A négy kemény rockernek álcázott lélekmentő azért állt össze, vegyük már észre, hogy ez a jó kis szappanoperásra vett világunk nagy átverés, egy Maya nevű boszorkány műve, aki marionettfiguraként táncoltat minket, az érzékeinken, a vágyainkon és a korlátolt elménken keresztül. A fiúk koordinátarendszere adott, tekintettel arra, hogy a négytagú együttesből hárman gyakorló művelői a bahti yogának - közismertebben "krisnások".
Itt tehát nem arról van szó, hogy pár szomorú sorsú fiatalember fizetés után egy héttel rádöbben arra, hogy szar az élet. Merthogy a védikus bölcselet szerint ez a mi életünk nem is jó, és nem is rossz, hanem úgy, ahogy van, illúzió.
Szóval ezek a derék emberek csak bőgetik a gitárt, meg pörög a dob, ahogy fémzenészeknél illik, miközben se husi, se pia, se egy kis lottózás, hogy a többiről már ne is beszéljek. A dolog persze nem ettől érdekes, hanem hogy állat kemény zenével és hanggal nem arra szólítanak fel, hogy végezzem ki a családomat, vagy hogy mit kell tennem minden nőnemű lénnyel, hanem arról szól a motyó, hogy mi, a hallgatóság ébredjünk már fel végre.
Ezzel együtt a CD-jük tizenegy száma nem egy krisnás verbunk. Egy szám kivételével nem is szanszkritül énekelnek, a szövegek még csak nem is a Bhagavad Gita szó szerinti fordításai. Sőt a gyengébb idegzetűek bármely világvallás hitüzeneteit is kivehetik belőle: nem ez a test vagy, ami mulandó, és anyag, hanem egy lélek, ami örök és anyagon túli. És ez a lélek visszavágyik teremtőjéhez, nevezze őt ki-ki, ahogy jólesik.
Zsille Ákos
