Egotrip
Erdős Virág: Vidám mesék (B, mint)
Bukarest jó hely. Lett ott egy fiam. Egyszer nekiadtam poénból a kefírem maradékát kiflistül, kanalastul, azóta van. A föld alatt lakik, ott van a lakása. Lejárat a kék metróhoz, felszab kettő, húgyszag, szarszag, croissant-szag, Piata Universit-tii. Emitt a Bucharest Intercontinental, amott a Román Nemzeti Operett. Egy dobozban éli a világát, de tényleg. Amúgy eléggé pofás kis doboz. Oldala van, fedele van, hangulata, minden. B, mint békesség, B, mint B-vitamin. Bele lehet bújni, belebújik, belebújt. Olyan, mintha ott se volna. Nézd má´, nincs is ott. Odabent van, ratatázik, veri a fejét. Úgy üvölt, hogy most is hallom. Victorie camarad! Victorie camarad! Ez egyébként egy eléggé nemzetközi nyelv. Az is érti, aki inkább tele szájjal nem beszél. Aki inkább mozizni meg dartozni szeret. Szabadidejében lábtengózni jár. Klassz csaj vagyok, viszek neki bigmeket a mekiből. Fogadok, hogy ezt akarta, most aztán örül. Előbújik, nekilát. Kicsi, szőke, faragatlan, azt se mondja multumsc, na ja, ez itt a Balkán. Elódalgok, szagok vannak, nem bírom a szagokat. Victorie camarad, gondolom, és tényleg. Győzelem, pupákok. Győzelem.