A szerk.

Lassan kialszik

A szerk.

Jelen vezércikkünk kiindulópontjaként jelöljük ki a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) november 16-i, Szöulban megtartott ülését: innen fogunk hátra és előre kalandozni az időben, egészen lapzártánk napjáig, vagyis kedd estig. Próbálják meg nem elveszteni a fonalat!

A globális bűnözés egyik különösen lukratív szektorának a specialistáira szakosodott – ugyancsak globális – bűnüldözők azért gyűltek össze ekkor, hogy döntsenek az orosz doppingellenes ügynökség, a Rusada beadványáról. E beadvány célja az volt, hogy visszaszerezze a moszkvai központi antidopping-laboratórium akkreditációját, azaz hogy a WADA hitelesnek ismerje el a Rusada által végzett, illetőleg a jövőben végzendő doppingtesztek eredményeit. Ennek hiányában ugyanis a Rusada által vizsgált orosz sportolók nem vehetnének részt nemzetközi versenyeken, jóllehet ezek a népek barátkozásának és nemes vetélkedésének a szívmelengető ünnepei. Annak a részletezését, hogy a Rusada hogyan veszítette el az akkreditációját, közös ellenségünk, a gaz terjedelmi korlát nem engedi most meg. Legyen elég annyi, hogy a WADA által megbízott szakértők jelentései (a Pound- és a McLaren-jelentés: a névadókban híres nemzetközi jogászokat tisztelhetünk), továbbá a moszkvai labor exvezetőjének, az Egyesült Államokba menekült Grigorij Rodcsenkovnak egyes amerikai hatóságok előtt tett, és a sajtóban bőségesen pertraktált vallomásai egyértelművé tették, hogy Oroszországban legalább 2011 óta magas állami helyekről jóváhagyott és felügyelt doppingprogram futott.

A Rusada alaposan felkészült a novemberi szöuli tetemre hívásra: a harmincegy megfelelési követelmény majd’ mindegyikét teljesítette. A hangsúly azonban itt sajnos a majdnemre kell, hogy essen. Két ponton ugyanis elbukott az Orosz Olimpiai Bizottság (OOB) elnökének, Alekszander Zsukovnak a prezentációja. A WADA hozzáférést szeretett volna a Rusada működéséhez és minden dokumentációjához, valamint annak a beismerését követelte, hogy az orosz sportolók nem önállóan, a saját szakállukra, hanem gondos állami szervezésben cuccoltak. Az orosz sportvezetés ezt a két követelményt természetesen nem volt hajlandó teljesíteni, ellenben az OOB tiszteletbeli elnöke, egy bizonyos Leonyid Tjagacsev nevű hadfi a WADA döntését azzal a közepesen jó viccel ütötte el, hogy „Rodcsenkovot a hazugságai miatt le kéne lőni, mint ahogy Sztálin tette volna”.

Még majd Putyin elnök kérjen bocsánatot, ugye, pöcsfejek?!

Minekutána a WADA-nak nemigen maradt más választása, mint hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak azt javasolja: Oroszországot ne engedjék elindulni a jövő februári phjongcshangi téli olimpián. Azok az orosz versenyzők, akik a felkészülési időszakban akkreditált (külföldi) laborokban adtak negatív mintát, jöhetnek, de ők az olimpiai mozgalom semleges zászlaja alatt, mintegy magánszemélyként, s nem a nemzet képviseletében fognak versenyezni.

Feltételezve azt, hogy a) nem csak Oroszországban kapnak a sportolók állami támogatást a doppingoláshoz; b) tetszőleges sportág tetszőleges nemzetközi versenyén a mezőnyben vannak olyanok, akik doppingolnak, és vannak olyanok, akik nem, a dilemma tehát a következő.

A NOB nem vesz tudomást a WADA ajánlásáról, és visszaengedi az oroszokat: vagy úgy, hogy maga a testület hoz ilyen értelmű döntést, vagy úgy, hogy a nemzetközi szakági szövetségekre bízza azt, hogy azok engedik-e versenyezni az oroszokat. Ha a riói olimpia előtt a felelősség áthárításának ez a módja úgy-ahogy működött is (a két legsúlyosabban fertőzöttnek vélt sportágból, az atlétikából és a súlyemelésből kiszórták az orosz csapatot, a többiben nagyjából elindulhattak), a téli olimpia előtt ez már elég ciki lenne. Szocsiban a pozitív mintákat a versenyek alatt az FSZB, vagy­is a titkosszolgálat közreműködésével cserélték ki negatívra – a 33 orosz éremből eddig (december 2-ig) 11-et vettek el bizonyított csalás miatt. Ha lesznek oroszok a téli olimpián, a NOB hülyét csinál a WADA-ból mint intézményből, valamint a doppingellenőrzésből mint olyanból, és a dopping tiltásának imperatívuszából, az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elvből is. Nem utolsósorban magából – egészen pontosan velejéig korrupt és hazug szervezetnek mutatja fel magát. Az erkölcsi dilemmák, s a rájuk adott tarthatatlan válaszok szétfeszítik a nemzetközi versenysportot, az pedig szép lassan érdektelenné válik, és közepesen hosszú agónia után lehanyatlik.

