című előadását Goda Gábor, az Artus vezetője rendezte és koreografálta, és idén februárban volt a bemutatója Gyergyószentmiklóson. Azt is mondhatnánk, hogy Goda a maga szabad asszociációkon, kontaktimprovizáción és erős színészi koncentráción alapuló rendezői tudástárát ráhúzta az erre nagyon alkalmas társulatra, és így találkozhattak az alkotók és a közönség érdekei a színházi aranycsinálásban. Az arany szóból indul ki az egész előadás, jó érzékkel, hiszen mindig ambivalens képzetek tapadtak hozzá. Már a cím is két opciót kínál, de végig megmarad a sokféle értelmezés lehetősége az aranyhoz kapcsolódó jelentések további kifejtése, asszociatív mozdulatetűdök, verbális jelenetek és a nézőkkel való folyamatos, ám nem kellemetlen kommunikáció során. A tér orfeumi mulatságra van berendezve, mindenki külön asztalnál ül, pincértől rendelhet.
Lehet keresni a lényeget az előadás figuráival együtt, akik három kisebb színpadon is produkálnak jeleneteket, installációkat építenek testükből és tárgyakból, és irányítják egymás mozdulatait: fuvallatokkal, vékony pálcákkal, szekercével. Közben a nézők is fokozatosan érintettek lesznek, pusztán a színészek jelenléte által, mert még egy egyszerű gyerekmesét is úgy mesélnek el, mintha az egész életünk benne lenne.
Megtisztulás a vége. Hogy mi az élet sója? Válaszaink konkrét só formájában egy darálóba kerülnek. Sztélé az értékválságos kor emlékére. Sót, s jól, ebben áll a nagy titok.
Veszprémi Petőfi Színház, A TÁNC Fesztiválja, 2012. május 24.
