Koncert

Slipknot

  • B. Simon Krisztián
  • 2020. március 13.

Zene

Meglepő, de már több mint két, sikerekben gazdag évtized van az iowai Slipknot mögött. A nu metal stílus ikonikus zenekara a 2000-es évek elején azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy meglehetősen egyszerű zenéjét (darálás, acsarkodás, ordibáló énekes, néhol tiszta hangfoszlányokkal) indokolatlanul sok muzsikus részvételével adta elő a színpadon. Ráadásul mindegyikük maszkot hordott.

A mostani budapesti fellépés leg­inkább azt mutatta, hogy a Slipknot két évtized alatt nem sokat fejlődött – legalábbis, ami a dalszerzést illeti; a koncert jelentős részében mintha ugyanazt a dalt játszották volna újra meg újra. A távolról sem lehengerlő zenei teljesítmény ingerszegény látvánnyal társult: a maszkos fenegyerekek alig mozogtak, általában lomhán bűvölték hangszereiket, néha-néha lángeffektek növelték a vizuális élményt, no meg az, hogy a háttérben olyan örök érvényű igazságokat láthattunk kivetítve, mint „People=shit”, ami mellesleg az egyik daluk címe is.

A sok panasz mellett persze nem feledkezhetünk meg arról sem, ami jó volt. Leginkább az, amikor visszanyúltak 1999-es, cím nélküli első lemezükhöz: egykori slágerük, a Wait and Bleed azon ritka pillanatok közé tartozott, amikor a közönség is hangosan dalolt, a debütalbumot nyitó (sic) című szerzemény alatt pedig megtapasztalhattuk, hogy a rockban is lehet létjogosultsága a három ütőhangszeresnek a színpadon.

Pluszpont jár azért is, hogy a saját bevallása szerint megfázással küszködő énekes, Corey Taylor interakcióba lépett a közönséggel, és vagy tucatszor elmondta, mennyire örül, hogy Budapesten lehet. Ráadásul érezhetően megilletődött, hogy 2020-ban ekkora tömeg ujjongta végig, ahogy a lassan ötvenes éveikbe lépő zenészek előadják haknigyanús performanszukat. Nincs kizárva, hogy aki a zenét élvezte, Corey gesztusait is díjazta.

 

Papp László Sportaréna, február 4.

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”