A Nobel-díjasok és az olimpiai érmek számában Magyarország ott van a legjobbak között a világban, és ugyanez igaz a filmesekre, hollywoodi alkotókra nézve is, még ha ezek jelentőségét nehéz is hasonlóan számszerűsíteni. Hollywood magyarjairól született most illusztris, képekben és érdekességben is gazdag album Kollarik Tamás és Takó Sándor jóvoltából Budapest / Hollywood. Magyarok, akik beírták magukat az amerikai filmtörténetbe címmel. A hollywoodi magyarok régóta hálás témának számítanak a könyvpiacon, nemcsak azért, mert azt a bizonyos legendás önérzetünket legyezgetik, de azért is, mert betekintést engednek a kulisszák mögé, abba, hogyan épült fel az Álomgyár és működik immár több mint száz éve.
A Budapest/Hollywood elsősorban Oscar-díjakban és csillagokban méri a hírességet – de nem kizárólag ezekben. 57 életrajza (a három Gábor-nővért és White-fivért egy kalap alá veszi; előbbiek közül csillagot csak Éva és Zsazsa, utóbbiak közül csak Jules kapott) legelején, közvetlen a legfőbb önéletrajzi adatok alatt sorolja, ha valaki részesült bármelyikben, de jó páran enélkül is bekerültek: ilyen például Szőke Szakáll, azaz S. Z. Sakall. De talán épp az a legizgalmasabb a kötetben, hogy kerültek bele bőven kevésbé ismert nevek is, így a legnagyobb filmrajongóknak is képes újat mondani. A Casablancát rendező Kertész Mihály, azaz Michael Curtiz nevét valószínűleg a legtöbb mozibajáró ugyanúgy ismeri, mint Tony Curtizét, és vélhetően Harry Houdinit sem kell senkinek bemutatni. Ott van viszont Winkler Margit, azaz M. J. Winkler, aki nemcsak az első befolyásos női filmproducer volt Hollywoodban, de Walt Disney karrierjében is kulcsszerepet játszott. Vagy Várkonyi Mihály (Victor Varconi), Weisz Kornél (Cornel Wilde) és Márton Endre (Andrew Marton) is azok közé tartozik, akik több figyelmet érdemelnének.
Kollarik és Takó könyve keményborítójával, közel 700 oldalas terjedelmével hatalmas falatnak tűnik, ám pont azért ajánlható bárkinek, mert valójában nagyon is könnyen befogadható: képanyagokkal gazdagon illusztrált, gyönyörű kötet, amely úgy igyekszik 8-10 oldalban összefoglalni a filmesek életét, hogy azt bárki megérthesse és nagyjából elhelyezhesse az illetőt a filmtörténetben is. A nemrégiben gazdát cserélő Paramount stúdió alapítója, Zukor Adolf, azaz Adolph Zukor esetében például olvashatunk a meseszerű kezdetektől, amikor a mellényzsebébe varrt 40 dollárral érkezett Amerikába, ahol heti két dollárért takarított; megtudhatjuk, mi volt a titka („Ha sikert akarsz elérni, csak meg kell értened, mi történik az országban. 1900-1920 között 9-10 millió bevándorló érkezett Amerikába. A nickelodeonok újak voltak, olcsók, némák, és épp ezért az angolul nem tudó tömegek is élvezhették őket” – nyilatkozta egy interjúban, a szerzők pedig még azt is megmagyarázzák, mik is voltak azok a nickelodeonok és hogyan működtek), és hogyan láncolta magához a sztárokat. Sőt, pár bekezdést még a Paramount-ügy is kapott, amikor az amerikai legfelsőbb bíróság döntése értelmében illegálissá vált, hogy a filmgyártás és filmforgalmazás egy kézben összpontosuljon – ennek hatásai mai napig érezhetőek, erről ebben a cikkünkben írtunk bővebben. Mindezt röviden és tömören, de érthetően és befogadhatóan részletezi a könyv, a rengeteg archív fotó, ábra és korabeli újságcikk-kivágás pedig csak tovább színesíti az olvasói élményt. Külön blokkot kaptak a kortársak, de szól egy fejezet Hollywoodról és Budapestről is – ahogy a cím is mutatja, elsősorban ez áll a könyv középpontjában: hogy Magyarországról indulva hogyan tudtak egyesek hatalmas karriert befutni a tengerentúlon. A legtöbb fejezet a színészekről és a rendezőkről szól, ám a kötet azokról is megemlékezik, akikről az ilyen válogatások gyakran elfelejtkeznek: vannak animációsfilm-készítők, díszlettervezők, zeneszerzők, sőt, Will Hubert Géza (Hubert G. Wells) révén arról is olvashatunk, hogyan dolgozik egy állatidomár.
A könyvbe természetesen bekerült Andy Vajna is (neki nem jutott sem csillag, sem Oscar). A róla szóló fejezetből megtudhatjuk, hogyan került Amerikába, aztán a Távol-Keletre, majd jönnek a sikerei a Rambótól a Terminatorig, A miniszter félreléptől a Szabadság, szerelemig. Két bekezdés jutott élete végi kormánybiztosi tevékenységének, amiben benne van a Magyar Nemzeti Filmalap felhúzása, említés szinten pedig a nevével fémjelzett korszak közönség- (Kincsem, A viszkis) és fesztiválsikerei (Saul fia, Testről és lélekről). Ha ezeken túl kíváncsiak vagyunk arra, hogyan is működött ekkoriban a filmfinanszírozási rendszer valójában itthon, inkább ajánljuk korábbi interjúnkat Hajdu Szabolccsal vagy Pálfi Györggyel. Ha viszont egy teljességre nem törekvő, de ahhoz elég közel merészkedő könyvet keresünk Hollywoodról és arról, mit alkottunk ott mi, magyarok, akkor válasszuk a Budapest/Hollywoodot!
Kollarik Tamás-Takó Sándor: Budapest / Hollywood. Magyarok, akik beírták magukat az amerikai filmtörténetbe. Budapest, 2025, FilmHungary, 685 oldal
