Bukás: ezek a számok bizonyítják, hogy Vidnyánszkyt nemcsak Alföldi, de sok kollégája is leiskolázta

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2019. július 17.

Színház

Elmerültünk a Nemzeti Színház számaiban - súlyos dolgokat láttunk.

A friss Magyar Narancsban hosszan foglalkozunk, hogy milyen folyamatok, hibák és tendenciák húzódnak meg a Nemzeti Színház katasztrofális nézőtéri adatai mögött (amelyeket a hvg.hu hozott nyilvánosságra). Jelenleg ugyanis a nagyszínpadon csak minden második néző fizet a jegyért, ami teljesen unikum a hazai színházak körében.

Cikkünkben több összehasonlítást is teszünk, amelyekből Vidnyánszky Attila színházának mélyrepülése láthatóvá válik.

Egyrészt a Nemzeti Színház számait hasonlítottuk össze a Nemzeti Színház számaival, ahol az igazgató 2008-től 2013-ig Alföldi Róbert volt, őt hat éve, július elején váltotta a poszton Vidnyánszky Attila. Ezekről külön táblázatok is születtek. Mi most a jegybevételről szólót ajánljuk olvasóink figyelmébe:

false

Igen, jól látják, tavaly már csak 100 milliós jegybevételt tudott a Nemzeti produkálni. Ez egyébként nagyjából annyi, amit a Radnóti Színház mutatott fel 2017-ben. Ami természetesen szintén súlyos kritika Vidnyánszkynak, hiszen a Radnóti Budapest legkisebb színházainak egyike. A Nemzeti pedig az egyik legnagyobb.

De sok más szinten is leiskolázták Vidnyánszkyt színházvető kollégái Budapesten. Nézzék csak meg néhány más prózai színház adatait – a Nemzetivel összevetve:

false

 

A Vidnyánszky-féle Nemzeti lejtmenetéről szóló elemzésünk a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható.

A lap csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt:

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.