Turcsányi Sándor

Most azt mondjuk, hogy ez volt a legklasszabb olimpia, amit valaha láttunk, de most túlhevültek vagyunk, még az elvonási tüneteink is csak ritkásan jelentkeznek. Majd hetek múlva, kijózanodván belátjuk, hogy tényleg ez volt a csúcsok csúcsa, s nem is csak azért, mert mi - a magyarok - olyan jól szerepeltünk, hanem mindenért. Csak egy baja volt: ahogy elkezdődött, már véget is ért.

Szombaton Robert Fico - pártja, a Smer élén - laposra verte a teljes mezőnyt; ha akar, egyedül is kormányozhat. A baloldal győzelménél tán csak a jobboldal veresége nagyobb; a jó hír viszont az, hogy röpült végre a törvényhozásból Ján Slota és erősen barna színezetű nemzeti pártja. A rossz hírt pedig ne is kérdezzék, azt a magyarok szolgáltatják: szavazataik felét belehajigálták a Dunába. Igaz, nem ok nélkül.

Simon Curtis filmjében, melyben mindenkinek aranyból van a szíve, Marilyn Monroe épp olyan, mint a legendában: ijedt kismacska vagy madárfiók a vadak között.

Fábry Sándor a köztelevízióban folytatja show-műsorát. Az első adásban a lényeg a régi volt. Vagy mégsem?

"Az a pasas vagyok én, aki olyan hosszan csókolózik azzal a gyönyörű szőke asszonnyal. Igaz, hogy ezt a jelenetet Nemec aztán kivágta a végső változatból" - mesélte az Ünnepségről és vendégekről szóló filmben nyújtott hősies helytállásáról.

Albert mélyen bent a magyar térfélen leszerelte Jairzinhót, kilőtt, mint a rakéta, négy-öt brazil játékost is faképnél hagyva végigszáguldott a pályán, a tizenhatoson belülre érve lőhetett volna, de ő inkább a mellette balról érkező Farkas Jancsit választotta, aki a legurítását bal külsővel védhetetlenül varrta a felső sarokba. Mielőtt bármit is gondolnának, tegyék el ezt a képet jól, mert ez volt Albert Flórián. Nem más.

461 nap után taccsra tették Iveta Radicovát: a múlt kedden még megvárta a lapzártánkat, aztán hangos puffanással összeomlott a szlovák kormány.

Én nem tudom, hogy e mostani szemle hányadik a sorban, de a legelsőre igen élénken emlékszem. Az az év is jól kezdődött, 1982 januárjában "nyugatnémet filmhetet" tartottak a Művész, pardon, az Új Tükör klubmoziban.

A legjellemzőbb magyar besúgóhistória, legfényesebb honi spiclikarrier kétségkívül Mikes (Micsinay) Tamásé. Nem elég, hogy pályája során megvezetett mindenkit, de már film is őrzi emlékét és kalandjait (a Gulyás testvérek Idézés című, kétrészes dokumentumfilmje 2009-ből), s immár a tényirodalom is megtette a magáét; személy szerint alig várom az operett-változatot, amiben korunk valamely jeles előadója énekli majd Rajk László szerepében, hogy "ez mindenkit meglepetésként ért" (tudniillik Mikes lelepleződése). Amire a Nagy Jenőt adó lágy bariton úgy kontrázik, hogy "érte talán még a tűzbe is tettem volna a kezem" - hogy csupán az egykori demokratikus ellenzék két színjeles, ám egymástól sokban távoli alakjának egybecsengő szólamát idézzük fel. Aztán a kórus (a kor magyar értelmiségének tömegei): tűzbe tettem, tűzbe tettem, oh, a kezemet, a kezemet... Ne higgyék, hogy viccelek,

Alig is reprezentatív, magyar irodalomra koncentráló válogatásunk a kiadó idei terméséből egy regényt, egy versösszeállítást, illetve a Rejtő-sorozat egyik darabját fogta be, tekintettel némi műfaji változatosságra.

Bár itt-ott még mindig zajlanak viták, egyre kevesebben állítják, hogy a foci kizárólag a fiúk dolga lenne. És innen már nincs visszaút: soha nem látott médiafelhajtás és a közönség rekordokat döntögető érdeklődése mellett ér finisébe a sportág legrangosabb világversenye. Hétvégén a döntők következnek.