rés a présen: A komolyzenéből érkeztél a független előadó-művészet világába. Milyen indíttatásból?
Philipp György: Az alkotói és előadóművészi függetlenség nekem a kezdetektől fontos. Mázli, hogy a zenei felnőtté válásommal párhuzamosan hozott össze az élet csodálatos rendezőkkel és alkotótársakkal. A karmesterség volt az első a sorban, de a klasszikus karmesterkarrier csak nagyon fiatalon érdekelt, aztán rájöttem, hogy képtelen vagyok a versengésre, viszont az is világos volt, hogy a zenészpartnerek motiválásához van érzékem. Az operarendezésre, mint az általam ismert karmesterség színházi megfelelőjére, társszakmájára tekintek, ami a lehető legizgalmasabb dolog lett az életemben. Ezek ketten számomra szétválaszthatatlanok, nagyon sok rossz példát lát az ember, mikor a karmester nem ért egyet a rendezővel, vagy fordítva.
rap: Hogyan lehet ma az operát népszerűsíteni?
PGY: Komplex és nehéz feladat, mivel olyan műfajról beszélünk, amelyet kevesen értenek úgy, ahogy kéne: zenés színházként. Meg kell értetni, hogy nem egy szentek által írt csodás és tanulságos mesebuborék ez a műfaj, hanem rólunk és nekünk szóló történetek, valódi emberek játékával. Az opera gondolkodó nézőket igényel.
rap: Tavaly láthattuk az első közös produkciódat a Heureka Pop Orchestrával O/A – de personis címmel. Milyen velük az együttműködés?
PGY: A Heureka egy páratlan lehetőségekkel teli közösség, akikkel ez volt valóban az első közös operaprodukciónk. Az O/A – de personis két rövid darabból állt: Monteverdi Tankréd és Klorinda párviadala és Pergolesi Úrhatnám szolgáló című egyfelvonásosaiból. Ennek az előadásnak a sikere vitt minket a szorosabb együttműködés irányába, rengeteg tervünk van, köztük koncertek és operák is szerepelnek. A februárban bemutatásra kerülő POPera után a nyáron ismét egy barokk opera előadására készülünk.
rap: Hol és mikor látható a POPera?
PGY: A bemutató a Budapest Jazz Clubban lesz február 22-én este 8 órakor. A POPera cím arra utal, hogy a klasszikus zene mindenkié, és kellő nyitottsággal megérthető és befogadható. A zenei életben máig meglévő elitizmus és hierarchia pedig idejétmúlt. Az előadás legfontosabb kérdése, hogy kinek mennyire őszinte a viszonya a zenéhez. Nézőként tényleg kedveli Wagnert, vagy csak rongyrázásból hallgatja. Az előadásban Mozart legismertebb, legfontosabb operaáriái hangzanak el nem mindennapi hangszerelésben, újragondolásban. Élőben a Swing à la Django zenél, felvételről pedig a Heureka Pop Orchestra. Öt fantasztikus operaénekes játssza az előadást: Csereklyei Andrea, Balogh Eszter, Erdős Attila, Najbauer Lóránt és Csapó József, valamint két nem mindennapi színész filmfelvételről: Csizmadia Orsolya és Mózes Zoltán.
rap: Hol bukkansz fel még a közeljövőben?
PGY: Ismét látható lesz a Kolibri Fészekben a csecsemő-előadásunk, az ExtraIntra-álommese, és az ARTUS stúdióval készült előadások – a Szél kapuja és a Cseppkánon –, amelyeknek főként zeneszerzője vagyok. Májusban a MAPPING (A map on the aesthetics of perfoming arts for early years) keretében színházrendezőknek, zenészeknek tartok vokálkurzust Belgiumban, nyáron a társulatom, az À la c’ARTe énekesei a Budapesti Fesztiválzenekarral New Yorkban lépnek fel a Falstaff előadásukban.
rap: Milyen az ideális alkotótárs számodra?
PGY: Aki mindenre nyitott, nem fél az új ötletektől. Mint Veres Borcsi, Lombos Pál, Bartek Zsolt, Kertész Endre, Mózes Zoltán, Goda Gábor, Gergye Krisztián és Alexics Rita.
rap: Ha egy varázsló mindent előteremtene hozzá, amit csak akarsz, milyen előadást állítanál színpadra?
PGY: A műfaj, ami nekem most a legfontosabb, élőzenét, szimfonikus zenekart kíván. A varázsló pont annyit tehetne hozzá az amúgy teljesen elégedett alkotói tevékenységemhez, hogy például A POPerát minden alkalommal élő szimfonikus zenekarral lehessen játszani. Vannak persze darabálmaim, de most úgy látom, és ez sosem volt másképp, hogy amit igazán szeretnék, az megvalósul, ami pedig nem, annak oka van.
