Hihetetlen belegondolni, hogy a budapesti Bornholm már vagy tizenöt éve mozog a pályán, ami azt jelenti, hogy a Magyarország második számú black metal exportcikkeként számon tartott Sear Blissnél nem is olyan sokkal fiatalabb a zenekar. (Az örök első hely a Csihar Attila vezette Tormentoré, hiszen az énekest a 80-as évek legvégén, az underground szinten elég szépen elterjedt Tormentor-kazetták révén még a norvég Mayhem is megtalálta.) A Bornholm jó úton van afelé, hogy a két nagy elődhöz méltó külföldi sikereket érjen el, hiszen a csapat agyának tekinthető Sallai Péter gitáros tiszteletre méltó elszántsággal tolja a zenekar szekerét: legutóbb az elmúlt hetekben lefutott Paganfest-turnéra sikerült bekerülnie a Bornholmnak, ami mindenképpen komoly fegyvertény.
Az Inexorable Defiance című harmadik lemez minőségén mindenesetre nem fog múlni a zenekar külföldi sikere, még akkor sem, ha elődje, a 2009-es March For Glory And Revenge - ha csak paraszthajszállal is, de - erősebb anyag volt. Az előző lemez óta kétszer lecserélődött a zenekar - már az Inexorable felállása is múlt időben értendő, hiszen azóta új énekes és gitáros érkezett, jelentős iránymódosítás ugyanakkor nem hallatszik a zenén. Maradt a Bathorytól megszokott alapokra építkező, hangzás és dalszerkezetek tekintetében egyértelműen új iskolásnak mondható black metal, olyan, kimondottan könnyen rögzülő és szerethető dalokkal, mint a Walk On Pagan Ways vagy a záró Feast Of Fire, amely agársebes kalapálásával kimondottan üdítő a jobbára középtempókra építő, és ezért néha kissé le is ülő lemezanyag dalai között.
NoiseArt, 2013