Kedves Olvasónk,
Magyarország sorsdöntő választás előtt áll. Nekünk, a Magyar Narancsnak kötelességünk, hogy a legjobb tudásunk szerint beszámoljunk az odáig vezető útról, a kampány eseményeiről, azokról az emberekről és szervezetekről, amelyek részt vesznek a hazánk kormányzásáért folyó egyenlőtlen küzdelemben. Mi ezzel tudunk hozzájárulni a szavazói döntések és a választás tisztaságának a megőrzéséhez. Azt tesszük, ami újságíróként a dolgunk, és ezzel a demokráciát is védjük.
Éppen ezért ezek a cikkeink – a többi cikkünktől eltérően – szabadon hozzáférhetők. A Narancs ezzel közfeladatot lát el – de közfinanszírozás nélkül. Miközben a választás törvénytelen és manipulatív befolyásolására közpénzmilliárdokat költ a hatalom, mi továbbra is csak az előfizetőinkre és a támogatóinkra számíthatunk.
Ez a cikk díjmentesen olvasható. De ha Ön megteheti, kérjük, fizessen elő a Narancsra, vagy küldjön nekünk támogatást. Azért, hogy elvégezhessük a munkánkat, és hogy azok is olvashassák ezeket a cikkeinket, akik az előfizetést nem engedhetik meg maguknak.
Köszönjük!
A Magyar Narancs csapata
A hét legüresebb fenyegetése
Most már tényleg, eskü, tényleg el fogja takarítani a liberális sajtót, most már tényleg rüszttel rúgja fenéken az összes poloskát – ígérte Orbán Viktor idei évértékelőjén, nem pont ezekkel a szavakkal, de bizonytalanul fogadkozva. Tavaly március 15-én a miniszterelnök nagy felzúdulást keltett, amikor poloskának nevezte az ellenzéki szavazókat, és azt ígérte, kitakarítja az országból a kritikus sajtót, az ellenzéket, meg úgy mindenkit, aki útjában áll az ő illiberális világforradalmának. A fenyegetésből nem lett semmi, az elhízott tsz-elnök több-kevesebb sikerrel mostanság a jóságos nagypapa imidzsét próbálja magára ölteni, de azért a Fidesz évértékelőjén felmelegítette a régi ígéretet. „A brüsszeli elnyomó gépezet még működik Magyarországon. Ezt majd április után fogjuk eltakarítani. Álcivil szervezetek, megvásárolt újságírók, bírák, politikusok, algoritmusok, bürokraták, guruló eurómilliók” – mondta Orbán, csak hát közben kiderült, maga is számol vele, hogy nem lesz miniszterelnök a következő ciklusban.
A hét botránya
Ne engedjék, hogy elkalandozzon a figyelmük, a hét botránya a gödi akkumulátorgyárhoz kapcsolódik. A Telex alapos oknyomozó cikkben tárta fel, hogy a kormány tudott arról, hogy a Samsung gyárában a dolgozók rákkeltő anyagokkal szennyezett levegőben végeznek munkát, nem tesznek eleget a biztonsági szellőztetési előírásoknak. Az ügy még egy kormányülés témája is volt 2023-ban, a Rogán Antal vezette titkosszolgálatok pedig megvizsgálták azt is, hogy be kell-e zárnia a gyárnak. Szijjártó Péter amellett kardoskodott, hogy a gyárnak nem szabad bezárni, hiszen az akkugyártás nemzetstratégiai jelentőségű. Még ennél is súlyosabb, hogy a Samsung vezetői a jelek szerint arról kaptak fülest, hogy a kormány nem őket, hanem az akkugyár körül szaglászó Átlátszó oknyomozó portál ellehetetlenítésére és megbélyezésére készül.
A hét hazugsága
„A bíróságon találkozunk” – mondta Szijjártó Péter a Telex riporterének, és nevetgélve, hebegve bizonygatta, hogy az említett cikk a gödi akkugyárral kapcsolatos ügyeiről az elejétől a végéig hazugság, „óriási hazugságcunami”. Máshol azt is leszögezte, hogy ő maga öt kilométerre lakik a gyártól. Így aztán a Telex bemutatta a forrásául szolgáló hatósági jegyzőkönyveket, meg azt is, hogy a külügyminisztérium nem volt hajlandó válaszolni a lap megkereséseire.
De a gödi akkugyár botránya Gulyás Gergelyt is váratlanul érte, aki képes volt azt kamuzni a heti kormányinfón, hogy maga Orbán Viktor is a Telex-cikkből értesült az egészről. Már csak arról nem volt szó, ugye, hogy van-e az ügynek kiskorú érintettje.
