Lemez

Jeff Buckley: You And I

  • G. A.
  • 2016. április 30.

Zene

Egyetlen album, amíg élt, és vagy tíz, mióta meghalt: Jeff Buckley történetét látszólag egy különösen ízléstelen hullarablós horrorfilmmel lehetne a legméltóbban elbeszélni. A valóság azonban összetettebb. Nehéz volna ugyanis azt állítani, hogy a Buckley váratlan halála (mindössze 30 volt, amikor 1997-ben, ártalmatlan esti úszkálás közben belefulladt a Mississippibe) óta megjelentetett kiadványok ne tettek volna hozzá igen sok árnyalatot a zenészről formálódó összképhez: a zenekarával felvett, félkész második album (Sketches for My Sweetheart the Drunk) vagy a különféle koncertlemezek (melyek közül a Live À L’Olympia esszenciális) nagyon is kellettek ahhoz, hogy Jeff Buckleyt nyugodt szívvel lehessen az elmúlt 20 év egyik legjelentősebb énekes-dalszerzőjeként kanonizálni (más kérdés, hogy közismertségéhez egyetlen dal, a Hallelujah c. Leonard Cohen-feldolgozás is elegendőnek bizonyult).

Ez a frissen kiadott demólemez viszont már a közérdeklődésre számot tartó anyagokat rejtő kút végső kiapadását jelzi. Ezeket a számokat Buckley még akkor rögzítette (szólóban), amikor a Sonyhoz került, hogy végképp meggyőzze tehetségéről a kiadót. Nem volt sikertelen vállalkozás: a You And I-on egy valóban kivételes zenész kap bele mindenfélébe a Led Zeppelintől két Smiths-dalon és bluessztenderdeken át (a Poor Boy Bluesban bizonyítja, hogy gitárosnak sem volt utolsó) a saját témákig. Vázlatosságában is korrekt anyag ez – melynek szinte összes tételét ismerhetjük egyéb (jobb, teljesebb) verziókban.

Sony, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.