Koncert

Pál Utcai Fiúk

Zene

A zenekar immár tizedik alkalommal tartotta meg hagyományos farsangi koncertjét, amelynek az évek során valóságos kultusza alakult ki a rajongók körében. Ezen az estén a PUF tagjai (Leskovics Gábor „Lecsó” ének-gitár, Potondi Anikó ének, Varga Laca basszusgitár, Molnár Balázs gitár, Farkas Zoltán dob) és a meghívott vendégeik mindig beöltöznek egy bizonyos tematika mentén: tavaly szuperhősök voltak, két éve cirkuszosok.

Eddig minden évben titok volt a függöny felgördüléséig, most viszont Lecsóék újítottak, és már napokkal korábban elárulták, hogy hippikké fognak átváltozni. Mégpedig azért, mert éppen 40 éve mutatták be Magyarországon a Hair című filmet, ami meghatározó élménye volt a zenekar tagjainak. A bejelentéssel azt is szerették volna elérni, hogy a közönségből is minél többen jelmezbe bújjanak, de erre csak kevesen vállalkoztak.

De lelkesedésből így sem volt hiány sem a nézőtéren, sem a színpadon. A PUF rajongótábora ma már többgenerációs, hiszen 37 éve alakult a zenekar, így hát idősek és fiatalok együtt buliznak a régi slágerekre ugyanúgy, mint a 11 év kihagyás után tavaly ősszel megjelent új lemez dalaira, ugyanis az Igazán ez minden című albumról legalább 9 számot eljátszottak.

Öröm volt nézni azt is, hogy a zenészek mennyire élvezik az egészet: mindannyiukon látszott, tényleg szívből játszanak, és ennyi év után is őszintén magukénak érzik a produkciót. Anikó persze ezt is a maga visszafogott módján tette, de ő mindig ilyen, úgyhogy Lecsó helyette is meghalt a színpadon minden gitárszólójánál. Két óra és háromszori ráadás után lett vége a farsangi koncertnek, de így is legalább tucatnyi dalt tudnék említeni, amit ugyancsak szívesen meghallgattam volna. Egyedül a hangosítás hagyott némi kívánnivalót maga után, bár az sem volt annyira vészes, hogy alapvetően befolyásolta volna az élményt.

Barba Negra, február 8.

 

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.