen érzés bizalmat építeni, sőt barátkozni olyanokkal, akiknek felmenőit még el akarták törölni a Föld színéről a látogatók felmenői. Egyikük félénken be is vallja, hogy nem Berlinből, hanem a világháború utolsó napjainak tömegmészárlásáról hírhedtté vált Lüneburgból jött, de nem vált ki vele negatív hatást, a zsidó fiatalok nem keverik össze a múlt bűneit a jelen szorongásával. Szorongásra pedig van ok. A kibuc a már akkor is elkülönített Gáza még átjárható határán van, és a film női hőse, a világszép Eli csak hiszi, hogy az utazás veszélytelen. Meg is ölik. Ennyi a történet. A valóságos Elian Gazit csak kissé módosított története. Aki elhitte, hogy a múlt bűnein túl lehet lépni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.