A szerk.

Lassan kialszik

A szerk.

Jelen vezércikkünk kiindulópontjaként jelöljük ki a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) november 16-i, Szöulban megtartott ülését: innen fogunk hátra és előre kalandozni az időben, egészen lapzártánk napjáig, vagyis kedd estig. Próbálják meg nem elveszteni a fonalat!

A globális bűnözés egyik különösen lukratív szektorának a specialistáira szakosodott – ugyancsak globális – bűnüldözők azért gyűltek össze ekkor, hogy döntsenek az orosz doppingellenes ügynökség, a Rusada beadványáról. E beadvány célja az volt, hogy visszaszerezze a moszkvai központi antidopping-laboratórium akkreditációját, azaz hogy a WADA hitelesnek ismerje el a Rusada által végzett, illetőleg a jövőben végzendő doppingtesztek eredményeit. Ennek hiányában ugyanis a Rusada által vizsgált orosz sportolók nem vehetnének részt nemzetközi versenyeken, jóllehet ezek a népek barátkozásának és nemes vetélkedésének a szívmelengető ünnepei. Annak a részletezését, hogy a Rusada hogyan veszítette el az akkreditációját, közös ellenségünk, a gaz terjedelmi korlát nem engedi most meg. Legyen elég annyi, hogy a WADA által megbízott szakértők jelentései (a Pound- és a McLaren-jelentés: a névadókban híres nemzetközi jogászokat tisztelhetünk), továbbá a moszkvai labor exvezetőjének, az Egyesült Államokba menekült Grigorij Rodcsenkovnak egyes amerikai hatóságok előtt tett, és a sajtóban bőségesen pertraktált vallomásai egyértelművé tették, hogy Oroszországban legalább 2011 óta magas állami helyekről jóváhagyott és felügyelt doppingprogram futott.

A Rusada alaposan felkészült a novemberi szöuli tetemre hívásra: a harmincegy megfelelési követelmény majd’ mindegyikét teljesítette. A hangsúly azonban itt sajnos a majdnemre kell, hogy essen. Két ponton ugyanis elbukott az Orosz Olimpiai Bizottság (OOB) elnökének, Alekszander Zsukovnak a prezentációja. A WADA hozzáférést szeretett volna a Rusada működéséhez és minden dokumentációjához, valamint annak a beismerését követelte, hogy az orosz sportolók nem önállóan, a saját szakállukra, hanem gondos állami szervezésben cuccoltak. Az orosz sportvezetés ezt a két követelményt természetesen nem volt hajlandó teljesíteni, ellenben az OOB tiszteletbeli elnöke, egy bizonyos Leonyid Tjagacsev nevű hadfi a WADA döntését azzal a közepesen jó viccel ütötte el, hogy „Rodcsenkovot a hazugságai miatt le kéne lőni, mint ahogy Sztálin tette volna”.

Még majd Putyin elnök kérjen bocsánatot, ugye, pöcsfejek?!

Minekutána a WADA-nak nemigen maradt más választása, mint hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak azt javasolja: Oroszországot ne engedjék elindulni a jövő februári phjongcshangi téli olimpián. Azok az orosz versenyzők, akik a felkészülési időszakban akkreditált (külföldi) laborokban adtak negatív mintát, jöhetnek, de ők az olimpiai mozgalom semleges zászlaja alatt, mintegy magánszemélyként, s nem a nemzet képviseletében fognak versenyezni.

Feltételezve azt, hogy a) nem csak Oroszországban kapnak a sportolók állami támogatást a doppingoláshoz; b) tetszőleges sportág tetszőleges nemzetközi versenyén a mezőnyben vannak olyanok, akik doppingolnak, és vannak olyanok, akik nem, a dilemma tehát a következő.

A NOB nem vesz tudomást a WADA ajánlásáról, és visszaengedi az oroszokat: vagy úgy, hogy maga a testület hoz ilyen értelmű döntést, vagy úgy, hogy a nemzetközi szakági szövetségekre bízza azt, hogy azok engedik-e versenyezni az oroszokat. Ha a riói olimpia előtt a felelősség áthárításának ez a módja úgy-ahogy működött is (a két legsúlyosabban fertőzöttnek vélt sportágból, az atlétikából és a súlyemelésből kiszórták az orosz csapatot, a többiben nagyjából elindulhattak), a téli olimpia előtt ez már elég ciki lenne. Szocsiban a pozitív mintákat a versenyek alatt az FSZB, vagy­is a titkosszolgálat közreműködésével cserélték ki negatívra – a 33 orosz éremből eddig (december 2-ig) 11-et vettek el bizonyított csalás miatt. Ha lesznek oroszok a téli olimpián, a NOB hülyét csinál a WADA-ból mint intézményből, valamint a doppingellenőrzésből mint olyanból, és a dopping tiltásának imperatívuszából, az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elvből is. Nem utolsósorban magából – egészen pontosan velejéig korrupt és hazug szervezetnek mutatja fel magát. Az erkölcsi dilemmák, s a rájuk adott tarthatatlan válaszok szétfeszítik a nemzetközi versenysportot, az pedig szép lassan érdektelenné válik, és közepesen hosszú agónia után lehanyatlik.

