Ez a derék ember 1926-ban született a Mississippihez közeli Lafayette-ben, ahol a családja napszámban aratott. Fred McDowelltől és Ranie Burnette-től kapta első bluesélményeit, aztán Chicagóban próbált boldogulni a család, ahol Burnside Muddy Waters közelébe került. És ahol, tessék meghallgatni a Wish...-t záró R. L.´s Storyt, meggyilkolták az apját, a nagybátyját és két testvérét. Az ötvenes évek végén visszatért hát a Mississippihez, a farmhoz; persze ha hívták, szívesen muzsikált a környéken, együtt a fiaival, Sound Machine néven. És alighanem maradt is volna ennyiben, ha nem készül Robert Palmer Deep Blues című könyve nyomán egy dokumentumfilm, Burnside-dal az egyik fénycsóvában. Ezután "kellett" felvennie a Too Bad Jim albumot, amire úgy rákapott a New York-i Jon Spencer, hogy nyomban kibulizott egy közös lemezt (A Ass Pocket of Whiskey) és egy közös turnét a Blues Explosionnel Európában. 1996-nál járt a naptár, mikor is arra ébredhetett Burnside, hogy felfedezte a világ; mi több, a következő évben a Mr. Wizard Magyarországra is eljutott. Amiért én, mondom, fölöttébb lelkesedtem, már-már majdnem annyira, mint most a Wish...-ért. Ezen a tizenegy számon több mint figyelemre méltó módon osztozkodnak a blues archaikus és naprakész formái, de leginkább az utóbbiaktól ajánlott padlót fogni: (a Snakefarm tavalyi Songs From My Funeral albuma mellett) a Hard Time Killing Floor, a Got Messed Up vagy a Bad Luck City a blues és a hip-hop fúziójának telibe trafált, műfajteremtő példái.
m. l. t.
Fat Possum/Epitaph/HMK, 2000
