A globális bűnözés egyik különösen lukratív szektorának a specialistáira szakosodott – ugyancsak globális – bűnüldözők azért gyűltek össze ekkor, hogy döntsenek az orosz doppingellenes ügynökség, a Rusada beadványáról. E beadvány célja az volt, hogy visszaszerezze a moszkvai központi antidopping-laboratórium akkreditációját, azaz hogy a WADA hitelesnek ismerje el a Rusada által végzett, illetőleg a jövőben végzendő doppingtesztek eredményeit. Ennek hiányában ugyanis a Rusada által vizsgált orosz sportolók nem vehetnének részt nemzetközi versenyeken, jóllehet ezek a népek barátkozásának és nemes vetélkedésének a szívmelengető ünnepei. Annak a részletezését, hogy a Rusada hogyan veszítette el az akkreditációját, közös ellenségünk, a gaz terjedelmi korlát nem engedi most meg. Legyen elég annyi, hogy a WADA által megbízott szakértők jelentései (a Pound- és a McLaren-jelentés: a névadókban híres nemzetközi jogászokat tisztelhetünk), továbbá a moszkvai labor exvezetőjének, az Egyesült Államokba menekült Grigorij Rodcsenkovnak egyes amerikai hatóságok előtt tett, és a sajtóban bőségesen pertraktált vallomásai egyértelművé tették, hogy Oroszországban legalább 2011 óta magas állami helyekről jóváhagyott és felügyelt doppingprogram futott.
A Rusada alaposan felkészült a novemberi szöuli tetemre hívásra: a harmincegy megfelelési követelmény majd’ mindegyikét teljesítette. A hangsúly azonban itt sajnos a majdnemre kell, hogy essen. Két ponton ugyanis elbukott az Orosz Olimpiai Bizottság (OOB) elnökének, Alekszander Zsukovnak a prezentációja. A WADA hozzáférést szeretett volna a Rusada működéséhez és minden dokumentációjához, valamint annak a beismerését követelte, hogy az orosz sportolók nem önállóan, a saját szakállukra, hanem gondos állami szervezésben cuccoltak. Az orosz sportvezetés ezt a két követelményt természetesen nem volt hajlandó teljesíteni, ellenben az OOB tiszteletbeli elnöke, egy bizonyos Leonyid Tjagacsev nevű hadfi a WADA döntését azzal a közepesen jó viccel ütötte el, hogy „Rodcsenkovot a hazugságai miatt le kéne lőni, mint ahogy Sztálin tette volna”.
Még majd Putyin elnök kérjen bocsánatot, ugye, pöcsfejek?!
Minekutána a WADA-nak nemigen maradt más választása, mint hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak azt javasolja: Oroszországot ne engedjék elindulni a jövő februári phjongcshangi téli olimpián. Azok az orosz versenyzők, akik a felkészülési időszakban akkreditált (külföldi) laborokban adtak negatív mintát, jöhetnek, de ők az olimpiai mozgalom semleges zászlaja alatt, mintegy magánszemélyként, s nem a nemzet képviseletében fognak versenyezni.
Feltételezve azt, hogy a) nem csak Oroszországban kapnak a sportolók állami támogatást a doppingoláshoz; b) tetszőleges sportág tetszőleges nemzetközi versenyén a mezőnyben vannak olyanok, akik doppingolnak, és vannak olyanok, akik nem, a dilemma tehát a következő.
A NOB nem vesz tudomást a WADA ajánlásáról, és visszaengedi az oroszokat: vagy úgy, hogy maga a testület hoz ilyen értelmű döntést, vagy úgy, hogy a nemzetközi szakági szövetségekre bízza azt, hogy azok engedik-e versenyezni az oroszokat. Ha a riói olimpia előtt a felelősség áthárításának ez a módja úgy-ahogy működött is (a két legsúlyosabban fertőzöttnek vélt sportágból, az atlétikából és a súlyemelésből kiszórták az orosz csapatot, a többiben nagyjából elindulhattak), a téli olimpia előtt ez már elég ciki lenne. Szocsiban a pozitív mintákat a versenyek alatt az FSZB, vagyis a titkosszolgálat közreműködésével cserélték ki negatívra – a 33 orosz éremből eddig (december 2-ig) 11-et vettek el bizonyított csalás miatt. Ha lesznek oroszok a téli olimpián, a NOB hülyét csinál a WADA-ból mint intézményből, valamint a doppingellenőrzésből mint olyanból, és a dopping tiltásának imperatívuszából, az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elvből is. Nem utolsósorban magából – egészen pontosan velejéig korrupt és hazug szervezetnek mutatja fel magát. Az erkölcsi dilemmák, s a rájuk adott tarthatatlan válaszok szétfeszítik a nemzetközi versenysportot, az pedig szép lassan érdektelenné válik, és közepesen hosszú agónia után lehanyatlik.
