Lemez

Korai Trancemission: 2017

  • - minek -
  • 2017. július 1.

Zene

A 27 éve alakult Korai Öröm népes tagsága az évek során számos termékeny leágazást hozott létre. Ezek közül talán a legéleterősebb a három éve koncertező Korai Trance­mission, ami annyi tesz, hogy a zenekar magja (Kovács Andor gitáros, Kilián Zoltán basszusgitáros, Csányi Viktor dobos, Jócsik János ütős, és az egzotikus fúvóshangszereket megszólaltató Paizs Miklós) kiegészültek Borosi Gábor és az Óperentziából ismerős Domokos Tibor billentyűsökkel. Amúgy a gyökerekhez nyúlnak vissza, tisztán instrumentális transzzenét játszanak, mint a Korai Öröm legkorábbi periódusában. A lemezre rögzített hat, derekas terjedelmű kompozícióban a pszichedelikus/acid rockból, az etno-trance zenékből, a dubból érkező, és persze az elektronikus tánczenéből vett, de itt organikussá varázsolt témák dominálnak. A jól kitalált és egymáshoz ügyesen passzított hangszertémák és szólamok néha messzire röpítenek a kiindulóponttól, így már a Shamisen című nyitószámban is kopogtat, de az Alhambrában kerül kifejezetten előtérbe a Kovács Andor gitárjátéka által is diktált jóízű afro-funk lüktetés. A Trancemission persze a lényegét vesztené el a hangsúlyos, gazdagon adagolt ütősjáték, a sodró ritmusok, az élőben táncra késztető elementáris grúvok nélkül. Az analóg hangzásban fürdő kilencvenes évekre kacsint vissza már a megjelenés módja is: a lemez egyelőre kizárólag vinyl verzióban jelent meg – a digitális formátumra még kellően ki kell éhezniük a rajongóknak.

Budapest Vinyl, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.