Visszhang: film

A tea illata

  • 2024. augusztus 21.

Visszhang

Aya az esküvőjéről megy világgá.

Nem kér a rá váró alárendeltségből, mindent lenyelésből (leendő férje már a házasságkötés előtt megcsalja), a boldogtalanságot garantáló „igen” helyett búcsú nélkül távozik, Elefántcsontpartról egyenesen (vagy talán nem is olyan egyenesen) Kínába. Amikor legközelebb látjuk, már letelepedett Kanton városában, tökéletesen elsajátította a mandarint, még az afrikai diaszpórában is ezen a nyelven beszél franciául nem értő sorstársaival. Egy teaüzlet alkalmazottjaként ismerkedik a teakészítés művészetével. Sármos tanítója generációk óta ezzel foglalkozó család sarja, és mindent tud, ami a teákról tudható, de a szertartásos leckéket átszövő finom erotikára kell mégis figyelnünk: a férfi vágyakozik, a nőnek titka van. Abderrahmane Sissako, a Timbuktu (2014) nemzetközileg elismert rendezője látszólag a nem kevésbé elismert Szerelemre hangolva (Wong Kar-wai, 2000) nyomvonalán halad, a szerelmet transzcendentális kapcsolódásként feltáró hongkongi film a viszonyítási pontja, ám a történetszövés finom, alig észrevehető elmozdulásaiból végül egy egészen más szcenárió áll össze, mint ami kezdetben nyilvánvalónak látszik. Nem a férfival, hanem annak elhagyott feleségével létesült és nem a jelen időben, hanem a múlt egy sorsfordító pontján kapcsolat, és nem a szerelem, hanem az elfogadás és az okozott érzelmi károk jóvátétele áll a mű középpontjában. Mely mű sajnos nagyon szubtilis, jelentéses, szimbolikus akar lenni, öncélúan művészkedő kamerakezelés, modorosak a szituációk, a párbeszédek. A szépelgést csak fokozza a főszereplőre utaló eredeti cím (Black Tea) helyett adott megtévesztő magyar cím.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.