Autósztráda-építések: Civilek a pályán

  • Házi István
  • 2001. július 19.

Belpol

Amióta a jelenlegi politikai vezetés nyíltan feltálalta egy preferált vállalkozói körnek az M3-as autópálya új, Füzesabony és Polgár közötti szakaszának építését (majd valamivel később az M7-es felújítását, a Zamárdit Balatonaligával összekötő út sztrádává szélesítését, valamint az M9-es építését a szekszárdi Duna-híddal), két fontos mondatot őröltek lankadatlanul az imamalmok. Az egyikből megtudtuk, hogy azért nem írtak ki közbeszerzési pályázatot az összességükben közel 150 milliárd forintot kitevő beruházásokra, mert így hamarabb elkészülhetnek a sztrádaszakaszok. A másik egy ígéret, hogy az építésbe elsősorban magyar tulajdonú vállalatokat vonnak be. Jelen pillanatban egyik kijelentés sem állja meg a helyét maradéktalanul.

A tempóról sokat elárul, hogy még a Magyar Demokrata is lassúnak ítéli az autópálya-építést, jóllehet az ellenzékiséggel nehezen vádolható lap kormányértékelőjében nem fukarkodik sem a jó és jeles osztályzatokkal, sem a dicséretekkel. A Népszabadság munkatársai a helyszínen győződtek meg arról, hogy bizonyos területeken nem kis csúszás tapasztalható az eredeti ütemtervhez képest, bár ezt a munkálatok lebonyolításával megbízott Magyar Autópálya-építő Konzorciumban (MAK), illetve a Magyar Hídépítő Konzorciumban (MHK) egyaránt vezető szerepet betöltő Vegyépszer Rt.-nél cáfolták.

A lomha jó

Több oka lehet annak, hogy a Vegyépszerből, valamint a Betonút Szolgáltató és Építőipari Rt.-ből életre hívott MAK, továbbá a Vegyépszer és a Ganz Acélszerkezet Rt. alkotta MHK egyelőre képtelen felvenni a kormány(fő) álmai diktálta sebességet. Az autópálya- és egyáltalán az útépítésben zöldfülűnek számító (értsd: korábban semmifajta tapasztalatot nem szerző) Vegyépszernek például szinte a semmiből kellett ütőképes csapatot elővarázsolnia. Ez viszonylag jól sikerült, hiszen többen állítják, hogy az autópályákon jelenleg azok a szakemberek dolgoznak, akik a legutóbb, 1996 és 1998 között épített Gyöngyös-Füzesabony szakaszon még más színekben tevékenykedtek. A rossz nyelvek szerint a Vegyépszer szürkeállományának nem kis része a fizetésképtelenné vált Betonútépítő Nemzetközi Rt.-ből (nem tévesztendő össze a Betonút Szolgáltató és Építőipari Rt.-vel) érkezett.

A csapatépítés mellett hátráltatta a kivitelezést, hogy a Vegyépszer és az útépítésben régi motorosnak tekinthető Betonút Szolgáltató és Építőipari Rt. álláspontja nem mindenben egyezik. Az M7-es felújításának startja például a hírek szerint azért váratott sokáig magára, mert a két cég nem tudott megállapodni az alkalmazandó technológiában. (A vita leegyszerűsítve: a meglévő betonpálya durván egyszázalékos oldalesését a konzorcium egyik tagja aszfalték kialakításával akarta megduplázni, a másik marással.)

A kételyek ellenére az új M3-as szakasz 2002. november végére kitűzött átadása egyelőre nem feltétlenül forog veszélyben. Bár az útépítők úgy vélik, hogy mesterségüket az év háromnegyedében gyakorolhatják igazán - a jó minőségű aszfaltburkolat terítésére pedig csak nyolc hónap áll rendelkezésükre, novemberrel bezárólag -, nem ritka, hogy az év utolsó hónapjában is látunk gépeket és embereket az utakon. Részben amiatt, hogy a kivitelezési periódus kezdete májusra tolódott, s ezért elcsúszott a vége is, részben pedig azért, mert hozzáférhetők olyan technológiák, amelyekkel az aszfaltozás "téliesíthető". Az M7-es felújítását megelőzően például egy próbaszakaszon szélsőségesen rossz időjárási viszonyok között (0 ¡C körüli hőmérsékleten, miközben néha a lehulló hó nehezítette az építők dolgát) aszfaltoztak úgy, hogy az elhasználódott burkolatot speciális gépekkel melegítették fel. Minőségi munka ugyanis kizárólag abban az esetben végezhető, ha a frissen terített aszfalt és a fogadóréteg hőfoka között nincs nagy eltérés; ellenkező esetben az új aszfalt túl gyorsan hűl ki, folyékonyságát elvesztve pedig hamar kezelhetetlenné válik. A kipróbált eljárás ráadásul elég gyors, akár napi 7000 négyzetméter aszfalt felújítását is lehetővé teszi. Ezzel együtt sem valószínű, hogy a Nemzeti Színház jövő márciusi nyitó előadására Polgárról végig autópályán utazhat az álompolgár.

