Visszhang: film

A tea illata

  • 2024. augusztus 21.

Visszhang

Aya az esküvőjéről megy világgá.

Nem kér a rá váró alárendeltségből, mindent lenyelésből (leendő férje már a házasságkötés előtt megcsalja), a boldogtalanságot garantáló „igen” helyett búcsú nélkül távozik, Elefántcsontpartról egyenesen (vagy talán nem is olyan egyenesen) Kínába. Amikor legközelebb látjuk, már letelepedett Kanton városában, tökéletesen elsajátította a mandarint, még az afrikai diaszpórában is ezen a nyelven beszél franciául nem értő sorstársaival. Egy teaüzlet alkalmazottjaként ismerkedik a teakészítés művészetével. Sármos tanítója generációk óta ezzel foglalkozó család sarja, és mindent tud, ami a teákról tudható, de a szertartásos leckéket átszövő finom erotikára kell mégis figyelnünk: a férfi vágyakozik, a nőnek titka van. Abderrahmane Sissako, a Timbuktu (2014) nemzetközileg elismert rendezője látszólag a nem kevésbé elismert Szerelemre hangolva (Wong Kar-wai, 2000) nyomvonalán halad, a szerelmet transzcendentális kapcsolódásként feltáró hongkongi film a viszonyítási pontja, ám a történetszövés finom, alig észrevehető elmozdulásaiból végül egy egészen más szcenárió áll össze, mint ami kezdetben nyilvánvalónak látszik. Nem a férfival, hanem annak elhagyott feleségével létesült és nem a jelen időben, hanem a múlt egy sorsfordító pontján kapcsolat, és nem a szerelem, hanem az elfogadás és az okozott érzelmi károk jóvátétele áll a mű középpontjában. Mely mű sajnos nagyon szubtilis, jelentéses, szimbolikus akar lenni, öncélúan művészkedő kamerakezelés, modorosak a szituációk, a párbeszédek. A szépelgést csak fokozza a főszereplőre utaló eredeti cím (Black Tea) helyett adott megtévesztő magyar cím.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.