Lemez

Korai Trancemission: 2017

  • - minek -
  • 2017. július 1.

Zene

A 27 éve alakult Korai Öröm népes tagsága az évek során számos termékeny leágazást hozott létre. Ezek közül talán a legéleterősebb a három éve koncertező Korai Trance­mission, ami annyi tesz, hogy a zenekar magja (Kovács Andor gitáros, Kilián Zoltán basszusgitáros, Csányi Viktor dobos, Jócsik János ütős, és az egzotikus fúvóshangszereket megszólaltató Paizs Miklós) kiegészültek Borosi Gábor és az Óperentziából ismerős Domokos Tibor billentyűsökkel. Amúgy a gyökerekhez nyúlnak vissza, tisztán instrumentális transzzenét játszanak, mint a Korai Öröm legkorábbi periódusában. A lemezre rögzített hat, derekas terjedelmű kompozícióban a pszichedelikus/acid rockból, az etno-trance zenékből, a dubból érkező, és persze az elektronikus tánczenéből vett, de itt organikussá varázsolt témák dominálnak. A jól kitalált és egymáshoz ügyesen passzított hangszertémák és szólamok néha messzire röpítenek a kiindulóponttól, így már a Shamisen című nyitószámban is kopogtat, de az Alhambrában kerül kifejezetten előtérbe a Kovács Andor gitárjátéka által is diktált jóízű afro-funk lüktetés. A Trancemission persze a lényegét vesztené el a hangsúlyos, gazdagon adagolt ütősjáték, a sodró ritmusok, az élőben táncra késztető elementáris grúvok nélkül. Az analóg hangzásban fürdő kilencvenes évekre kacsint vissza már a megjelenés módja is: a lemez egyelőre kizárólag vinyl verzióban jelent meg – a digitális formátumra még kellően ki kell éhezniük a rajongóknak.

Budapest Vinyl, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.