A NOB kiteszi az orosz csapat szűrét, bár megengedi, hogy orosz nemzetiségű versenyzők magánemberként elinduljanak a versenyeken. Putyin ez utóbbit megtiltja az orosz sportolóknak, és a 2018-as téli olimpia bojkottját hirdeti meg. Közben nemcsak arra hivatkozik majd, hogy a vádak bizonyítatlanok (amiben nem lesz igaza), hanem arra is, hogy más nemzetek is kormányszinten promotálják a tiltott teljesítményfokozó szerek használatát, azokat mégsem tiltják ki sehonnan (amiben vélhetően igaza lesz). Tiltakozni fog az ellen is, hogy a kollektív büntetés ártatlanokat is sújt majd – és ez az állítás sem alaptalan, minden cinizmusa dacára. A bojkott már önmagában is súlyos csapás lesz a nemzetközi versenysportra, sőt a globális politikára is, tovagyűrűző hatásai még súlyosabbak. És meglehet, Oroszország egyszer majd jó útra tér, addig meg elleszünk nélküle, s ezért a kitiltása még mindig legalább valami esélyt ad a túlélésre – de a doppinggal s a versenyek tisztaságával kapcsolatos súlyos dilemmák akkor is velünk maradnak.

S mit tehet a gyanútlan néző, midőn a sovinizmus, a korrupció, a mérhetetlen mennyiségű pénz és az effektív kétkezi bűnözés örvényében eltűnni látja kedvelt szórakozásait, hovatovább ideáljait?

Vezércikkünket e ponton megszakítjuk, és a szerkesztőségünkben e napokban rögzített párbeszéd ismertetése után folytatjuk. Ernő (beszélő név – a szerk.) a súlyemelés szerelmese, e napokban feszt, lélegzet-visszafojtva, egészségét is kockára téve lesi az egyesült államokbéli Anaheimben zajló világbajnokságot. Beszélgetőpartnere a Józan Ész Hangja (JÉH), melyet szerkesztőségünk Ernőn kívüli (és részben belüli) része üt meg.

Ernő: Csodálatos versenyeket hozott a nemes küzdelem. Miután kitiltották a doppingoló csapatokat (a nemzetközi szövetség a vb előtt kilenc országot függesztett fel egy évre, köztük olyan élnemzeteket, mint Oroszország, Kína és Kazahsztán – a szerk.), immár kételymentesen, az igazság győzelmébe vetett hitünkben megerősödve élvezhetjük a rokonszenves izompacsirták vetélkedését. Öröm új, kisimult, doppingmentes arcokat látni, a chilei gyerek például 85 kilóban…

JÉH: Ernő, és mikor lesz eredményhirdetés?

E: Nem értem a kérdést. Már volt.

JÉH: Ernő, nézted-e a 2012-es olimpián a 94 kilós döntőt?

E: Néztem.

JÉH: Na csak mert az első kilenc helyezettből B-minta problémák miatt hatot diszkvalifikáltak azóta, köztük mindhárom érmest, és az akkor ötödik iráni csávó az aranyérmes. Egyelőre.

E: Az akkor volt. Örüljünk inkább annak, hogy erős tisztulási folyamat kezdődött, és…

JÉH: Ernő, hogy tekintesz akkori, a londoni döntőt néző önmagadra?

E: Sehogy. Nem emlékszem akkori önmagamra. (Pirosodni kezd az arca – a szerk.)

JÉH: Akkor most arra felelj, hogy ki nyerte most a 94 kilós döntőt?

E: A perzsa hercegek egyenes ági leszármazottja, a csodás, fess iráni Sohrab Moradi. Szenzációs világrekordot állított be az összetettben és lökésben, átadva ezzel a múltnak Szymon…

JÉH: Ernő, be tudnál-e számolni arról, hogy az iráni súlyemelők doppingellenőrzését milyen alapossággal végzi az Iráni Nemzeti Doppingellenes Ügynökség, az INADO?

E: Nem. Vagyis de! Vagyis nem, de hát mi okom is lenne…

JÉH: Ernő, hány aranyat szerzett az iráni csapat eddig?

E: Öt arany, egy ezüst és három bronz a mérlegük, és még hátra van a szupernehéz­súly, ahol a nagy esélyes épp az iráni kolosszus, London bajnoka, Behdad Salimi Kordasiabi, aki mintha a Gilgames-eposzból lépne a pódiumra.

JÉH: És megnézed-e ezt a döntőt?

E: Meg… (Suttog, lesüti a szemét – a szerk.)

JÉH: Ernő, tudod-e, hogy mit fogsz nézni?

E: … (Nem válaszol – a szerk.)

JÉH: Ernő, hogyan egyezteted össze mostani magatartásodat a saját magadról alkotott képpel, beleértve ebbe a belső tartásoddal, morális imperatívuszaiddal, szellemi képességeiddel kapcsolatos elképzeléseidet?

E: … (Rövid hallgatás után elsírja magát – a szerk.)

 

Update: Lapzártánk után érkezett: a NOB kitiltotta az orosz csapatot, orosz versenyzők jöhetnek. További sportsikereket kívánunk!

Figyelmébe ajánljuk

Szolzsenyicin megint vesztett, de halála után legalább elüldözni nem lehet

A Gulag szigetvilág olvasása közben lágerekkel álmodtam. Néha kiborultam, máskor lenyűgözött, mennyire sokféleképpen nagyszerű ez a kétezer oldal. Nehéz nem meglátni benne a szerző humanizmusának tragédiáját is: a Gulag emlékezetét, amiről főként miatta tudunk, éppen most törli el az orosz rendszer, miközben ismét magyarázni kell, ki az elkövető és ki az áldozat.

„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.