Kihirdették a színikritikusok díjainak jelöltjeit

  • narancs.hu
  • 2019. július 16.

Színház

A várományosok között 5 kategóriában szerepel a Miskolci Nemzeti Színház A velencei kalmár című előadása és a Radnóti Miklós Színház 10 című produkciója. De érdekelt többek között a Katona József Színház, az Örkény Színház és több független előadás is.

40. alkalommal ismeri el az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit a Színházi Kritikusok Céhe.

Idén huszonkét színikritikus vett részt a voksolásban, akik ezúttal is 15 kategóriában adták le voksaikat. A helyezésekért adott pontok megszámlálásával kialakult a legjobbak listája, amelyen kategóriánként három (holtverseny esetén négy) név található, a győztesek személye azonban csak a szeptember 22-i gálaesten derül ki.

Májusban már bejelentették, hogy az életműdíjat Pogány Judit kapja.

A céh posztumusz különdíjjal tiszteleg a nemrég elhunyt Radnai Annamária dramaturgi és fordítói munkássága előtt.

A legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg:

  • Fábián Péter–Benkó Bence: Eklektikon 2048
  • Kelemen Kristóf: Megfigyelők
  • Székely Csaba: 10

A legjobb előadás:

  • 10 (Radnóti Színház; rendezte: Sebestyén Aba)
  • A velencei kalmár (Miskolci Nemzeti Színház; rendezte: Mohácsi János)
  • Az Ügy (Soharóza, Trafó Kortárs Művészetek Háza, CAFe Kortárs Művészeti Fesztivál; rendezte Halas Dóra, Nagy Fruzsina)

A legjobb rendezés:

  • 10 (Radnóti Színház; rendezte: Sebestyén Aba)
  • A Platonov (Katona József Színház; rendezte: Székely Kriszta)
  • A velencei kalmár (Miskolci Nemzeti Színház; rendezte: Mohácsi János)
  • Jeanne D’Arc – a jelenidő vitrinében (Katona József Színház; rendezte: Hegymegi Máté)

A legjobb zenés/szórakoztató előadás:

  • Állami Áruház (Kecskeméti Katona József Színház; rendezte: Fábián Péter, Benkó Bence)
  • Chicago (székesfehérvári Vörösmarty Színház; rendezte: Horváth Csaba)
  • Valahol Európában (Szegedi Nemzeti Színház; rendezte: Szőcs Artur)

A legjobb független színházi előadás:

  • Az Ügy (Soharóza, Trafó Kortárs Művészetek Háza, CAFe Kortárs Művészeti Fesztivál; rendezte Halas Dóra, Nagy Fruzsina)
  • csRSnyés (Hybridkult Produkció; rendezte: Botos Éva)
  • Megfigyelők (Trafó Kortárs Művészetek Háza; rendezte: Kelemen Kristóf)

A legjobb gyerek- és ifjúsági előadás:

  • A boldog herceg (szombathelyi Mesebolt Bábszínház, Kőszegi Várszínház; rendezte: Jeles András)
  • Coraline (Budapest Bábszínház; rendezte: Ascher Tamás)
  • Lúdas Matyi (pécsi Bóbita Bábszínház; rendezte: Markó Róbert)

A legjobb férfi főszereplő:

  • Görög László (A velencei kalmár, Miskolci Nemzeti Színház)
  • Kocsis Gergely (A Platonov, Katona József Színház)
  • ifj. Vidnyánszky Attila (A diktátor, Vígszínház)

A legjobb női főszereplő:

  • Mészáros Blanka (Jeane d’Arc – a jelenidő vitrinében, Katona József Színház)
  • Simkó Katalin (Árvácska; Dollár Papa Gyermekei, Trafó Kortárs Művészetek Háza)
  • Szirtes Ági (Rozsdatemető 2.0, Katona József Színház)

A legjobb férfi mellékszereplő:

  • Krisztik Csaba (Octopus, avagy Szent György és a sárkány; Színház- és Filmművészeti Egyetem)
  • Nagy Ervin (A Platonov, Katona József Színház)
  • Znamenák István (Patika, Örkény István Színház)

A legjobb női mellékszereplő:

  • Csákányi Eszter (Secondhand, Örkény István Színház)
  • Halász Judit (A vándorkutya, Vígszínház)
  • Kerekes Éva (Patika, Örkény István Színház)
  • Sodró Eliza (10, Radnóti Színház)

A legjobb díszlet:

  • A velencei kalmár (Miskolci Nemzeti Színház; tervezte: Mohácsi András)
  • A vihar (Budapest Bábszínház; tervezte: Cziegler Balázs)
  • Megfigyelők (Trafó Kortárs Művészetek Háza; tervezte: Schnábel Zita)

A legjobb jelmez:

  • Az Ügy (Soharóza, Trafó Kortárs Művészetek Háza, CAFe Kortárs Művészeti Fesztivál; tervezte:  Nagy Fruzsina)
  • Jeanne d’Arc – a jelenidő vitrinében (Katona József Színház; tervezte: Kálmán Eszter)
  • Secondhand (Örkény István Színház; tervezte: Ignjatovic Kristina)

A legjobb színházi zene:

  • 10 (Radnóti Színház; zeneszerző: Cári Tibor)
  • A velencei kalmár (Miskolci Nemzeti Színház; zeneszerző: Kovács Márton)
  • Az Ügy (Soharóza, Trafó Kortárs Művészetek Háza, CAFe Kortárs Művészeti Fesztivál; zeneszerző:  Bartha Márk, Halas Dóra)

A legígéretesebb pályakezdő:

  • Markó-Valentyik Anna
  • Tarnóczi Jakab
  • Vizi Dávid

Az esemény színhelye ezúttal a Katona József Színház lesz, rendezője Markó Róbert. A díjátadón közreműködnek majd a Katona József Színház, az Orlai Produkciós Iroda és a Vaskakas Bábszínház művészei.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.