„Magyar Naracs: Mit tanított nektek az egyetemfoglalás óta eltelt 50 nap, és mi volt benne a legnehezebb?
László Panna: Bármikor történhet bármi, jöhet egy közlemény, hír, ami új helyzetet teremt, ez az állandó bizonytalanság sok energiát felemészt. Nem tudhatom, hova vezet a folyamat, meddig tart, mi fog történni, emiatt görcsben kelek-fekszem, pedig én nem szoktam bent aludni.
Jeney Luca: Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok fáradt, de azért közben közösségként meg elég jól állunk. Fantasztikus volt, hogy Szarka Gábor péntek délelőtti bejelentése után gyorsan megtelt a Vas utca szimpatizánsokkal, anélkül, hogy meg lett volna hirdetve bármi. Az Országházig érő chartaélőlánc vagy az egyetemi városokat megcélzó fáklyás futás is olyan volt, hogy alig hittünk a szemünknek. Az egyetemen belül mostanra komoly szervezői tapasztalat és egész infrastruktúra épült ki, miközben folyamatosan jönnek az újabb és újabb nehezítések, amelyekkel meg kell birkózni. Új és új képességeket sajátítunk el, ami néha furcsa, mert nem ez lenne a dolgunk, de ez a cselekvőképesség és kreativitás meghatározó tapasztalat.
| ||
Antal Bálint: Idővel letisztultak a belső feladatkörök: az elején mindenre munkacsoport alakult, néha egészen abszurdak, például a pápamunkacsoport, amely a pápa levélben történő megszólításának lehetőségét gondolta végig, majd vetette el. A századik munkacsoportnak már a munkacsoportok átlátása volt a feladata. Még az egyetemfoglalás előtt alakult az akció-munkacsoport, hogy a performatív lehetőségeken gondolkozzon. A kezdetektől döntő jelentőségű a kommunikáció, a moderátori és az adományokat rendszerező raktármunkacsoport is: tartós élelmiszer oda, romlandó ide, hálózsák amoda. Az őrség is sok embert mozgat, főleg, hogy már nemcsak a Vas utcai épület bejáratát őrizzük, hanem a Szentkirályi utcai és Rákóczi úti épületek termeit is, hogy ne zárják be azokat. Az üzemeltetés munkatársainak, akiknek Szarka Gábor a közvetlen munkáltatójuk, végre kell hajtaniuk a jogtalan utasításokat is, ha nem akarják elveszíteni az állásukat. Ők megpróbálják, mi békésen ellenállunk, tudomásul veszik. Az internet lekapcsolása sem lett akadály, mert sorra jelentek meg az adomány routerek és hálózatok. Fárasztó, kellemetlen körülmények ezek, de nem fogjuk néhány bezárt ajtó miatt feladni a blokádot. Figyelnünk kell, hogy ne fáradjunk ki, de úgy látom, hogy minden méltatlan lépés, és minden fenyegetés után nő köztünk az összetartás, amitől csak erősebbek leszünk. Amikor nem történik éppen pár napig semmi, akkor köszönjük szépen, dolgozunk, ha viszont cselekedni kell, akkor készen állunk. Elküldjük egymást pihenni, igyekszünk váltani egymást, hogy fenntartható legyen az egyetemfoglalásunk, aminek az a különlegessége, hogy folyik közben az oktatás. Az idő a mi oldalunkon áll: mindennap kiírjuk az ajtó fölé, hányadik napban járunk… Az oktrojált vezetőség és a minisztérium 50 napja nem képes konszolidálni a helyzetet. Ez lenne a dolguk, és ezért ők számon kérhetők. Vajon meddig mennek el? Lassan készülni kellene a felvételi eljárásra, osztályoknak kellene indulni, bemutatókat tervezni az Ódryra… Ha ez így megy tovább, itt el fognak fogyni a tanárok, a diákok, és akkor az volt a nagy modellváltás, hogy tönkretettek egy 155 éves egyetemet. Megvárhatják, hogy kifussanak ezek a diákok, vehetnek fel idővel új tanárokat, de én úgy látom, egyszerűen nincsenek felkészülve az intézmény irányítására, nincsenek tervek, nincsenek elképzelések, és ha nem tudják hasznosítani az eddig felhalmozott vezetői tapasztalatokat, a tanárok és a diákok tapasztalatait, akkor ennek az egyetemnek vége lesz.“
Pálos Máté teljes interjújában szóba kerül még Vidnyánszky Attila és az általa felhozott több évtizedes sérelmek, valamint az is, hogy mi lenne győzelem a diákok számára a jelenlegi helyzetben.
Az SZFE hallgatói október 23-án, pénteken Mindannyiunk szabadsága címmel tartanak megemlékezést. A rendezvény 16 órakor a Műegyetem rakparton kezdődik, ahonnan a résztvevők a Március 15-e érintésével az Urániához vonulnak. A részletes program az SZFE HÖK Facebook-oldalán olvasható.
Vegye a bátorságot, és vegye a Magyar Narancsot!
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