A NOB kiteszi az orosz csapat szűrét, bár megengedi, hogy orosz nemzetiségű versenyzők magánemberként elinduljanak a versenyeken. Putyin ez utóbbit megtiltja az orosz sportolóknak, és a 2018-as téli olimpia bojkottját hirdeti meg. Közben nemcsak arra hivatkozik majd, hogy a vádak bizonyítatlanok (amiben nem lesz igaza), hanem arra is, hogy más nemzetek is kormányszinten promotálják a tiltott teljesítményfokozó szerek használatát, azokat mégsem tiltják ki sehonnan (amiben vélhetően igaza lesz). Tiltakozni fog az ellen is, hogy a kollektív büntetés ártatlanokat is sújt majd – és ez az állítás sem alaptalan, minden cinizmusa dacára. A bojkott már önmagában is súlyos csapás lesz a nemzetközi versenysportra, sőt a globális politikára is, tovagyűrűző hatásai még súlyosabbak. És meglehet, Oroszország egyszer majd jó útra tér, addig meg elleszünk nélküle, s ezért a kitiltása még mindig legalább valami esélyt ad a túlélésre – de a doppinggal s a versenyek tisztaságával kapcsolatos súlyos dilemmák akkor is velünk maradnak.

S mit tehet a gyanútlan néző, midőn a sovinizmus, a korrupció, a mérhetetlen mennyiségű pénz és az effektív kétkezi bűnözés örvényében eltűnni látja kedvelt szórakozásait, hovatovább ideáljait?

Vezércikkünket e ponton megszakítjuk, és a szerkesztőségünkben e napokban rögzített párbeszéd ismertetése után folytatjuk. Ernő (beszélő név – a szerk.) a súlyemelés szerelmese, e napokban feszt, lélegzet-visszafojtva, egészségét is kockára téve lesi az egyesült államokbéli Anaheimben zajló világbajnokságot. Beszélgetőpartnere a Józan Ész Hangja (JÉH), melyet szerkesztőségünk Ernőn kívüli (és részben belüli) része üt meg.

Ernő: Csodálatos versenyeket hozott a nemes küzdelem. Miután kitiltották a doppingoló csapatokat (a nemzetközi szövetség a vb előtt kilenc országot függesztett fel egy évre, köztük olyan élnemzeteket, mint Oroszország, Kína és Kazahsztán – a szerk.), immár kételymentesen, az igazság győzelmébe vetett hitünkben megerősödve élvezhetjük a rokonszenves izompacsirták vetélkedését. Öröm új, kisimult, doppingmentes arcokat látni, a chilei gyerek például 85 kilóban…

JÉH: Ernő, és mikor lesz eredményhirdetés?

E: Nem értem a kérdést. Már volt.

JÉH: Ernő, nézted-e a 2012-es olimpián a 94 kilós döntőt?

E: Néztem.

JÉH: Na csak mert az első kilenc helyezettből B-minta problémák miatt hatot diszkvalifikáltak azóta, köztük mindhárom érmest, és az akkor ötödik iráni csávó az aranyérmes. Egyelőre.

E: Az akkor volt. Örüljünk inkább annak, hogy erős tisztulási folyamat kezdődött, és…

JÉH: Ernő, hogy tekintesz akkori, a londoni döntőt néző önmagadra?

E: Sehogy. Nem emlékszem akkori önmagamra. (Pirosodni kezd az arca – a szerk.)

JÉH: Akkor most arra felelj, hogy ki nyerte most a 94 kilós döntőt?

E: A perzsa hercegek egyenes ági leszármazottja, a csodás, fess iráni Sohrab Moradi. Szenzációs világrekordot állított be az összetettben és lökésben, átadva ezzel a múltnak Szymon…

JÉH: Ernő, be tudnál-e számolni arról, hogy az iráni súlyemelők doppingellenőrzését milyen alapossággal végzi az Iráni Nemzeti Doppingellenes Ügynökség, az INADO?

E: Nem. Vagyis de! Vagyis nem, de hát mi okom is lenne…

JÉH: Ernő, hány aranyat szerzett az iráni csapat eddig?

E: Öt arany, egy ezüst és három bronz a mérlegük, és még hátra van a szupernehéz­súly, ahol a nagy esélyes épp az iráni kolosszus, London bajnoka, Behdad Salimi Kordasiabi, aki mintha a Gilgames-eposzból lépne a pódiumra.

JÉH: És megnézed-e ezt a döntőt?

E: Meg… (Suttog, lesüti a szemét – a szerk.)

JÉH: Ernő, tudod-e, hogy mit fogsz nézni?

E: … (Nem válaszol – a szerk.)

JÉH: Ernő, hogyan egyezteted össze mostani magatartásodat a saját magadról alkotott képpel, beleértve ebbe a belső tartásoddal, morális imperatívuszaiddal, szellemi képességeiddel kapcsolatos elképzeléseidet?

E: … (Rövid hallgatás után elsírja magát – a szerk.)

 

Update: Lapzártánk után érkezett: a NOB kitiltotta az orosz csapatot, orosz versenyzők jöhetnek. További sportsikereket kívánunk!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.