Lemez: Végül is az ő dolga (Boban Markovic Orkestar: Millennium)

  • m. l. t.
  • 2000. december 14.

Zene

így az év végén kis ünnepi elragadtatással le is szögezhetjük: 2000-ben Boban Markovic volt a legnagyobb world music-sztár Magyarországon. Meg amúgy is, legfeljebb a Kozsónak meg az Uhrin Benedeknek van ennyi rajongója nálunk. Ami persze korántsem azt jelenti, hogy Bobané hasonló nagyságrendű teljesítmény lenne, mindössze a már-már irracionális sikerből jelez egy jottányit.
így az év végén kis ünnepi elragadtatással le is szögezhetjük: 2000-ben Boban Markovic volt a legnagyobb world music-sztár Magyarországon. Meg amúgy is, legfeljebb a Kozsónak meg az Uhrin Benedeknek van ennyi rajongója nálunk. Ami persze korántsem azt jelenti, hogy Bobané hasonló nagyságrendű teljesítmény lenne, mindössze a már-már irracionális sikerből jelez egy jottányit.

A napokban, a Boban Markovic Orkestart futtató X-Produkció sajtótájékoztatóján Horváth László bejelentette: a következő év Bobanék jegyében fog eltelni. Igaz is, idén csak az összes létező búcsút és fesztivált trombitálták végig, nem vicc, tényleg ott voltak minden kilométerkőnél, és még előttük áll öt dobás: 27-én a Zeneakadémián, másnap a szentendrei Duna-parti művházban, másnap a pécsi Planet Caféban, másnap a veszprémi Egyetemi Klubban, végül másnap, szilveszterkor a Hisztéria 2001-en.

Boban egyébként odahaza, Szerbiában is király; átesett már négy helyi CD-n, és ritkán tér haza üres kézzel a gucai trombitásfesztiválról. Ott van az összes díj a nagydobra festve: Első Trombita, Arany Trombita, A Trombita Mestere, Első Zenekar - 1988 és 2000 között hét alkalommal. Állítólag a nagyapja tehetségét örökölte, bár nem emlékszik az ilyen részletekre. Legújabban pedig Goran Bregovic jelentkezett be nála, de Bobant szemlátomást nem különösebben izgatja, hogy éppúgy le fogja nyúlni, mint az Arizonai álmodozók és az Underground filmzenéjében. Végül is az ő dolga.

Stúdióviszonyok közepette egyébként korántsem bírnak olyan hatásfokkal gyújtogatni, mint koncerten - tartottam eddig a szerbiai lemezek és a 2000 tavaszán Magyarországon készült Srce cigansko album alapján. Ez utóbbiból később egy ötszámos remix is készült (Four Tenors), amin végképp nem találtam fogást. Féltem hát, hogy túlzás, mikor is november végére eljött ez a Millennium.

De most béke van. Sőt. Hogy mást ne mondjak, szerintem Bobanéknak most sikerült először végig működőképes rezeszenét felvenniük. Negyvennégy perc, beleférve teljesen. Semmi túllihegés, semmi hatásvadászat, hanem becsületes és változatos három-négyperces nóták, van fülük és farkuk, amiként Markovic trombitájának és Momcilo Krstic szaxofonjának alkalmasint szárnya is. Túlnyomórészt Boban a jegyző, de egy szerzeménnyel Lajkó Félix is észrevétette magát, és ez így, ennyiben van rendben: mint a Srce cigansko tanúsította, itt kevésbé ajánlott forszíroznia a hegedűt.

Itt pedig: vége van. Boldog ezredfordulót.

m. l. t.

X-Produkció, 2000

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.