Zene

Bán Zoltán András a magyar kritikai élet fenegyereke, aki méretes ambícióval, jól táplált önbizalommal és rengeteg munkával, időt, fáradságot nem kímélve elérte, hogy manapság valószínűleg őt utálják a legtöbben az irodalmi élet berkeiben. Hivatásos agent provocateurként feltétlen tiszteletet érdemlő bátorsággal értelmezte újra a negatív bírálat szerepét és feladatát, autentikus vehemenciával, visszhangos sikerrel perelvén visszaaz istent-embert nem kímélő kritikai furor létjogát.

Madridban született, abban a városban, ahol negyedfélszáz évvel korábban a Don Quijote első része megjelent. Apja hírneves filozófus. Első regénye még húszéves kora előtt lát napvilágot, ráadásul

Hadd szögezzem le mindjárt az elején, a COC az egyik legkedvesebb zenekarom. Pontosítok: az a zenekar a kedvencem, amelyet ez a név az elmúlt cirka tíz évben takart - az amerikai Corrosion Of Conformity ugyanis még a nyolcvanas évek legelején startolt mint kétakkordos, zajos hardcore-punk rettenet. S bár az Eye For An Eye című, ´82-es debütáló lemezt a mérvadóbb értékelések rendre besorolják a legnagyobb hardcore-klasszikusok közé, számomra csak az 1991-es lemezüktől vált érdekessé a történet. Ez a Blind ugyanis már egy gyökeresen megváltozott csapatot mutatott, amelynek komplex zenéjében eredeti módon olvadt össze egy kisebb halom stílus a hardcore-tól a thrash metálon át a hetvenes évek rockjáig. És ez még csak a kezdet volt: az addig csak gitározó Pepper Keenan ugyanis ekkortájt az énekesi poszttal egyetemben szépen átvette az irányítást.

Amantra szó szanszkritül szent szöveget jelent, amely kinyitja a lélek kapuit, egy kicsit úgy, mint Ali Babának a "szezám tárulj". Csak azért kicsit többször kell mondogatni, de hát ennyivel strapásabb a mesénél a valóság.

"Astílus elvesz valamit a kreativitásból, a teremtésből - mondja DJ Naga a Free Magazinban Deák Ambrussal közös, Styledrop albumuk értelmezése során. A stílus mint egy vezérlő csillag abban a kulturális mezőben, amiben élünk, kicsit kevés. Mintha ennek a korszaknak az ürességét, egyfajta butaságát szimbolizálná." - Ez a hozzáállás azért is érdekes, mert egy az egyben egy modern tánczenei produkciót hallhatunk, és a technoipar éppoly túlzott mértékben lovagol a stílusokon, mint a többi, még ha az ellenkezőjét állítja is. Mindenesetre tény: ez a produkció nem kíván egyik dance-ágazatban sem tartósan megfenekleni.

így az év végén kis ünnepi elragadtatással le is szögezhetjük: 2000-ben Boban Markovic volt a legnagyobb world music-sztár Magyarországon. Meg amúgy is, legfeljebb a Kozsónak meg az Uhrin Benedeknek van ennyi rajongója nálunk. Ami persze korántsem azt jelenti, hogy Bobané hasonló nagyságrendű teljesítmény lenne, mindössze a már-már irracionális sikerből jelez egy jottányit.

Azene szégyene, ha a szemem elé kerül, leütöm - nyilatkozta nemrég unokatestvéréről a drum & bass-guru Goldie. A vehemens kirohanás Finley Quaye-nek szólt, miután a családtagok zenei közösködése csúfos kudarcba fúlt, más kérdés, hogy Quaye esetében egy ilyen bulvárhír már nem sok újdonságértékkel bír.

December 8-án a Centrál kávéházban adják át a Bródy-díjat. Mostanra vált nyilvánossá, hogy a legjelentősebbnek ítélt, álnéven közreadott regény szerzője az irodalmi berkekben eddig ismeretlen Pásty Júlia.

Amúltkoriban belebotlottam a neten egy eddig számomra ismeretlen zenei kategóriába, az alternatív rapbe. ´szintén, fogalmam sincs, mire föl találták ki, de Guru, vagyis Keith Elam egészen biztos beletartozik. A rapper a nyolcvanas évek végén, DJ Premierrel karöltve alakította meg Gangstarr nevezetű duóját, amely az évek folyamán az agyasabb hip-hop mindmáig meghatározó zenekarává nőtte ki magát.

Folytassuk ott, ahol a Radiohead új albumánál abbamaradt (Kid A, Magyar Narancs, 2000. november 9.): jó lenne színpadról is hallani, nem csak lemezről. A folytatásnak pedig két oka van.

R. L. Burnside az a bluesban, ami a Sex Pistols volt a rock & rollban - hívták fel a figyelmemet Mr. Wizard című albumára, és valóban, bluesban én még soha nem hallottam olyan nyerset, piszkos-zajosat. Azóta eltelt három év, és az újabb két korongba (Come On In, Wish I Was in Heaven Sitting Down) szkreccsek és szolid, ám időnként egészen elképesztő hip-hop-alapok is bekéredzkedtek, szóval most úgy áll, hogy a hetvennégy éves (énekes-gitáros) Burnside éppoly felkapott a vérmesélős country-blues-, mint az alterock- és hip-hop-körökben.

Bán Zoltán András a magyar kritikai élet fenegyereke, aki méretes ambícióval, jól táplált önbizalommal és rengeteg munkával, időt, fáradságot nem kímélve elérte, hogy manapság valószínűleg őt utálják a legtöbben az irodalmi élet berkeiben. Hivatásos agent provocateurként feltétlen tiszteletet érdemlő bátorsággal értelmezte újra a negatív bírálat szerepét és feladatát, autentikus vehemenciával, visszhangos sikerrel perelvén vissza az istent-embert nem kímélő kritikai furor létjogát.

Alain Keler kétségkívül jó fotóriporter, e kiállítás azonban mégsem problémamentes. Mindenekelőtt kétséges, hogy a fotóriport műfaja egyáltalán a művészet tárgy-körébe tartozik-e. Robert Frank Az amerikaiak című albumát például tarthatjuk fotóriportnak, s ugyanakkor művészetnek is, Alain Keler Keleti szelek: Kisebbségi sorsok az exkommunista országokban című kiállítása viszont inkább csak a korszak politikai újságírásának kontextusában értelmezhető.