Visszhang: film

Kivérző szerelem

  • 2024. július 17.

Visszhang

Egy igazi macsó film fő jellemzője (túl a durvaságon, agresszivitáson, szexizmuson stb.) az, hogy a szcenárióban felvetett konfliktus megoldása mindig erőszakos.

A hős a legerősebb, legjobb fegyverforgató, neki van a legkeményebb álla, ökle, miegyebe. Nos, ez a nők dominálta film pont ilyen.

A lapos bosszúsztoriban a konditerem egyszemélyes alkalmazottjaként dolgozó Lou (Kristen Stewart) gusztustalan férfiak helyett a mutatós testépítő nővel, Jackie-vel (Katy O’Brian) kezd viszonyt. Lou asszonyverő sógorának feltrancsírozását még kedves meglepetésnek szánja Jackie, Lou szörnyülködik is picit, ám az elégetésére vonatkozó kreatív ötlet már tőle származik, és azt sem bánja, ha leszámolnak a csúnya gyermekkoráért, továbbá a környék kiskirályaként minden más bajért felelős apjával. A zárlatban pedig már maga végez egy férfiakkal paktálni hajlandó csajszival. Úgyhogy van fejlődés. A női nem nevében fogalmazott kiáltvány veleje az, hogy elég volt a férfiuralomból, legyünk a férfiaknál is brutálisabbak, vérszomjasabbak, szexistábbak. Fontos a leszbikus szerelem felsőbbrendűségét hangsúlyozó szenvedélyes, intim ágyjelenetek szem­beállítása a férfiak által eltorzult arccal és undorító zihálással elkövetett, lélektelen dugással. A mű csöpög a gyűlölettől: egyetlenegy közepesen ellenszenves férfialak sincs a filmben, kizárólag nagyon visszataszító nyomorultakat látunk, akik megérdemlik sorsukat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”