Amikor Sztupa és Troché egy szép napon arra ébredtek, hogy eltűntek a kövek, nem éreztek semmi meglepetésfélét. Csak konstatálták a szikár tényt, hogy ahol eddig kő volt, most szivacs van - nem az az egészen puha, inkább olyan kemény vagy félkemény, de mégiscsak szivacs. Némi érzéketlenségre valló reakciójukkal ugyan messze nem voltak egyedül, hiszen az emberek rezzenéstelen képpel siettek reggel a munkába, de azért voltak, akik mégis elcsodálkoztak. Budai polgárok tömegei markolászták például a rakpart kő mellvédjét; az besüppedt kicsit a kezük alatt, de amint elengedték, kirúgta magát, s állt biztosan. A sziklák helyére természetes, úgynevezett élő szivacs került, a kőből készült műtárgyak viszont leginkább a háztartásban használt szivacsot tartalmaztak - inkább konyhait, mintsem fürdőszobait. Mindez kicsit a dolgok színét is megváltoztatta, aminek elsősorban a gyerekek örültek, Dózsa György szobra például sárga lett, csak a hátán volt némi sötétzöld dörzsfelület. A furcsa esetet először egy kereskedelmi rádió mondta be, bár némi hezitálás után, mert a betelefonálós műsor vezetője először azt hitte, hogy a hallgató, aki értesítette e váratlan fejleményről, nos, az tegnap este esetleg a pohár fenekére nézett, s most kótyagosan hazafelé támolyogva valami zenés szórakozóhelyről rossz tréfák kiagyalásával múlatja a tántorgás keserveit, vagy mindközönségesen hallucinál. Szerencsére volt annyi esze, hogy kiküldje a slapajt csekkolni a dolgot, ami annál is kézenfekvőbb lépés volt, mert a stúdió közelében volt egy kőbánya. Tíz perc múlva, tehát hajnali negyed hatkor a szemüveges kis küldönc azzal tért vissza, hogy az emberek hátizsákban hordják haza a fejtőből a szivacsot. Szerencsére a katasztrófaelhárítás szóvivője rövidesen közleményt adott ki, mely szerint kétségkívül szokatlan esetről van szó, de katasztrófáról sem jogi, sem tudományos értelemben nem lehet beszélni. A közleményt eljuttatta a távirati irodának, majd sietett a tévébe. Siessünk mi is, hátha még elkapjuk.
Pénteken (14-én) egy kicsit és egy nagyon túlértékelt filmet ad le egymás után a ViaSat3: este fél tíz előtt kezd A tökéletes trükk, s utána jön, még éjfél előtt a Hetedik - találják ki, melyik a melyik. Annyit segítek, hogy én a Film Mánián hét után kezdett, Titkok szigete című dán-svéd marhaság után kiszállok, s csak éjjel egykor térek vissza az m2-re, mert élek-halok a szovjet filmekért (nem volt ez mindig így), s ki nem hagynám az 1978-as Ugrás a tetőrőlt sem.
Szombaton a Duna régiségkereskedésébe megérkezik délután Zsan Mari, és elénekli Monte Cristo áriáját, vagyis az első felét. Nyolckor a Fem3-on a Napok romjai vagy valami más, még egyszer sem volt az, amit a rádióújság lehozott. Ezért inkább azt ajánlom önöknek, hogy a Film+-on 22.15-kor kezdődő Szellemkutyát nézzék meg, de mivel úgyis látták már, vegyék úgy, hogy nem szóltam.
Vasárnap a gengszterfilmek beljebb is emlegetett szezonjának hála, az RTL Klub éjfélre előszedi A halál keresztútján című filmet, melynek alkotói később nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeimet. Negyed tízkor az éppen Fellini késői korszakát toló Duna-retróbazár a Ginger és Fredet vetíti, de nem nekem - hisz a Casanova után én már csak elkötelezettségből néztem a filmjeit, lévén e kései szakasz nem sok jót hozott, inkább csak nosztalgiát és krokodilkönnyeket. A Film Mánián adott Grindhouse - Halálbiztos című dolgozatot viszont sokan szeretik. Ha ez az, amiben a kaszkadőrt csajok üldözik kocsival, akkor én is. Ha nem az, akkor nem.
Hétfőn adásszünetet tart minden vén komcsi.
Kedden nem tart, mert a Nagyítás lesz a Duna ószerészetében, Amarcord meg a Film Mánián, továbbá The Blues Brothers a Story4-en. Az m1 ráadásul elkezdi nyomatni a vérciki Borgiákat (a nagyanyám Porzsáknak ejti, mit tesz az élettapasztalat).
Szerdán hétfő.
Csütörtökön csütörtök. Hacsak valakit nem érdekel A tizedes meg a többiek, amit a Duna turkálójában találtam. A Film Mánia meg egyben lenyom két "ment. Ámen. Tévézni meg szerfelett ciki.
