Lemez: Ki kicsoda (Guru´s Jazzmatazz: Streetsoul)

  • - bogi -
  • 2000. december 7.

Zene

Amúltkoriban belebotlottam a neten egy eddig számomra ismeretlen zenei kategóriába, az alternatív rapbe. ´szintén, fogalmam sincs, mire föl találták ki, de Guru, vagyis Keith Elam egészen biztos beletartozik. A rapper a nyolcvanas évek végén, DJ Premierrel karöltve alakította meg Gangstarr nevezetű duóját, amely az évek folyamán az agyasabb hip-hop mindmáig meghatározó zenekarává nőtte ki magát.
Amúltkoriban belebotlottam a neten egy eddig számomra ismeretlen zenei kategóriába, az alternatív rapbe. ´szintén, fogalmam sincs, mire föl találták ki, de Guru, vagyis Keith Elam egészen biztos beletartozik. A rapper a nyolcvanas évek végén, DJ Premierrel karöltve alakította meg Gangstarr nevezetű duóját, amely az évek folyamán az agyasabb hip-hop mindmáig meghatározó zenekarává nőtte ki magát.

Guru (Gifted Unlimited Rhymes Universal) legnagyobb sikerét mégis a saját neve alatt futó Jazzmatazz-sorozattal érte el, melynek ´93-as első darabján a hip-hop- és jazzműfajok akkortájt igencsak előremutató fúziója hallható, olyan neves jazzmuzsikusok segédletével, mint Donald Byrd, Roy Ayers, Branford Marsalis vagy Ronny Jordan. Az underground körökben kultuszstátusnak örvendő lemezt ´95-ben követte a második rész, szintén illusztris közreműködőkkel, hisz meghívottként szerepelt rajta többek között: Me´shell N´Degeocello, Jamiroquai, Courtney Pine, Chaka Khan és Ramsey Lewis.

"A Jazzmatazzt tulajdonképpen a sztárvendégek adják el" - vetették Guru szemére már korábban is, a most megjelent harmadik rész kapcsán meg aztán különösen felerősödtek a könnyű pénzt firtató kritikák. Az új albumon ugyanis a pár abszolút értelemben vett sztár - Isaac Hayes, Herbie Hancock vagy a reggae világában nagy névnek számító ex-Black Uhuru-énekes Junior Reid - mellett a modern r&b-, urban-mezőny számtalan ifjú csillaga szerepel. A műfaj ki kicsodája a csajok terén majdnem teljes: Angie Stone, Erykah Badu, Macy Gray, Kelis, Amel Larrieux, illetve Bilal énekelnek duettet Guruval, és bár a női orgánumok néhol valóban elhalványítják a rapet, én ezt teljesen rendjén valónak találom, mivel tényleg ők a legjobbak a jelenlegi soulfelhozatalban. A férfi közreműködők névsora már sokkal változatosabb képet mutat a stílusokat tekintve, a már említetteken kívül hallhatjuk Donell Jonest, a The Roots zenekart vagy éppen Craig Davidet, aki a lemezfelvétel idején még aligha számított széles körben ismertnek, ma viszont az egyik legmenőbb fiatal soul-, garage-titán Angliában, egy U2 is neki könyörög remixért.

Guru állítja, ezzel az anyaggal "újfent egy magasabb szintre lépett". Házi r&b-szállítómat ellenben lelombozták a Streetsoul zenei alapjai, mivel "nagy részük már tíz éve is létező formát idéz", így szakértő barátom szerint Guru csupán hadovál, amikor egy "teljesen új stílust" emleget.

A naprakészség nálam kevésbé, a soul viszont annál inkább központi téma, hisz ennek felbukkanásával válhatnak az urban-muzsikák szukáiból kedves hölgyek, s születhetnek kúrós nóták helyett szeretkezős dalok. Úgy vélem, Guru is hasonlót gondol, amikor kijelenti: "Szeretném, ha a lemezem hallgatása közben gyerekek fogannának", vagy amikor a "hip-hop eddig betöltetlen űrjéről" szól. És nagy örömömre úgy tűnik, hogy ez a soullal telítődő tendencia nemcsak a jelen album, de az egész fekete "városi" zene irányvonalát is hűen tükrözi, szóval részemről csak az áldás arra a felsőbb fokra.

- bogi -

Virgin/EMI, 2000

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.