A szerk.

Magyar embernek magyar hülyeséget!

A szerk.

Hol vannak már azok a szép idők, amikor Kontur Pál fiai az éj leple alatt hazacsenték a hegyvidéki Mindszenty-szobor fejét, mert azt, lévén algériai márványból kifaragva szépen, nem bírta el a szobor testülete, amit viszont az észszerű takarékosság okán galvanizált macskaszőrből sikerült megszobrani.

És sajnos már az is a messzi múlt ködébe vész, amikor Szőcs Géza kulturális államtitkár úgy szédelegte végig a csodálatos Erdélyországot, hogy egy nejlonzacskóban az aktatáskájába rejtette egy magyar író és közismert náci uszító, bizonyos Nyirő József hamvait a román hatóságok elől! Akik persze a legőszintébb sajnálatunkra magasról tettek az egészre, s egyszer sem kukkantottak bele a híres aktatáskába. Arra azért jó volt a nagy hamusétáltatás, hogy az államtitkár, koszorús költő még napokkal az eset után is azzal hencegjen, hogy ott voltak ám Nyirő József hamvai a Nyirő József hamvai részére rendezett ünnepségen, csak épp rangrejtve dekkoltak a tatyeszban. Apropó, tatyesz! Szőcs azóta sem mutatta be a nevezetes hamvakat, s közben meg az államtitkárságból is elcsapták. Biztos azért, mert nem tudott elszámolni az összes nyirői hamvval, vagy felütötte az anyagot Sinka István, vagy Sértő Kálmán kétségkívül véleményes minőségű hamvaival, és lebukott. Hol a hamv, Géza? – kérdhetnék okkal a magyar emberek.

De mondtuk, mindennek sajna vége, már hülyeségben sem vagyunk sehol régiós szinten sem. Mint a foci, tisztára: hol itt egy Puskás, hol itt egy Szőcs? Hiányzik Dunai II, hol van Dunai III, visszavonultak (kabátjuk alatt az egyházfővel) a Kontur testvérek is. Ott tartunk, hogy a szomszédba kell menni a hülyeségért.

Történt például nemrég a kies Csehországban, hogy a Lidl nevű élelmiszeráruház-lánc görög hetet tartott, olyan finomságokkal, mint görög joghurt, görög saláta, görögdinnye, s ki tudja még, micsoda. Csak az volt a baj, hogy a joghurtos vedren díszelgő, amúgy Szantorinin álló templom tetejének rajzolatáról leradírozták a keresztet. Azt nyilván csak az ördög tudja (ki más?), hogy mi járhatott a döntéshozók fejében, de feltételezzük a legszörnyűbbet. A cudar német multi a muszlim vásárlókat is tömni akarta joghurttal, s volt annyira hülye, hogy feltételezte, hogy azok kereszt alapján vásárolnak joghurtot. Keresztes joghurt rossz, kupolás joghurt jó.

Ám vannak a világon a Lidl cseh marketingeseinél is hülyébb emberek, ilyen például a prágai érsek, Dominik Duka, aki nagy gerjedelmében ki is átkozta a Lidlt, úgy, ahogy van. Hozzá képest Marian Jurečka gazdasági miniszter majdhogynem normálisnak volt mondható, ő csak a Lidl bojkottjára szólította fel hívei széles karéját – írd és mondd, a görög hét időtartamára! Utána amerikai hét lesz a Lidlben, tőle ugyan megint lehet nyugodtan konzumálni, gyűjteni az akciós pontokat.

Kell-e mondani, hogy a Lidl csehországi üzletei az átok és a bojkott ideje alatt is zavartalanul, sőt meghosszabbított nyitvatartással üzemeltek? Népi jellegű tiltakozó megmozdulásról tudott a ČTK, egy (1) férfi bevitt egy fakeresztet az olomouci egységbe, de elnézhetett valamit, mert megáldotta vele az ott kapható termékeket (épp mexikói hét volt).

Nos, eltelt három bő hónap e világszenzáció óta, s végre nálunk is leesett a tantusz. A Fidesz ökle és alelnöke, Németh Szilárd fogta, és a hóna alá csapta Borbély Lénárd (fideszes) polgármestert, illetve a papság ilyesmikre kapható hányadát, s kimentek a csepeli Lidl elé kőkeresztet állítani, avatni és szentelni. (Nem szívesen lettünk volna vasárnap este csepeli Lidl áruház!)

Hogy mi csaphatta ki náluk ennyire a biztosítékot, azt egyelőre csak találgatni tudjuk, valószínűleg a migránsok táplálkozási furorján akadhattak ki. Nem elég, hogy idejönnek, fölrobbantanak mindenkit, megerőszakolnak mindenkit (ebben a sorrendben), de utána még töltekeznének is; zabálnák két pofára a kereszteletlen joghurtot. Jelen megoldás sajna nem nyújt 100 százalékos védelmet, de ha mondjuk egy szép fokhagymafüzért is faragott volna az egyik Kontur vagy Párkányi Raab arra a kőkeresztre, akkor nem csak a migránsok kerülnék el nagy ívben a Lidlt, de még a vámpírok is, akik köztudomásúan még veszedelmesebbek. A felszentelési ünnepségen megjelent (vigyázat, pontos számadat következik!) tizennégy nyugdíjas közül páran látták is őket (ti. a vámpírokat) Sorosnál előszobázni.

Ugyanők (a tizennégy nyugdíjasok) az avatás másnapján nyitáskor már ott voltak a Lidlben, hisz hétfő volt, s nagy akciókkal indult a balkáni finomságok hete.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.