Lemez

Bornholm: Inexorable Defiance

  • V. Á.
  • 2013. április 14.

Zene

Hihetetlen belegondolni, hogy a budapesti Bornholm már vagy tizenöt éve mozog a pályán, ami azt jelenti, hogy a Magyarország második számú black metal exportcikkeként számon tartott Sear Blissnél nem is olyan sokkal fiatalabb a zenekar. (Az örök első hely a Csihar Attila vezette Tormentoré, hiszen az énekest a 80-as évek legvégén, az underground szinten elég szépen elterjedt Tormentor-kazetták révén még a norvég Mayhem is megtalálta.) A Bornholm jó úton van afelé, hogy a két nagy elődhöz méltó külföldi sikereket érjen el, hiszen a csapat agyának tekinthető Sallai Péter gitáros tiszteletre méltó elszántsággal tolja a zenekar szekerét: legutóbb az elmúlt hetekben lefutott Paganfest-turnéra sikerült bekerülnie a Bornholmnak, ami mindenképpen komoly fegyvertény.

Az Inexorable Defiance című harmadik lemez minőségén mindenesetre nem fog múlni a zenekar külföldi sikere, még akkor sem, ha elődje, a 2009-es March For Glory And Revenge - ha csak paraszthajszállal is, de - erősebb anyag volt. Az előző lemez óta kétszer lecserélődött a zenekar - már az Inexorable felállása is múlt időben értendő, hiszen azóta új énekes és gitáros érkezett, jelentős iránymódosítás ugyanakkor nem hallatszik a zenén. Maradt a Bathorytól megszokott alapokra építkező, hangzás és dalszerkezetek tekintetében egyértelműen új iskolásnak mondható black metal, olyan, kimondottan könnyen rögzülő és szerethető dalokkal, mint a Walk On Pagan Ways vagy a záró Feast Of Fire, amely agársebes kalapálásával kimondottan üdítő a jobbára középtempókra építő, és ezért néha kissé le is ülő lemezanyag dalai között.

NoiseArt, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.