Guru (Gifted Unlimited Rhymes Universal) legnagyobb sikerét mégis a saját neve alatt futó Jazzmatazz-sorozattal érte el, melynek ´93-as első darabján a hip-hop- és jazzműfajok akkortájt igencsak előremutató fúziója hallható, olyan neves jazzmuzsikusok segédletével, mint Donald Byrd, Roy Ayers, Branford Marsalis vagy Ronny Jordan. Az underground körökben kultuszstátusnak örvendő lemezt ´95-ben követte a második rész, szintén illusztris közreműködőkkel, hisz meghívottként szerepelt rajta többek között: Me´shell N´Degeocello, Jamiroquai, Courtney Pine, Chaka Khan és Ramsey Lewis.
"A Jazzmatazzt tulajdonképpen a sztárvendégek adják el" - vetették Guru szemére már korábban is, a most megjelent harmadik rész kapcsán meg aztán különösen felerősödtek a könnyű pénzt firtató kritikák. Az új albumon ugyanis a pár abszolút értelemben vett sztár - Isaac Hayes, Herbie Hancock vagy a reggae világában nagy névnek számító ex-Black Uhuru-énekes Junior Reid - mellett a modern r&b-, urban-mezőny számtalan ifjú csillaga szerepel. A műfaj ki kicsodája a csajok terén majdnem teljes: Angie Stone, Erykah Badu, Macy Gray, Kelis, Amel Larrieux, illetve Bilal énekelnek duettet Guruval, és bár a női orgánumok néhol valóban elhalványítják a rapet, én ezt teljesen rendjén valónak találom, mivel tényleg ők a legjobbak a jelenlegi soulfelhozatalban. A férfi közreműködők névsora már sokkal változatosabb képet mutat a stílusokat tekintve, a már említetteken kívül hallhatjuk Donell Jonest, a The Roots zenekart vagy éppen Craig Davidet, aki a lemezfelvétel idején még aligha számított széles körben ismertnek, ma viszont az egyik legmenőbb fiatal soul-, garage-titán Angliában, egy U2 is neki könyörög remixért.
Guru állítja, ezzel az anyaggal "újfent egy magasabb szintre lépett". Házi r&b-szállítómat ellenben lelombozták a Streetsoul zenei alapjai, mivel "nagy részük már tíz éve is létező formát idéz", így szakértő barátom szerint Guru csupán hadovál, amikor egy "teljesen új stílust" emleget.
A naprakészség nálam kevésbé, a soul viszont annál inkább központi téma, hisz ennek felbukkanásával válhatnak az urban-muzsikák szukáiból kedves hölgyek, s születhetnek kúrós nóták helyett szeretkezős dalok. Úgy vélem, Guru is hasonlót gondol, amikor kijelenti: "Szeretném, ha a lemezem hallgatása közben gyerekek fogannának", vagy amikor a "hip-hop eddig betöltetlen űrjéről" szól. És nagy örömömre úgy tűnik, hogy ez a soullal telítődő tendencia nemcsak a jelen album, de az egész fekete "városi" zene irányvonalát is hűen tükrözi, szóval részemről csak az áldás arra a felsőbb fokra.
- bogi -
Virgin/EMI, 2000
