Turcsányi Sándor

Lehet ugyan kárhoztatni a mindenkori magyar könyvkiadást, hogy csak három regényüket adta ki, valójában az a csoda, hogy egyáltalán a látókörébe került a svéd szerzőpáros - talán azért, mert marxistának vallották magukat? Vagy mert regényeik oly kérlelhetetlenül bírálták a svéd társadalmi viszonyokat, állami berendezkedést? Mert azt mégsem hihetjük, hogy a szocialista könyvkiadás ne tudta volna kivonni magát egy kétségtelen világsiker hatásai alól...

Kiadói szerkesztőként, bohemistaként, a magyar irodalmi élet kelet-európai szakértőjeként közvetlen közelről volt módja követni Bohumil Hrabal pályáját, magyarországi ismertségét, hovatovább kultuszát. Kérdeztük Menzelről, sörről és kolbászkákról is.

A magyar filmgyártás valószínűleg legismertebb és legelismertebb, rendkívüli termékenységű alkotója és/vagy mindenkor össztársadalmi problémahalmaz, az örök botránykő - alább a magyar élet vitathatatlan óriásáról próbálunk meg pár egyszerű vonással portrét készíteni.

A rendszerváltozás utáni időszak legsűrűbb öt napját tudja maga mögött a Cseh Köztársaság. Hétfő estére, hinnénk, túljutottak mindenen: a miniszterelnök épp most nyújtotta be lemondását az elnöknek, aki persze megkérte, hogy maradjon hivatalában ügyvezetőként, míg utódja meg nem alakítja kormányát. A történelem ismét burleszknek álcázza magát Csehországban.

Még az első forduló előtti kampányidőszakban járta egy elég gagyi vicc Csehországban, ami az amerikai elnökválasztással hasonlította össze a hazait, mondván, ott aztán van kenyai, olasz, norvég vagy épp mormon jelölt is, de az mind semmi, mert a cseheknek jutott zsidó, svájci, japán, de még egy avatar is.

Most azt mondjuk, hogy ez volt a legklasszabb olimpia, amit valaha láttunk, de most túlhevültek vagyunk, még az elvonási tüneteink is csak ritkásan jelentkeznek. Majd hetek múlva, kijózanodván belátjuk, hogy tényleg ez volt a csúcsok csúcsa, s nem is csak azért, mert mi - a magyarok - olyan jól szerepeltünk, hanem mindenért. Csak egy baja volt: ahogy elkezdődött, már véget is ért.

Szombaton Robert Fico - pártja, a Smer élén - laposra verte a teljes mezőnyt; ha akar, egyedül is kormányozhat. A baloldal győzelménél tán csak a jobboldal veresége nagyobb; a jó hír viszont az, hogy röpült végre a törvényhozásból Ján Slota és erősen barna színezetű nemzeti pártja. A rossz hírt pedig ne is kérdezzék, azt a magyarok szolgáltatják: szavazataik felét belehajigálták a Dunába. Igaz, nem ok nélkül.

Simon Curtis filmjében, melyben mindenkinek aranyból van a szíve, Marilyn Monroe épp olyan, mint a legendában: ijedt kismacska vagy madárfiók a vadak között.

Fábry Sándor a köztelevízióban folytatja show-műsorát. Az első adásban a lényeg a régi volt. Vagy mégsem?

"Az a pasas vagyok én, aki olyan hosszan csókolózik azzal a gyönyörű szőke asszonnyal. Igaz, hogy ezt a jelenetet Nemec aztán kivágta a végső változatból" - mesélte az Ünnepségről és vendégekről szóló filmben nyújtott hősies helytállásáról.

Albert mélyen bent a magyar térfélen leszerelte Jairzinhót, kilőtt, mint a rakéta, négy-öt brazil játékost is faképnél hagyva végigszáguldott a pályán, a tizenhatoson belülre érve lőhetett volna, de ő inkább a mellette balról érkező Farkas Jancsit választotta, aki a legurítását bal külsővel védhetetlenül varrta a felső sarokba. Mielőtt bármit is gondolnának, tegyék el ezt a képet jól, mert ez volt Albert Flórián. Nem más.