Magyari úti ultrák

Egyelőre tehát nem szembetűnő, hogy a kivitelezők a szokásosnál gyorsabban haladnának az autópályákkal. Az azonban sokaknak - főleg a külföldi tulajdonú cégeknek - fájt, hogy a kormány nagy nemzeti koprodukciónak hirdette meg a sztrádaprogramot. Ez a szellemiség a munkálatok kezdeti fázisainál nem is okozott gondot a MAK-nak és az MHK-nak. Az M3-asnál maradva: a földművekhez szükséges, az anyagnyerő helyekről származó talajt, illetőleg a töltésföldet és a homokos kavicsot is magyar érdekeltségű cégektől vásárolták, ám a hídépítésnél és az aszfaltozásnál zavar támadt a rendszerben.

A Polgár alatt átívelő, 405 méteres tiszai híd alépítményi munkáinak elvégzésére (a pillérek megépítésére) a Vegyépszer Folyamihíd-alapozó Konzorciumot alapított, amelynek tagja a francia Colas csoporthoz tartozó Alterra Kft. is. A mélyépítési munkákban igencsak járatos - tulajdonosi hátterét tekintve viszont nem magyar - cég megjelenésének kétségtelen pozitívuma, hogy a pillérépítésnél a hagyományos, a környezetre ártalmas zagyos technológia helyett egy környezetbarát eljárást alkalmazott.

Az útépítésnél az jelentett gondot, hogy a hagyományos aszfaltburkolatok alapanyagát adó, megfelelő minőségű zúzottkövet előállítani képes kőbányák "idegen kézben" vannak (nem véletlenül persze; a sok száz kilométer autópálya építésére bazírozó külföldi cégek nagy üzletet szimatolva vásároltak be bő évtizede). Mivel a minőség mellett az autópálya építési költségeinek hatodát felemésztő szállítási költségekre is érdemes figyelni, az M3-as új szakaszánál a recski és a tállyai bányák jöhettek szóba, amelyek egészen véletlenül szintén Colas-érdekeltségek (e logika mentén egyébként abban sincs semmi kivetnivaló, hogy a felcsúti futballcsapat elnökének tulajdonában álló Femol ´97 Kft. két másik mellett egy olyan bányából is szállít követ az M7-es felújításához, amely valamikor Orbán Viktor miniszterelnök családjának érdekeltségébe tartozott). Bár menet közben a MAK magyar tulajdonú bányák után kutakodik (lásd: Több követ fújnak, Magyar Narancs, 2001. május 10.), a zúzottkő iránt felmerülő igények mintegy 85 százalékát várhatóan francia kézben lévő cég elégítheti ki, hacsak a bányákat üzemeltető társaságban nem történik hirtelen tulajdonosváltás.

Ami nem volna meglepő, elvégre az autópálya-építésnek máris megvan a maga Miriuta Lacija. Hiszen milyen rosszul venné ki magát, ha az aszfaltrétegek összeragasztására használt bitumenemulzió kizárólagos szállítója nem magyar cég volna. Pedig csaknem 2001 második feléig a Stravia Kft.-n még két külhoni alapítója, az osztrák Strabag és a Vialit osztozott fele-fele arányban. ´k azonban részesedéseik felét eladták a Betonútnak, így június elejétől a Stravia magyar tulajdonú cégnek számít. E jó tulajdonsággal felvértezve a Stravia az M7-es felújításánál kizárólagos emulzióbeszállítója a Betonútnak, de a Vegyépszernek is folyamatosan szállít, s várhatóan hasonló lesz a helyzet az M3-as új szakaszának építésénél is.

A konzorciumok mindenesetre nem idegenkednek az effajta honosítástól - erősítették meg többen is a Narancsnak. Egyikük úgy fogalmazott: a beruházás 61 milliárd forintos fővállalkozói díjában "vannak tartalékok az előre nem látható problémák kiküszöbölésére".

Házi István

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.