Mácsai Pál a Narancsnak: "Nem neheztelek senkire, aki nem volt ott"

Színház

A szakmai szolidaritás hiányáról, a kormány kultúrpolitikájáról és Pintér Béla szenvedélyes beszédé­ről is beszélgettünk.

"Ahogy ez ma zajlik, az ámokfutás, a lépéseknek semmi méltósága, csak a retorika dagályos" - mondja az Örkény Színház igazgatója a kormány kultúrpolitikájáról, de sok minden másról is beszélgettünk, például az Örkény szolidaritási akciójáról, Térey János utolsó darabjának bemutatójáról, a függetlenek sanyarú helyzetéről, a Tarlós- és a Karácsony-korszak alapvető különbségéről és a Madách téri tüntetésről.

Az interjút Köves Gábor készítette, a teljes szöveg a csütöttökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható. Ízelítő.

Magyar Narancs: A december 9-i Madách téri tüntetés leghatásosabb beszéde sokak szerint Pintér Bélának köszönhető, aki a „Kedves fideszes honatyák és kultúrprominensek”-nek címezte sorait. Például ezt: „Megijedtetek, hogy bűnhődni fogtok, nem is akárhogyan! Mert tudtátok, hogy a pokolban kipeckelt szemmel kell majd nézzétek Balázs Péter szolnoki rendezéseit? A Magyarország–Wales világbajnoki selejtezőt? És a végtelenített Bayer-show-t?” Ön is hasonlóképpen képzeli a poklot, mint Pintér Béla?

Mácsai Pál: Kevés szó esik a hatalom ízléséről és stílusáról. Holott ezek a lényeghez tartoznak. Ő pontosan ezt, az ízlést, a modort, a szókincset tette gúny tárgyává. Jól tette, a humor élni segít és túlélni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Ön utóbb azt nyilatkozta, nemcsak az látszik, hogy ki van ott a tüntetésen, hanem az is, hogy ki nincs.

MP: Nem neheztelek senkire, aki nem volt ott, csak kimondtam, hogy nincsenek közös stratégiák. Mindenki magányos. Azok is, akik a Magyar Teátrumi Társaság óvó szárnyai alatt élnek túl, és azok is, akik a Színházi Társaság megtépázott szárnyai alá gyűltek. És az is magányos, aki egyik társaságban sincs benne. Nincs színházszakmai szolidaritás. Ezt fájdalommal mondom, és tapasztalatból. Én több évtizedet töltöttem különböző irodákban, sok kiváló kollégával együtt azzal, hogy valami közös alapot megfogalmazzunk és képviseljünk. Nem sikerült. Mindazoknak, akik számonkérik ezt, azt tudom mondani: igazuk van, csinálják meg.

MN: Ön Az élet értelme című Örkény-egypercest mondta el a tüntetésen. Ezen a néven indult az Örkény Színház szolidaritási akciója a független társulatok felé.

MP: November végén adtuk ki 100 példányban azt a számozott fotósorozatot, amit a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) támogatására lehetett megvásárolni. Karácsonyra mind elfogyott, kétmillió forint folyt be. De nincs vége: január 22-én, a magyar kultúra napján, Örkény egyperceseiből tartunk felolvasást a színházban, és ennek az estnek a bevételét is a függetlenek kapják...

A teljes interjú a friss Magyar Narancsban olvasható, mely csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.