Lemez

Gyaníthatunk lassan...?

The Quincy Jones-Sammy Nastico Orchestra; The Manhattan Transfer

  • Czabán György Kolbász
  • 2000. december 7.

Zene

The Quincy Jones-Sammy Nestico Orchestra: Basie & Beyond;

The Manhattan Transfer: The Spirit of St. Louis

Tipikus király ez a Quincy Jones. Játszott kiváló zenészekkel, mint Lionel Hampton, Clifford Brown, Art Farmer, Ray Charles, George Benson, Frank Sinatra, készített hangszereléseket Count Basie, Tommy Dorsey zenekarainak, zeneigazgatója volt Dizzy Gillespie-nek, csinált vagy negyven filmzenét, mint producer részt vett a We Are The World vagy mondjuk Michael Jackson Thriller című albumának összehozásában, ami minden idők legnagyobb példányszámban elkelt lemeze lett, hogy a megszámlálhatatlan Grammy-díjról meg ne feledkezzünk.

Példás pedigré, na de akkor mi van? Nyilván jó ízlése van az arcnak, jó üzletember, mindent tud a zeneiparról, csak két dolog hiányzik, Milán bátyánkat citálva: a látomás és az indulat. Ha az ipari formatervezés felől közelítenénk, akkor lehetne ez az album egy remek kiállítási tárgy. Nem lehet rajta fogást találni, van benne anyag, jó a kidolgozás, olajozottan csusszan a fülünkbe bele, az arányokat és a mértékeket tanítani lehetne, biztos tanítják is, csak hát tökéletesen üres. Nem érdekes, kiszámítható, másképpen dögunalmas. Egyre több információ zúdul ránk, és ebbe a zene is beleértendő, köztük végtelen számú profi szakmunka, és ezek kioltják egymást, redundancia keletkezik. Kell valami különös, sajátos, egyedi elem - hús, zsír, vér, szar, izzadtság vagy akármi, amitől szaga lesz - még ha a forma vagy az eladhatóság rovására is megy, hogy egyáltalán érdemes legyen beszélni róla.

A másik album a Manhattan Transfer új albuma, amely szintén a század eleji jazz megidézésén fáradozik. Ha Quincy Jones Count Basie-t, akkor az utóbbi csapat Louis Armstrongot tűzi zászlajára. Gyaníthatunk lassan valami jó kis retróhullámot? A dolog annyival jobb, hogy itt valami finom irónia lengi be a zenei közhelyeket, és érezhetően történt valami erőfeszítés, hogy a hangzásképbe becsempésszék a régi bakelitek nyerseségét. A dobos zakatolása néhol ügyesen ellensúlyozza az énekhangok akadémikusságát, de a hivatkozási alap ritmikai, harmóniai vázát itt sem próbálták meg továbbgondolni. Kétségtelenül szorult valami élet, játékosság a hol nyálas, hol pörgős darabokba, ami adekvát a vállaláshoz képest, azonban kevés ahhoz, hogy a mainstream kereteit szétfeszítse.

Azért mégsem dobom ki e cédéket. Ha egyszer lesz egy jazzrádiónk, akkor ott kiválóan fog működni. Csúcsforgalomban az idegbeteg autósoknak nyugtató gyanánt, de éjszakai vezetéshez, elalvás ellen is javallott.

The Quincy Jones-Sammy Nestico Orchestra: Basie & Beyond, Quest/Warner Bros, 2000;

The Manhattan Transfer: The Spirit of St. Louis

Atlantic, 2000

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.