A hét gumicsontja
A gödi botrányt ki kellett lapítania a fideszes úthengernek, és kedden meg is született a válasz: egy szexvideó híre, amiről először csak találgattuk, hogy ki szerepelhet rajta. Nem ez az első eset, hogy a fideszes propagandának Magyar Péter dákóján jár az esze, hiszen a TV2 hírszerkesztői és Deák Dániel „véleményvezér” is alaposan megszakértette már az ellenzéki szereplő szerszámát. Ám ez a történet mégis újabb mélypont volt, hiába hittük, hogy rég elértük már.
Kedden megjelent egy rejtélyes weboldal egy Radnai Márk Tisza-alelnök nevével megjelölt domaincímen, majd megjelent rajta egy dátum: tavaly augusztus 3-a. Magyar Péter csakhamar kapcsolt, és bejelentette, hogy valóban járt a weboldalon ábrázolt szobában, mégpedig a volt barátnőjével, Vogel Evelinnel. A szexvideó eddig nem került elő, de lehet, hogy nem is a konszenzuális, heteroszexuális aktus révén akarja támadni a pedofil és melegbotrányoktól sem mentes Fidesz a Tisza vezetőjét, hanem valami rejtélyes fehér porral. Egy szó, mint száz: a kampányfegyver egyelőre besült, az embereket nem annyira érdekli, hogyan és miként csinálja egy felnőtt férfi és egy felnőtt nő. Arra mégis jó volt a dolog, hogy elterelje a figyelmet Gödről. Meg arra is, hogy a Tisza tábora még inkább összezárjon Magyar Péter mögött.
A hét balféke
Nagy Mártonról nem sok dolgot tudunk, de azt igen, hogy a legteljesebb mértékben kihasználja a munkahelye nyújtotta exkluzív lehetőségeket. Az elmúlt két évben a nemzetgazdasági miniszter, aki a GDP növelésének terén nem sok jót tud felmutatni, számos alkalommal szállt meg luxuskörülmények között, a Nemzetgazdasági Minisztérium éjszakánként 700-800 ezer forintot is kicsengetett már a miniszter brüsszeli és ausztriai elszállásolására.
Most is valami hasonlóra készült Nagy, akit a 444.hu riportere a Fertő tó osztrák partján, egy luxusszállodában kapott el. A miniszter államtitkárokkal és az Államadósságkezelő Központ vezetőjével készült „meetinget” tartani, és gyorsan leszerelte az újságírót. „Ott tesszük meg, ahol gondoljuk, hogy megtehetjük” – mondta, aztán pár perccel később mégis kifordult a portáról, és feldúltan a szemére hányta a riporternek, hogy „szétverték a meetinget”. Ezt még egy durcás óvodás hanglejtésével többször elismételte, mi pedig csak remélni tudjuk, hogy a miniszter pillanatnyi munkaképtelensége esetleg a gazdaság kicsiny fellendülésével jár majd.
A hét pozitív híre
Az amerikai elnökválasztási kampányban hetekig mémelték azt a pillanatot, amikor Donald Trump a jelölti vitában azzal gyanúsította a haiti bevándorlókat, hogy Springfieldben „megeszik a macskákat, megeszik a kutyákat”. Ehhez képest mínuszos hír volt, hogy Magyar Péter szerdán arra utalt a bicskei sajtótájékoztatóján, hogy a fülöp-szigeteki vendégmunkások, akiket egy fillér nélkül hoztak be munkaközvetítő cégek, talán a Városligeti-tóból vadásztak maguknak élelmet, mert megérkezésük másnapján pedig nagyon sok kacsa és aranyhal tűnt el a budapesti állatkertből.
Az biztos, hogy a fülöp-szigeteki munkások helyzete valóban borzasztó, sok szempontból a rabszolgaságot jelent, ráadásul a NER-hez kötődő cégeknek juttat busás hasznot. De hogy a kacsákkal és aranyhalakkal mi van? A Városliget Zrt. nem tud róla, hogy a filippínók megvacsorázták volna őket: nincs tudomásuk tömeges kacsa- vagy haleltűnésekről, a tóban élő kacsák vadon élő állatoknak minősülnek, nem leltározzák őket, „így nem beszélhetünk állatállományról” sem, a tóban aranyhalak pedig nem is élnek.
A hét Magyar Narancs-cikke
Tele voltunk érdekesebbnél is érdekesebb cikkekkel, és először majdnem a Fidesz szerény képességű, a Fővárosi Közgyűlésben csücsülő potentátját, Radics Bélát bemutató portrét választottam. Ám a politikai dagonyázásnál fontosabb Béres Máté kollégám cikke, aki a rá jellemző szociális érzékenységgel közelít a nevelőszülőknél bántalmazott, megsérült vagy elhunyt gyerekek ügyéhez. Nagyon fontos és – megrázó. Ezek azok a történetek, amik nem elég hangosak ahhoz, hogy áttörjék a szexvideóktól, luxusbotrányoktól nyüzsgő közélet zaját.
