Egy kimagasló magyar politikai karrier állomásai

szerző
narancs.hu
publikálva
2015. szept. 27., 08:55
kommentek
20
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Pozsgay Imre pályája az „évszámok tükrében”.

Tegnap Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke és Bihari Antal díjalapító egy valóban sokat látott embernek adta át Melocco Miklós által tervezett Szent István-díjat.

false

 

Fotó: Kovács Attila/MTI

1950 Belép a Magyar Dolgozók Pártjába

1956 Belép a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP)

1957 Diplomát szerez a Lenin Intézetben

1957–1965 Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus–Leninizmus Esti Egyeteme igazgatója

1965–1968 A Bács-Kiskun megyei pártbizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője

1969 Az MSZMP Központ Bizottsága sajtóalosztályának vezetője

1971–1975 A Társadalomtudományi Szemle főszerkesztő-helyettese

1975 Kulturális miniszterhelyettes

1976–1982 Kulturális miniszter, 1980-ban a minisztériuma megkapta az oktatásügyi feladatköröket is, a minisztérium pedig felvette a Művelődési Minisztérium nevet

1980–1982 Az MSZMP Központi Bizottságának tagja

1982–1988 A Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára

1988–1990 Államminiszter

1990 Az MSZP alelnöke, majd független képviselő

1991–1995 A Nemzeti Demokrata Szövetség ügyvivője

1995–1996 A Magyar Egységért Mozgalom elnöke

1995–2000 A Szent László Akadémia rektora

1996–2001 A Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja

1998 Az MDF képviselőjelöltje

2005 Az Orbán Viktor vezette Nemzeti Konzultációs Testület tagja

2010 Másokkal egyetemben Orbán Viktor felkéri az új alkotmány kidolgozására

2015 Az „összmagyarság érdekében végzett kiemelkedő jelentőségű tevékenységéért” Szent István-díjat kap

A történethez tartozik, hogy az MTI tudósítása szerint Pozsgay Imrének Schmitt Pál az elsők között gratulált, és ez, bizony, így kerek: valóban egy bukott köztársági elnöknek illik köszönteni azt, aki csak szeretett volna köztársasági elnök lenni.

szerző
narancs.hu
publikálva
2015. szept. 27., 08:55
kommentek
20
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 20
    grrr
    2015. szeptember 28., hétfő 18:52
    Még valami.

    Egy olyan országban ahol negyven évig nem lehetett kormányt buktatni, ott nem lehet elvárni a népektől, hogy amikor a kezükbe kapnak egy ilyen lehetőséget akkor ne éljenek vele.

    Kérem én még nem játszottam,
    nem játszottam,
    nem játszottam,
    játszani szeretnék mostan.
  2. 19
    grrr
    2015. szeptember 28., hétfő 18:47
    De Rumatám,Németh Miklós ezt nem tehette meg.

    Nálam nagyobb rajongója alig van, én rájuk szavaztam természetesen, bár a szívem akkor a Fideszhez húzott pártilag, az MSZP-ét nem szerettem, bár a 33 fős kitűnő frakciójuk miatt szoci szimpatizáns lettem.

    Olyan volt a politikai légkör, hogy Németh Miklós nem tudott mást tenni, engednie kellett.

    Nem gyávaságból, hanem reálpolitikából.
    Az ellenzék nyeregben érezte magát és ott is volt.

    Németh Miklós írja a könyvében, hogy olyanok is, a földijei akik őt gyerekkora óta ismerték azt mondták, hogy klassz amit csinált (nem ezekkel a szavakkal mondták) , de nem rájuk fognak szavazni.

    Egy csomó rózsaszín hiedelem fűződött a népek körében a rendszer-, és kormányváltáshoz.

    Elengedik az ország adósságát....az életszínvonal megugrik ha nem a bolsevik(?) kormány lesz hanem polgári....hiszen csak akarni kell az ilyent....az újak pedig akarni fogják,... jobban fogják akarni mint az utolsó bolsevik(?) kormány.