A NOB kiteszi az orosz csapat szűrét, bár megengedi, hogy orosz nemzetiségű versenyzők magánemberként elinduljanak a versenyeken. Putyin ez utóbbit megtiltja az orosz sportolóknak, és a 2018-as téli olimpia bojkottját hirdeti meg. Közben nemcsak arra hivatkozik majd, hogy a vádak bizonyítatlanok (amiben nem lesz igaza), hanem arra is, hogy más nemzetek is kormányszinten promotálják a tiltott teljesítményfokozó szerek használatát, azokat mégsem tiltják ki sehonnan (amiben vélhetően igaza lesz). Tiltakozni fog az ellen is, hogy a kollektív büntetés ártatlanokat is sújt majd – és ez az állítás sem alaptalan, minden cinizmusa dacára. A bojkott már önmagában is súlyos csapás lesz a nemzetközi versenysportra, sőt a globális politikára is, tovagyűrűző hatásai még súlyosabbak. És meglehet, Oroszország egyszer majd jó útra tér, addig meg elleszünk nélküle, s ezért a kitiltása még mindig legalább valami esélyt ad a túlélésre – de a doppinggal s a versenyek tisztaságával kapcsolatos súlyos dilemmák akkor is velünk maradnak.
S mit tehet a gyanútlan néző, midőn a sovinizmus, a korrupció, a mérhetetlen mennyiségű pénz és az effektív kétkezi bűnözés örvényében eltűnni látja kedvelt szórakozásait, hovatovább ideáljait?
Vezércikkünket e ponton megszakítjuk, és a szerkesztőségünkben e napokban rögzített párbeszéd ismertetése után folytatjuk. Ernő (beszélő név – a szerk.) a súlyemelés szerelmese, e napokban feszt, lélegzet-visszafojtva, egészségét is kockára téve lesi az egyesült államokbéli Anaheimben zajló világbajnokságot. Beszélgetőpartnere a Józan Ész Hangja (JÉH), melyet szerkesztőségünk Ernőn kívüli (és részben belüli) része üt meg.
Ernő: Csodálatos versenyeket hozott a nemes küzdelem. Miután kitiltották a doppingoló csapatokat (a nemzetközi szövetség a vb előtt kilenc országot függesztett fel egy évre, köztük olyan élnemzeteket, mint Oroszország, Kína és Kazahsztán – a szerk.), immár kételymentesen, az igazság győzelmébe vetett hitünkben megerősödve élvezhetjük a rokonszenves izompacsirták vetélkedését. Öröm új, kisimult, doppingmentes arcokat látni, a chilei gyerek például 85 kilóban…
JÉH: Ernő, és mikor lesz eredményhirdetés?
E: Nem értem a kérdést. Már volt.
JÉH: Ernő, nézted-e a 2012-es olimpián a 94 kilós döntőt?
E: Néztem.
JÉH: Na csak mert az első kilenc helyezettből B-minta problémák miatt hatot diszkvalifikáltak azóta, köztük mindhárom érmest, és az akkor ötödik iráni csávó az aranyérmes. Egyelőre.
E: Az akkor volt. Örüljünk inkább annak, hogy erős tisztulási folyamat kezdődött, és…
JÉH: Ernő, hogy tekintesz akkori, a londoni döntőt néző önmagadra?
E: Sehogy. Nem emlékszem akkori önmagamra. (Pirosodni kezd az arca – a szerk.)
JÉH: Akkor most arra felelj, hogy ki nyerte most a 94 kilós döntőt?
E: A perzsa hercegek egyenes ági leszármazottja, a csodás, fess iráni Sohrab Moradi. Szenzációs világrekordot állított be az összetettben és lökésben, átadva ezzel a múltnak Szymon…
JÉH: Ernő, be tudnál-e számolni arról, hogy az iráni súlyemelők doppingellenőrzését milyen alapossággal végzi az Iráni Nemzeti Doppingellenes Ügynökség, az INADO?
E: Nem. Vagyis de! Vagyis nem, de hát mi okom is lenne…
JÉH: Ernő, hány aranyat szerzett az iráni csapat eddig?
E: Öt arany, egy ezüst és három bronz a mérlegük, és még hátra van a szupernehézsúly, ahol a nagy esélyes épp az iráni kolosszus, London bajnoka, Behdad Salimi Kordasiabi, aki mintha a Gilgames-eposzból lépne a pódiumra.
JÉH: És megnézed-e ezt a döntőt?
E: Meg… (Suttog, lesüti a szemét – a szerk.)
JÉH: Ernő, tudod-e, hogy mit fogsz nézni?
E: … (Nem válaszol – a szerk.)
JÉH: Ernő, hogyan egyezteted össze mostani magatartásodat a saját magadról alkotott képpel, beleértve ebbe a belső tartásoddal, morális imperatívuszaiddal, szellemi képességeiddel kapcsolatos elképzeléseidet?
E: … (Rövid hallgatás után elsírja magát – a szerk.)
Update: Lapzártánk után érkezett: a NOB kitiltotta az orosz csapatot, orosz versenyzők jöhetnek. További sportsikereket kívánunk!
