Koncert

Pál Utcai Fiúk

Zene

A zenekar immár tizedik alkalommal tartotta meg hagyományos farsangi koncertjét, amelynek az évek során valóságos kultusza alakult ki a rajongók körében. Ezen az estén a PUF tagjai (Leskovics Gábor „Lecsó” ének-gitár, Potondi Anikó ének, Varga Laca basszusgitár, Molnár Balázs gitár, Farkas Zoltán dob) és a meghívott vendégeik mindig beöltöznek egy bizonyos tematika mentén: tavaly szuperhősök voltak, két éve cirkuszosok.

Eddig minden évben titok volt a függöny felgördüléséig, most viszont Lecsóék újítottak, és már napokkal korábban elárulták, hogy hippikké fognak átváltozni. Mégpedig azért, mert éppen 40 éve mutatták be Magyarországon a Hair című filmet, ami meghatározó élménye volt a zenekar tagjainak. A bejelentéssel azt is szerették volna elérni, hogy a közönségből is minél többen jelmezbe bújjanak, de erre csak kevesen vállalkoztak.

De lelkesedésből így sem volt hiány sem a nézőtéren, sem a színpadon. A PUF rajongótábora ma már többgenerációs, hiszen 37 éve alakult a zenekar, így hát idősek és fiatalok együtt buliznak a régi slágerekre ugyanúgy, mint a 11 év kihagyás után tavaly ősszel megjelent új lemez dalaira, ugyanis az Igazán ez minden című albumról legalább 9 számot eljátszottak.

Öröm volt nézni azt is, hogy a zenészek mennyire élvezik az egészet: mindannyiukon látszott, tényleg szívből játszanak, és ennyi év után is őszintén magukénak érzik a produkciót. Anikó persze ezt is a maga visszafogott módján tette, de ő mindig ilyen, úgyhogy Lecsó helyette is meghalt a színpadon minden gitárszólójánál. Két óra és háromszori ráadás után lett vége a farsangi koncertnek, de így is legalább tucatnyi dalt tudnék említeni, amit ugyancsak szívesen meghallgattam volna. Egyedül a hangosítás hagyott némi kívánnivalót maga után, bár az sem volt annyira vészes, hogy alapvetően befolyásolta volna az élményt.

Barba Negra, február 8.

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.