Abortuszellenes nyilatkozatot írt alá Magyarország, díszes társaságba került

  • narancs.hu
  • 2020. október 23.

Belpol

Az Egyesült Államok kezdeményezésére készült a nyilatkozat, Fehéroroszország és Lengyelország is aláírta.

Abortuszellenes nyilatkozatot írt alá mintegy harminc másik országgal együtt Magyarország - derül ki a brit The Guardian cikkéből.

A lap azt írja, a "Genfi Konszenzus Nyilatozatának" nevezett nyilatkozat a Trump-adminisztráció kampányának része, amely az Egyesült Államok külpolitikáját egy konzervatívabb irányba terelné.

A cikk szerint a nyilatkozat fő támogatói között az USA mellett Brazília, Egyiptom, Indonézia és Uganda mellett van Magyarország is, de a további aláírók között van Fehéroroszország, Szaúd-Arábia, Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek, Irak, Szudán, Dél-Szudán és Líbia is. Európából Magyarországon és Fehéroroszországon kívül Lengyelország írta még alá a nyilatkozatot, ahol a helyi alkotmánybíróság épp csütörtökön mondta ki azt is, hogy beteg magzatot is tilos elvetetni.

Az aláírók többsége ráadásul azon országokból került ki, amelyek egy nők helyzetét vizsgáló index szerint a legrosszabbak közé tartoznak.

A nyilatkozatban az aláírók megerősítik, hogy nem létezik az abortuszhoz való nemzetközi jog, vagy bármilyen olyan nemzetközi kötelezettség, amely kötelezővé tenné az abortusz pénzügyi támogatását vagy lehetővé tételét.

A nyilatkozat aláírásáról a magyar családügyi miniszter, Novák Katalin is többször posztolt csütörtökön. Előbb arról beszélt, hogy az amerikai külügyminiszter és az egészségügyi miniszter a "családi értékek megerősítéséről" szerveznek konferenciát, majd kirakott egy videót arról, ahogy ennek az online eseménynek a keretében jegyzetel, végül egy videójában arról beszélt, hogy "meg kell mutatni az élet értékét, a gyermek várásának és megszületésének örömét", ezért örül az Egyesült Államokkal és "más, hasonló gondolkodású országokkal" való együttműködésnek

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.