Színház

Kas, ami nincs

Csiky Gergely: Buborékok

  • Csáki Judit
  • 2012. június 30.

Színház

Ez a Solmay család nagyon tudja, hogy illenék élni: nagy házat vinni, cselédet tartani, a lányoknak-fiúknak jó partit keresni, bált rendezni, vidéki-távoli-dzsentri rokont látszólag vállalni, valójában szégyellni, összeköttetéseket ápolni; kicsit lóversenyezni, kártyázni, élőképben "utazni", társaságot megválogatni.

Erről a parvenü világról írta Buborékok című vígjátékát Csiky Gergely a 19. század végén, nyilván nem sejtvén, hogy a parvenüség örök érték, legalábbis drámaírók számára.

A kiugrott pap - akit a kiugrásban a katolikus egyház is alaposan megsegített - Párizsban tanulmányozta a később szalonvígjátéknak nevezett színházi műfajt: franciás rugóra járnak mind a figurák, mind a fordulatok. Család, sok elágazással erre-arra, konfliktusok a pénz és az erkölcs világából, frappáns bonmot-k a házasságról és szerelemről, végül pedig happy ending, amely fanyarul visszaidézi azért a lightos társadalomkritikát.

A kecskeméti színház előadásához attól támad igazi közünk, hogy Mohácsi István és Mohácsi János célirányosan kezelésbe vette Csiky szövegét; célon ezúttal mind a komédiát, mind a társadalomkritikát értem. Solmayék világa a mát idézi; nem, nincs színezett ablakú Audi dzsip, és iPhone-t sem szorongatnak kezükben a szereplők - az aktualitás nem a felszínen honol. Hanem például abban, hogy e látszatokra épülő világban nincsenek valóságos kapcsolatok; a férj hazaérkezését észre sem veszi a társasági összejövetelre készülő család, csak ki-ki odavág egy-egy, elementáris szükségletre, adósságkifizetésre, házassági bejelentésre, új toalettre és ékszerre irányuló igényt. Legföljebb a cselédlány - akihez intim viszony fűzi a család összes férfi tagját - blazírt reakciója árulkodik valódi érzelemről: érdektelenségről.

És persze fenn az ernyő, nincsen kas: pénz nincsen a látszat mögött, csak óriási adósság, ami ennek a rétegnek - legyen bankhitel vagy privát kölcsön, esetleg pénzmozgatási manőverek - nagyon is otthonos. És ritkán fordul életmódváltást kikényszerítő "tragédiába", mert valami mindig bejön, hogy megmentse a helyzetet, ha más nem, egy kőr bubi a megfelelő pillanatban.

A feleség, Szidónia a valódi családfő; férjével, akit puszta státusszimbólumnak tekint, örökös párbajt vív, szópárbajt, melyben erős fegyver a gyors replika és a maró gúny - Sára Bernadette parádés tempóérzékkel társít hozzá megfelelő, élénk mimikát, minden megnyilvánulása maga a sűrű semmibevétel. Hogy lennének itt kettejük viszonyában némi mély tektonikus rengések, arra majd csak a Mohácsiék által intonált legutolsó jelenet enged következtetni: ketten maradnak, mintegy büntetésül egymásnak.

Márton András Solmayja rezignált bele nem törődéssel menekül mind a családon belüli üldöztetés, mind az elkerülhetetlenül közeledő vallomás, az "igazság pillanata" elől; rendületlenül ismételgeti szólamait, melyekre senki nem figyel, és lankadatlanul próbálkozik ellene feszülni gyermekeinél a szülői minta ismétlődésének. Erőfeszítéseit sehol nem koronázza siker - innen a rezignáció.

A gyerekek - csupa Mohácsi-tanítvány amúgy - e kapcsolattalan látszatvilág zavaros termékei. Szerafin férjes asszonyként követné anyja példáját - és Rábay (Csémy Balázs), a vízügyi hivatalnok férj hosszú távon alkalmasnak is tűnik a látszatban való tobzódásra, csak rövid távon őriz még valamit egyrészt a hivatalnoki vakhitből, másrészt a felesége iránti szerelemből. Téby Zita többrétegű alakítása megy a legmélyebbre ebben a kesernyés komédiában: produktum és áldozat, a parvenü sémakövetése és ennek kudarca billegteti figuráját azon a ponton, ahonnan - talán - lehet még visszaút. Gizella és Aranka, a két hajadon lány ugyancsak két szélső alternatíva; a jó parti és a szerelmi választás hívei egyként lelkesülnek az új ruhák és a szex iránt. Krajcsi Nikolett e. h. és Decsi Edit e. h. a reflektált karikírozásban ügyesek. Akárcsak a két fiút, a jó partit hajhászó politikustanoncot és a zsigeri csábító léha életművészt könnyedén és szellemesen alakító Keresztény Tamás e. h. és Porogi Ádám e. h.

A társasági krém simára kevert állagát a távoli rokon, a paraszti és dzsentri világ követe, a pankotai (Csiky Gergely szülőhelye) Morosán zavarja meg, aki semmilyen szempontból nem illik ide, csak éppen ő az egyetlen, akinek pénze van, s a pénzt arra fordítaná, hogy ő is a krémbe tartozzon. Sirkó László játékának harsánysága voltaképp nem üt el a figurától, legföljebb a magabiztosságnak az a finom árnyalata hiányzik belőle, amely akár a többiek fölébe is helyezhetné: a látszat és valóság közti tévedhetetlen eligazodás. Fiát, a kissé bugyutának látszó Tamást a szétpukkanó buborékok, befuccsolt látszatok világában az egyetlen, ámbátor keskeny vágányú igaz embernek játssza Orth Péter. Pedig nem ő az egyetlen, hisz ott van még a cselédlány Betti is, aki Trokán Nóra alakításában a szenvtelen, önmagát is semmibe vevő alja népség, amelynek sem ambíciója, sem szándéka nincsen valamivé lenni, de ebben legalább valódi. Ez az ő hozzájárulása a buborékok világában élő parvenük fenntartásához - eltűri őket, addig, ameddig.

Mohácsi János rendezése láttán Csiky Gergely alighanem elégedett lenne: furtonfurt szállnak és pukkannak a buborékok. Nos, bennünket - miközben pompásan szórakoztunk, felhőtlenül kacarásztunk az ismerős parvenük láttán - éppen ez nyugtalanít kissé: még mindig, már megint.

Kecskeméti Katona József Színház, május 11.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.