Váradi Balázs

Váradi Balázs közgazdász meséli el a földön túli világból érkezett "varázseszköz" történetét.

Nem is olyan régen, ha valakinek kiadó lakása volt, bérlőt keresett bele, minél hosszabb távra, és kész. Az pedig, aki pár napra, hétre elutazott valahová, szállodában, panzióban keresett magának szállást, és pont.

„Solange II”. Addig, amíg II. – jogászok így hivatkoznak arra az 1986-os német alkotmánybírósági döntésre, amely, úgy tűnt, rendezte a német alkotmányos jogrend és az EU viszonyát. Addig, amíg az EU törvényei ugyanúgy megvédik a németek alapjogait, mint a német alkotmány, a karlsruhei talárosok lemondani látszottak arról, hogy egyes uniós törvényeket a német alkotmány mércéjével méricskéljenek.

Ha valamiben egyetért orvos és beteg, hívő és baloldali humanista, egy sor költő és politikus, az az, amit Andrew Cuomo, New York kormányzója és a járvány elleni harc egyik amerikai vezére a minap így fogalmazott meg: „Hamis a dilemma a népegészség és a gazdaság újraindítása között – senki se fog a kettő közt választani, de ha választani kell, én az egészséget választom. Az emberi életre nem lehet árcédulát ragasztani.”

„Falu végin a vasvella, / Mégis begyütt a korela! / Nem bántja jaz az urakat, / Csak a szögén parasztokat.” Közreadójának lábjegyzete szerint ez az 1925-ben gyűjtött népdal „a régi egészségügyi védekezés emlékét őrizte meg, amikor hatóságilag lezárták a veszélyeztetett falvak határát”. Márpedig amikor – például – 1831-ben begyütt az akkor negyedmillió életet kioltó rémes kór, akkor kolerafelkeléssel: gyújtogatással és gyilkosságokkal járt. Az indulatokat a jogos félelem táplálta, és persze a drákói módon, de nagyrészt hiába eljáró hatóságokkal szembeni bizalmatlanság.

Abban a hosszú pillanatban, amikor az Orbán-rendszer már összeomlott – ami október 13. után a legkevésbé sem tudományos fantasztikum –, de még állnak a bukáshoz vezető csaták (reméljük, inkább virtuális) barikádjai, magától értetődően merül fel majd az igény: a Fidesz hatalmát bebetonozó alaptörvény helyett új alkotmányra van szükség.

Az új főpolgármester egyik (balos fülnek jól hangzó, de szerintem több implementációs és politikai sebből vérző) ígérete a névadó részéről feljelentést is kiprovokáló, a félmilliárd forintnál nagyobb értékű lakóingatlanokra kivetendő Tiborcz-adó bevezetése volt. A konkrét javaslaton túltekintve: méltányos és gazdaságilag hatékony-e az ingatlanok értékét vagy legalább értéknövekedését jó alaposan megadóztatni?

Megkockáztatom: a kedves olvasó nemcsak üzleti ügyintézésének, szórakozásának és magáncélú levelezésének zömét intézi réges-rég az interneten, hanem a pénzügyeit és a hatóságokkal folytatott huzavonáinak nagyját is online bonyolítja le.

Ide próféta kell; egy erős, éles, tiszta hang.

Néhány éve kiszivárgott az amerikai demokrata párti kongresszusi képviselők belső frakcióeligazításának az a részlete, amely azt javasolja az új törvényhozóknak, hogy napi négy órát szánjanak a telefonálgatásra a potenciális anyagi támogatóknak. Különben a következő kampányukra nem lesz elég pénzük.

Ha az olvasó már megtette azt, amit a most épp az akadémiai kutatóintézetek autonómiájára támadó, kétszínű kormányzati önkény ellen a jóérzés vagy a szolidaritás diktált neki, legyen az Facebook-poszt megosztása, online petíció aláírása vagy részvétel valamelyik tüntetésen, mélázzunk el azon a méltatlankodó érven, amit jóérzésű, a versenyszférában dolgozó ismerősöktől hallok szüntelen.