Csillagos ötös este tízkor – Tóth Eszter fizikatanár

  • Matkovich Ilona
  • 2014. december 27.

Tudomány

Az idei Rátz Tanár Úr Életműdíj egyik kitüntetettje több mint negyven éve van a pályán. Tankönyveit nemcsak magyar, de kínai és japán diákok is ismerik.

A Szilágyi Erzsébet Gimnázium utolsó leányosztályának tanulójaként érettségizett 1966-ban. Édesapja azt szerette volna, ha orvos lesz, ő matematika szakra jelentkezett, de „egyéb” származása miatt nem vették fel. Ám mivel hiány volt matematika–fizika tanárból, mégis bejutott az egyetemre. „Negyedéves voltam, amikor eszméletlenül megtetszett az atomfizika… Annyira, hogy végül ebből doktoráltam” – emlékszik vissza.

false

A budapesti József Attila Gimnáziumban kezdett tanítani, ott is maradt húsz évig. Közben tankönyveket írt, sorra jelentek meg publikációi – nem csak magyarul. Persze az angolt nem anyanyelvi környezetben sajátította el, a „fizikus” angolt tanulta; amikor először járt Oxfordban egy konferencián, reggelizés közben leste el, hogyan kell elkérni a sószórót. Később – miután megválasztották a Nemzetközi Fizika­tanárok Egyesülete titkárának – azért olyan is előfordult, hogy az amerikai tudósoknak ő fordított „japán angolról amerikai angolra”.

A távol-keleti szakemberek egy fővárosi konferencián figyeltek fel az ifjú fizikatanárnő előadásaira és munkáira. „Még a József Attila Gimnáziumba is eljöttek, megnézték az óráimat, majd úgy döntöttek, hogy kellenek nekik a tankönyveim” – meséli. Az elsős és a negyedikes gimnazistáknak készült fordítások elkészültek és el is fogytak több mint tízmillió példányban. Miközben büszkén mutatja a japán és a kínai kiadásokat, gyorsan hozzáteszi, hogy egy kukkot sem ért az egészből, az írásjeleket nem ismeri, de az ábrák alapján azonosítani tudja, hogy éppen miről van szó.

1991-ben a ciszterci rend visszakapta a József Attila Gimnázium épületét a Villányi úton. Marasztalták ugyan, de úgy érezte, „nem tudna paptanárrá válni”. Kapóra jött, hogy felhívta egy közeli ismerőse, segítene-e a Lauder Iskola beindításában. „A legelső években lenyűgözött a felelős szabadság. Felelős voltam a gyerekekért, szakmailag szabadon dönthettem. Az volt a büntetés, ha a gyerek nem jöhetett be az iskolába. Sajnos később az egész túl anyagias lett, és ekkor eljöttem – emlékszik vissza. – Közben meghaltak a hozzátartozóim, két évig kerestem a helyem, amikor egy idős fizikus barátom a kezembe adott egy nevet és egy váci címet: Dr. Molnár Lajos igazgató, Vác, Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnázium. Eljöttem, megnéztem. Amikor először mentem végig még ismeretlenként a folyosón, a gyerekek köszöntek, és rám mosolyogtak. Mondhatjuk, nem nagy ügy, mégis nyilvánvaló lett, hogy itt a helyem.”

Közel negyven év fővárosi tanítás után Vácon nemcsak új iskolát, de új otthont is talált. A laboratóriumot, amit saját költségén épített húsz évvel korábban, „átköltöztette” a városba, a diákok itt akár egyéni kutatómunkát is végezhetnek, s ennek meg is látszik az eredménye a tanulmányi versenyeken. Eszter egy országos pályázat keretében több mint 400 község, kisváros húszezer lakóházának radioaktivitását mérte meg helyi kollégák és több ezer tanuló aktív közreműködésével.

„Őrülten élvezem a tanítást. Azt tapasztalom, hogy a partnerségre nagyon vevők a diákok. Gyakran bent maradunk az iskolában délután beszélgetni. Esténként pedig a facebookos zárt csoportjainkban fecsegünk – mondja. – Fizikáról, természettudományokról meg mindenről. Ha valaki felrak egy filmet otthoni kísérletéről, megkapja érte az ötöst este tízkor is. Ha pedig valakinek magánproblémája van, kimegyünk a chatbe, és megbeszéljük.”

A tanárnő mátraderecskei háza vakáció idején két-három hétig középiskolás táborrá változik. Egy jól főző szülő, nagyszülő, alkalmanként egy matematikatanár kollégája segítségével két-három csoportot fogad az apró házban és a kertjében. A program mindennap ugyanaz, mégsem egyhangú: rengeteg fizikatanulás, eszem-iszom, egy kis sport és esti mesék. Az első estéken ő mesél olyan témáról, amelyeket a gyerekek rendelnek. „Általában fizikatörténetről akarnak hallani, de volt, hogy az élet keletkezéséről kértek esti mesét. Az utolsó este a tábortűz mellett viszont a diákok mesélnek, és én is tanulok tőlük. Például meggyőztek az okostelefonról és a számítógépes játékok tudományos hasznosíthatóságáról.”

Mindennap hatkor kel, a napja nagy részét a tanítás teszi ki. Tavaly – „túlkorossága” ­miatt – kényszernyugdíjba akarták küldeni, de végül maradhatott. „Valószínűleg belehaltam volna, ha – akárhogyan is – nem taníthatok újra. Egyedül élek, bőven van időm a tanítványaimra. Nekem az jelenti a boldogságot, amikor este a labor után végigmegyünk az üres iskola folyosóján, és a diákjaim nem rohannak haza, mert még meg kell beszélnünk a közös munka örömét.”

Rátz Tanár Úr Életműdíj

A Fasori Gimnázium egykori matematikatanára, Rátz László (1863–1930) emlékére alapított díjat minden évben két-két biológia-, matematika-, fizika- és kémiatanárnak ítélik oda. Tóth Eszter mellett az idei díjazottak: Kubatov Antal és Békefi Zsuzsa matematika-, Zátonyi Sándor fizika-, Böddiné Schróth Ágnes és Endrész Gyöngyi kémia-, valamint Szalainé Tóth Tünde és Kánitz József biológiatanár.

Rátz László tanítványa volt Neumann János és Wigner Jenő is. A 93 éves korában elhunyt Wigner élete utolsó éveiben „elfelejtett” angolul, csak magyarul tudott beszélni. A híres hazai fizikus, Marx György megszervezte, hogy minél több magyar látogassa őt Princetonban, hogy legyen alkalma magyarul beszélni. Többen elmondták, hogy a Nobel-díjas tudós íróasztalán Rátz tanár úr fényképe volt.

Neked ajánljuk