SZFE-s diákok a jövőről: „Csak erősebbek leszünk“

  • - palosm -
  • 2020. október 23.

Belpol

Három SZFE-polgár a több százból – 50 nap egyetemfoglalás és több hónap ellenállás után Antal Bálint színházrendező-, Jeney Luca prózaiszínész- és László Panna televíziósműsorkészítő-hallgatóval beszélgettünk: mi hajtja őket, miben reménykednek, mik a kilátásaik? Ízelítő a friss Magyar Narancsban olvasható interjúból.

„Magyar Naracs: Mit tanított nektek az egyetemfoglalás óta eltelt 50 nap, és mi volt benne a legnehezebb?

László Panna: Bármikor történhet bármi, jöhet egy közlemény, hír, ami új helyzetet teremt, ez az állandó bizonytalanság sok energiát felemészt. Nem tudhatom, hova vezet a folyamat, meddig tart, mi fog történni, emiatt görcsben kelek-fekszem, pedig én nem szoktam bent aludni.

Jeney Luca: Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok fáradt, de azért közben közösségként meg elég jól állunk. Fantasztikus volt, hogy Szarka Gábor péntek délelőtti bejelentése után gyorsan megtelt a Vas utca szimpatizánsokkal, anélkül, hogy meg lett volna hirdetve bármi. Az Országházig érő chartaélőlánc vagy az egyetemi városokat megcélzó fáklyás futás is olyan volt, hogy alig hittünk a szemünknek. Az egyetemen belül mostanra komoly szervezői tapasztalat és egész infrastruktúra épült ki, miközben folyamatosan jönnek az újabb és újabb nehezítések, amelyekkel meg kell birkózni. Új és új képességeket sajátítunk el, ami néha furcsa, mert nem ez lenne a dolgunk, de ez a cselekvőképesség és kreativitás meghatározó tapasztalat.

Antal Bálint, Jeney Luca és László Panna

Antal Bálint, Jeney Luca és László Panna

Fotó: Németh Dániel

Antal Bálint: Idővel letisztultak a belső feladatkörök: az elején mindenre munkacsoport alakult, néha egészen abszurdak, például a pápamunkacsoport, amely a pápa levélben történő megszólításának lehetőségét gondolta végig, majd vetette el. A századik munkacsoportnak már a munkacsoportok átlátása volt a feladata. Még az egyetemfoglalás előtt alakult az akció-munkacsoport, hogy a performatív lehetőségeken gondolkozzon. A kezdetektől döntő jelentőségű a kommunikáció, a moderátori és az adományokat rendszerező raktármunkacsoport is: tartós élelmiszer oda, romlandó ide, hálózsák amoda. Az őrség is sok embert mozgat, főleg, hogy már nemcsak a Vas utcai épület bejáratát őrizzük, hanem a Szentkirályi utcai és Rákóczi úti épületek termeit is, hogy ne zárják be azokat. Az üzemeltetés munkatársainak, akiknek Szarka Gábor a közvetlen munkáltatójuk, végre kell hajtaniuk a jogtalan utasításokat is, ha nem akarják elveszíteni az állásukat. Ők megpróbálják, mi békésen ellenállunk, tudomásul veszik. Az internet lekapcsolása sem lett akadály, mert sorra jelentek meg az adomány routerek és hálózatok. Fárasztó, kellemetlen körülmények ezek, de nem fogjuk néhány bezárt ajtó miatt feladni a blokádot. Figyelnünk kell, hogy ne fáradjunk ki, de úgy látom, hogy minden méltatlan lépés, és minden fenyegetés után nő köztünk az összetartás, amitől csak erősebbek leszünk. Amikor nem történik éppen pár napig semmi, akkor köszönjük szépen, dolgozunk, ha viszont cselekedni kell, akkor készen állunk. Elküldjük egymást pihenni, igyekszünk váltani egymást, hogy fenntartható legyen az egyetemfoglalásunk, aminek az a különlegessége, hogy folyik közben az oktatás. Az idő a mi oldalunkon áll: mindennap kiírjuk az ajtó fölé, hányadik napban járunk… Az oktrojált vezetőség és a minisztérium 50 napja nem képes konszolidálni a helyzetet. Ez lenne a dolguk, és ezért ők számon kérhetők. Vajon meddig mennek el? Lassan készülni kellene a felvételi eljárásra, osztályoknak kellene indulni, bemutatókat tervezni az Ódryra… Ha ez így megy tovább, itt el fognak fogyni a tanárok, a diákok, és akkor az volt a nagy modellváltás, hogy tönkretettek egy 155 éves egyetemet. Megvárhatják, hogy kifussanak ezek a diákok, vehetnek fel idővel új tanárokat, de én úgy látom, egyszerűen nincsenek felkészülve az intézmény irányítására, nincsenek tervek, nincsenek elképzelések, és ha nem tudják hasznosítani az eddig felhalmozott vezetői tapasztalatokat, a tanárok és a diákok tapasztalatait, akkor ennek az egyetemnek vége lesz.“

Pálos Máté teljes interjújában szóba kerül még Vidnyánszky Attila és az általa felhozott több évtizedes sérelmek, valamint az is, hogy mi lenne győzelem a diákok számára a jelenlegi helyzetben.

Az SZFE hallgatói október 23-án, pénteken Mindannyiunk szabadsága címmel tartanak megemlékezést. A rendezvény 16 órakor a Műegyetem rakparton kezdődik, ahonnan a résztvevők a Március 15-e érintésével az Urániához vonulnak. A részletes program az SZFE HÖK Facebook-oldalán olvasható.

Vegye a bátorságot, és vegye a Magyar Narancsot!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.