Koncert

Pál Utcai Fiúk

Zene

A zenekar immár tizedik alkalommal tartotta meg hagyományos farsangi koncertjét, amelynek az évek során valóságos kultusza alakult ki a rajongók körében. Ezen az estén a PUF tagjai (Leskovics Gábor „Lecsó” ének-gitár, Potondi Anikó ének, Varga Laca basszusgitár, Molnár Balázs gitár, Farkas Zoltán dob) és a meghívott vendégeik mindig beöltöznek egy bizonyos tematika mentén: tavaly szuperhősök voltak, két éve cirkuszosok.

Eddig minden évben titok volt a függöny felgördüléséig, most viszont Lecsóék újítottak, és már napokkal korábban elárulták, hogy hippikké fognak átváltozni. Mégpedig azért, mert éppen 40 éve mutatták be Magyarországon a Hair című filmet, ami meghatározó élménye volt a zenekar tagjainak. A bejelentéssel azt is szerették volna elérni, hogy a közönségből is minél többen jelmezbe bújjanak, de erre csak kevesen vállalkoztak.

De lelkesedésből így sem volt hiány sem a nézőtéren, sem a színpadon. A PUF rajongótábora ma már többgenerációs, hiszen 37 éve alakult a zenekar, így hát idősek és fiatalok együtt buliznak a régi slágerekre ugyanúgy, mint a 11 év kihagyás után tavaly ősszel megjelent új lemez dalaira, ugyanis az Igazán ez minden című albumról legalább 9 számot eljátszottak.

Öröm volt nézni azt is, hogy a zenészek mennyire élvezik az egészet: mindannyiukon látszott, tényleg szívből játszanak, és ennyi év után is őszintén magukénak érzik a produkciót. Anikó persze ezt is a maga visszafogott módján tette, de ő mindig ilyen, úgyhogy Lecsó helyette is meghalt a színpadon minden gitárszólójánál. Két óra és háromszori ráadás után lett vége a farsangi koncertnek, de így is legalább tucatnyi dalt tudnék említeni, amit ugyancsak szívesen meghallgattam volna. Egyedül a hangosítás hagyott némi kívánnivalót maga után, bár az sem volt annyira vészes, hogy alapvetően befolyásolta volna az élményt.

Barba Negra, február 8.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.