    Rózsaszínű álmok.
  3. 18
    Rumata
    2015. szeptember 28., hétfő 18:06
    Az MSZP ugyanis csak azért nem nyert 1990-ben választást, mert az ellenzék rendbontása, hangoskodása és gyalázkodása a legtöbb helyen lehetetlenné tette az MSZP képviselőjének bemutatkozását.

    Ha akkor az MSZP észnél van, félbeszakítja a választásokat és törvényt hoz a választásokat megzavarók azonnali rabosításáról és büntetőjogi felelősségrevonásáról, akkor egészen másképp alakulhatott volna a magyar politikai kultúra.
  4. 17
    Rumata
    2015. szeptember 28., hétfő 17:59
    Nem igaz, hogy az SZDSZ lett volna a legjobb választás.
    Az SZDSZ ugyanolyan alkalmatlan lett volna a kormányzásra, mint az MDF.
    -
    Az egyedül értelmes megoldás az lett volna, ha az MSZP nyeri a választásokat, és Németh Miklós marad a kormányfő.
    -
    Ugyanis 1990-ben kizárólag az MSZP és Németh volt kormányképesnek tekinthető.
    -
    De sajnos, erre csak akkor lett volna esély, ha a kerekasztal-tárgyalásokon az MSZP kitart az eredeti álláspontja mellett, és tisztán egyéni jelölt alapú választási rendszert alakít ki.
    -
    Na meg akkor, ha szigorúan - tehát letöltendő börtönnel - bünteti azokat, akik a jelöltállító gyűléseket bármiféle módon megzavarják.
  5. 16
    Rumata
    2015. szeptember 28., hétfő 17:58
    Kedves grrr,

    csodálnám, ha Pozsgay akárcsak egy pozitív tettét vagy tulajdonságát is meg tudnád nevezni.

    Pozsgay csupán egy gátlástalan üresfejű karrierista volt, akinek semmi szerepe nem volt a rendszerváltásban, de a "népfelkelés" bejelentésével (teljesen érdemtelenül!) mégis nagy népszerűséget szerzett.

    Pozsgay ezt az érdemltelenül szerzett népszerűséget sunyi módon először arra próbálta felhasználni, hogy a tájékozatlan tömegekkel köztársasági elnökké választassa magát.

    Amikor pedig ez nem sikerült, Pozsgay még sunyibb módon a tekintélyét arra használta, hogy az egyébként teljesen esélytelen antiszemita, horthysta MDF-et a kormányra juttassa.

    A tájékozatlan tömegben ugyanis az MDF körül bábáskodó Pozsgay látványa azt a téveszmét keltette, hogy az MDF a MSZP és a Németh-kormány megfontolt rendszerváltó szellemiségét viszi tovább.

    Pozsgay tekintélye nélkül az MDF körüli illúzió egy pillanat alatt szertefoszlott volna. Így azonban az illúzió csak a választások után foszlott szét, amikor már késő volt.
  6. 15
    grrr
    2015. szeptember 28., hétfő 17:17
    Kedves Rumatám!

    A korabeli sajtóra hiába hivatkozol nálam - engem az baromira nem érdekelt, én olyan tájékozatlan voltam, hogy ihaj.

    Engem csak a Grósz alatt kezdett érdekelni ez az egész mert rajta jókat lehetett röhögni.

    (Grósz Elvtárs!

    Meg tudsz nekem bocsájtani...?!)

    Szóval én csak a Grósz alatt kezdtem odafigyelni erre az egészre, hogy azután 1989. tavaszán beleszeressek politikai értelemben Németh Miklósba és a májusban felálló igazi Németh-kormányba.

    Pozsgay előnytelen tulajdonságairól - sosem volt a kedvencem, tényleg öblögetett, de azért nem kellett volna kihajítani a politikából - szóval az ő előnytelen tulajdonságairól nem volt és ma sincs tudomásom.

    Szerintem nem volt rossz ember egykoron.

    Az SZDSZ hamis kérdései pedig már akkor is a néplenézésről szóltak.
    Akit szeretek és tisztelek azt nem csapom be, nem akarom becsapni. Mondjuk, az a helyes ha senkit sem.

    Az SZDSZ az első pillanattól kezdve nárcisztikus, politikailag bornírt, pimasz és beképzelt társaság volt - amelynek a felső rétege tényleges szaktudást képviselt.

