Lemez

Korai Trancemission: 2017

  • - minek -
  • 2017. július 1.

Zene

A 27 éve alakult Korai Öröm népes tagsága az évek során számos termékeny leágazást hozott létre. Ezek közül talán a legéleterősebb a három éve koncertező Korai Trance­mission, ami annyi tesz, hogy a zenekar magja (Kovács Andor gitáros, Kilián Zoltán basszusgitáros, Csányi Viktor dobos, Jócsik János ütős, és az egzotikus fúvóshangszereket megszólaltató Paizs Miklós) kiegészültek Borosi Gábor és az Óperentziából ismerős Domokos Tibor billentyűsökkel. Amúgy a gyökerekhez nyúlnak vissza, tisztán instrumentális transzzenét játszanak, mint a Korai Öröm legkorábbi periódusában. A lemezre rögzített hat, derekas terjedelmű kompozícióban a pszichedelikus/acid rockból, az etno-trance zenékből, a dubból érkező, és persze az elektronikus tánczenéből vett, de itt organikussá varázsolt témák dominálnak. A jól kitalált és egymáshoz ügyesen passzított hangszertémák és szólamok néha messzire röpítenek a kiindulóponttól, így már a Shamisen című nyitószámban is kopogtat, de az Alhambrában kerül kifejezetten előtérbe a Kovács Andor gitárjátéka által is diktált jóízű afro-funk lüktetés. A Trancemission persze a lényegét vesztené el a hangsúlyos, gazdagon adagolt ütősjáték, a sodró ritmusok, az élőben táncra késztető elementáris grúvok nélkül. Az analóg hangzásban fürdő kilencvenes évekre kacsint vissza már a megjelenés módja is: a lemez egyelőre kizárólag vinyl verzióban jelent meg – a digitális formátumra még kellően ki kell éhezniük a rajongóknak.

Budapest Vinyl, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Brutális teljesítmény: gaming PC-k, amiktől leesik az állad

  • Támogatott tartalom

Egy gaming pc nem pusztán szimpla számítógép, hanem látványos erődemonstráció is. A modern gamer konfigurációk egyszerre szólnak nyers teljesítményről, vizuális élményről és technológiai precizitásról. A kérdés nem az, hogy mire képesek, hanem az, hogy mennyire tudják kiszolgálni azt az intenzív élményt, amit a mai játékok megkövetelnek.

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.