    Undorító és tehetséges társaság volt - nekik kellett volna nyerniük, nem a hülye és tehetségtelen, MDF-nek, nem is szólva a két társborzadályról.

    Ha nincs a négyigenes akkor simán nyertek volna.

    De a hazug kérdésfeltevéseikkel kimutatták a foguk fehérét.

    Kár volt.

    Még mindig velük jártunk volna a legjobban abból a választékból amely nekünk volt 1990-ben.


  7. 14
    reuters
    2015. szeptember 28., hétfő 16:13
    Most, amikor történelmi időket élünk, nyilvánvalóan látszik rencerváltásunk kisszerűsége, jelentéktelensége.
    De az un. négyigenes népszavazás azért máig emlékezetes. Emlékezetesen aljas.
    Három, lényegében már eldöntött, de igen népszerű kérdés mellé betették az egyetlen eldöntendő kérdést, a közt. elnökről. Azt is sunyi módon.
    Mint most a kormány a bevándorlókról, a nemzeti konzultációnak nevezett sunnyogás kapcsán.
  8. 13
    Rumata
    2015. szeptember 28., hétfő 15:11
    Kedves grrr,

    tekintve, hogy az eset anno teljes nyilvánosságot kapott, a korabeli sajtóból bárki értesülhetett arról, hogy Pozsgay kérésére csináltak "népnemzeti" bulit az eredetileg minden ellenzéki erő összefogását célzó első lakitelki találkozóból.

    És ez már akkor is mindenkit felháborított.

    Sőt, ma már az is ismert, hogy Pozsgay a találkozó után írt jelentésében össze-vissza hazudozott a pártnak a találkozón elhangzottakról, hogy a szarkavarását leplezze.

    A jelentésében még olyat is képes volt leírni, hogy Csurka a találkozón "elhatárolta magát az antiszemitizmustól"

    Miközben a valóságban ennek pont az ellenkezője történt.

    - - -

    A négyigenes szavazásban pedig az égvilágon semmi rossz nem volt.

    A három "hamis" kérdés kiváló katalizátornak bizonyult a rendszerváltás felgyorsításában.

    Az SZDSZ ezzel a három kérdéssel kiválóan Németh Miklós keze alá dolgozott.

    Azt pedig mindenki tudta, hogy a negyedik kérdés Pozsgay személyéről szól.

    És azt is mindenki tudta, hogy Pozsgay alkalmatlan volna államfőnek.

    - - -

    Pozsgay csupán egy intelligens de üresfejű karrierista volt, aki nem előre mozdítani, hanem csupán meglovagolni akarta a rendszerváltást.

    Szakmailag nulla volt, nyelveket nem tudott, nemzetközi kapcsolatai minimálisak voltak.

    Tevékenysége kizárólag csak a politikai helyezkedésben merült ki.

    Tehát nagyon jó, hogy nem lett belőle államfő.

    Göncz papa ezerszer jobb választás volt.
  9. 12
    grrr
    2015. szeptember 28., hétfő 06:18
    Még valami kedves Rumatám!

    Ha esetleg igaz is lenne Pozsgay szörnyű lelkivilágának ábrázolása - nem igaz - akkor sem lehet egy normális pártnak unfair eszközöket használnia.

    Három hamis kérdéssel paterolták ki, mint azt tudjuk az első vonalból. A szellemi atyja ennek az ordenáréságnak Konrád György, aki szerint Pozsgay öblöget ezért semmi keresnivalója a közéletben.
    Meg aztán - minden hatalmat az SZDSZ-nek!

    Mert azt el sem tudták képzelni az aranyoskáim, hogy ne nyerjék meg a választásokat.
    Olyan nincs, hogy mi eszdéeszesek ne nyerjünk, nekünk az jár.
  10. 11
    grrr
    2015. szeptember 28., hétfő 06:12
    Kedves Rumatám, zagyvaságokat állítasz.

    De tényleg, hogy vagy képes ilyen csacsiságokat leírni?

    Nem ismerek rád.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Villámnarancs

Belecsapunk.

Villámnarancs
Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk