Nyiri Tibort a jóisten se menti meg attól, hogy vasárnap polgármester legyen. Ehhez az is elég lesz, ha aznap a jámbor történelemtanár egymaga érvényesen ikszel, magyarán leszavaz saját magára, mert másra úgysem lehet. Este pedig jöhet a virsli meg a sör az újabb kormánypárti siker megünneplésére, hiszen Nyiri a Fidesz jelöltje Szerencsen.
| ||
Olyan előfordult máshol is, hogy egyetlen jelölt indult a polgármesteri székért – bár ez inkább olyan falvakban esik meg, ahol nincsenek jelen országos pártok. Szerencsen viszont akadt baloldal, olyannyira, hogy 2006-ban, az őszödi beszéd utáni fideszes hurrikán itt nem tudta elfújni a szocialista polgármestert, igaz, 2010-ben aztán bekövetkezett a fordulat. 2014 őszén pedig a szerencsiek úgy döntöttek, nincs szükségük ellenzékre: a 8 képviselői helyből 8-at nyert a Fidesz, ahogyan a polgármesteri széket is, Koncz Ferenccel. Koncz nemrég azért kerülhetett az Országgyűlésbe, mert Mengyi Roland, a körzet előző fideszes képviselője az ügyészség gyanúja szerint túl sokat babrált uniós pénzekkel.
| ||
„Ön szerint jól van ez így?” – kérdezem a leköszönt polgármestertől a szerencsi Rákóczi-vár fogadótermében. Azt vetem fel Koncznak, hogy a testületi ülésen ugyan 100 százalékos a Fidesz fölénye, ám áprilisban a párt „csak” 60 százalékos eredményt ért el a városban, ami nemcsak jelentős győzelemről, de 40 százaléknyi ellenzékiről is árulkodik. Akik tehát 2014-ben képviselet nélkül maradtak Szerencsen. „Ha tisztességes a testület, nincs probléma. És ez az” – vallja Koncz Ferenc szerényen saját csapatáról. „Aránytalan ez, akkor is. Nulla ellenzék” – mondom erre. Koncz nem inog meg, továbbmegy: „Halálosan tisztességes rendszer, amit kislistának hívnak. Ettől egyértelműbben egy település nem tudja kifejezni akaratát, ebben nincs aránytalanság. Ez a világ legigazságosabb rendszere. A szerencsiek döntöttek így, el kell fogadni.”
De mi az a kislista, amire Koncz úgy hivatkozik, mint a világ „legigazságosabb” rendszerére?
A 10 000 fő alatti településeken nincsenek sem egyéni körzetek, sem kompenzációs helyek; a szavazólapon ábécésorrendben felsorolják az összes jelöltet, a választó pedig legföljebb annyi induló mellé húzhat be x-et, ahány fős az adott település képviselő-testülete. Például ha nyolc, mint Szerencsen, akkor maximum nyolc jelöltet választhat. Képviselők azok lesznek, akik a legtöbb voksot kapták. Ezt a listát szokták falusinak is hívni, ami jobban leírja, miről van szó. Egy 1200 fős faluban magától értetődő az alábbi ügymenet: ha van 9 független jelölt, de csak 6-an juthatnak a testületbe, logikus, hogy a hat legtöbb szavazatot kapó legyen az. A falusi lista viszont célszerűtlennek, de inkább abszurdnak tűnik, amikor egy nagyobb település, például egy kisváros választói összetételéről van szó.
A város ítélete
Ha egy pártnak csak egyetlen szavazóval van többje, mint riválisának, úgy fegyelmezett szavazás esetén – minden választó annyi képviselőre voksolhat, ahány hely van a testületben – máris előállhat akár a 2014-es 8:0-ás szerencsi helyzet. Szerencsen persze nem egy szavazaton múlt a dolog, a 2014-es szavazáson a Fidesz jelöltjei stabil 20-25 százalékpontos előnnyel jutottak a testületbe – amihez azért kellett az a szívesség is az ellenzéktől, hogy a 8 lehetséges helyre 16 jelöltet állítsanak.
És ezzel le is lehetne zárni a dolgot, ahogy ezt a Fidesz prominense próbálta is. Csakhogy ebben a választási furcsaságban ott rejlik a kisváros évtizedes agóniája. A kislista alkalmazhatósága ugyanis az évtizede tartó helyi elvándorlás következménye. A lakosok száma 2006-ban még 10 ezer felett volt, akkor még itt is voltak egyéni körzetek, szám szerint 10, ezen kívül még 7-en kerültek be a kompenzációs listáról, fideszesek és szocialisták egyaránt. Tíz éve viszont bezárt a helyi cukorgyár, és megindult a lejtmenet.
| ||
„Az volt a halálos ítélete a városnak. Máig nem tudtuk kiheverni” – mondja egy fiatalember a főutcán. A cukorgyár bejárata ma is áll, két hatalmas kéménye pedig szinte mindenhonnan látható, s a múltra emlékeztet. „Addig jöttek ide az emberek, azóta csak mennek. Főleg a fiatalok” – ezt már egy sokat látott helyi vállalkozó mondja. És valóban, tíz év alatt csaknem 10 százalékot esett a lakosságszám, amely a 2017-es adatok szerint már csak 9 ezer 290 fő volt.
Aligha tévedünk, ha úgy hisszük, a baloldal 2008-ban indult el lefelé Szerencsen, amikor is a Gyurcsány-kormány tucatnyi hazai cukorüzem becsukását vezényelte le az ún. uniós cukorkvóta miatt (Magyarország csak úgy tudta tartani a rá kiszabott mennyiséget, ha csökkentette gyárai számát), köztük a szerencsiét. Az 1889-ben alapított gyár bezárása nemcsak az alkalmazottak, beszállítók, idénymunkások százai miatt volt komoly érvágás a városnak, de szimbolikusan is. Az iparváros identitásának alapja volt, akárcsak a szerencsi csoki, amelyet a rendszerváltás után a Nestlé vett át, hogy aztán az édességgyártást Csehországba vigye, itt pedig csak a kakaó és az instant kávé csomagolását hagyja. Amit egyébként nagyon is megbecsülnek helyben, mert közel 500 fővel a legnagyobb foglalkoztató a Nestlé, a magánszektorban utána jön 120-szal a fideszes önkormányzati képviselő, Takács István cége, a Szerencsi Bonbon. Takács amúgy érdekes figurája a városnak. Anno a régi csokigyár igazgatója is volt, és amikor a Nestlé elvitte a gyártást, Takács kihasználta a piaci rést és vállalkozást alapított. A cég ma is jól megy, rendre másfél milliárdos bevételeket produkál. Takács a politikát az átkosban az MSZMP-ben kezdte, de ma már a Fidesz képviselője, és az ő vállalatára épül a város nyári Csokoládé Fesztiválja is.
| ||
A helyiek úgy számolnak, hajdan 6-6,5 ezer munkahelyet adott a város, ám ennek ma csak a harmada, ha megvan. Súlyosbítja a helyzetet a sokat szidott 37-es út: ezen hajt át a városon keresztül az a hatalmas kamionforgalom, amely Sátoraljaújhely felé lép ki az országból, vagy keletről érkezve ott lép be hozzánk. A várost tartják Tokaj-Hegyalja kapujának is – bár turisztikailag ebből nem profitál sokat. Sőt, ez a közelség hátrányos is tudott már lenni: egy szalmatüzelésű erőmű megépítése a tokaji borászok lobbija miatt hiúsult meg a cukorgyár bezárása idején, vagyis pont akkor, amikor minden munkahely jól jött volna itt. Az akkor ellenzékben lévő Koncz Ferenc maga is kampányolt az erőmű ellen, féltve a tokaji szőlőtőkéket, a városban pedig azóta megy a vita, meg lehetett volna-e csinálni a beruházást úgy, hogy az a tokaji világörökségnek „ne ártson”. Legalább ennyire beszédes annak a gazokkal körbenőtt, másfél milliárdos uniós pénzt hirdető táblának a magánya, amely a város határában áll. Öt éve „nyert” a város ennyit egy szigetelőanyag-gyár létesítésére, csak hát nincs befektető. Itt nincs: nem messze a Miskolc- és egyben autópálya-közeli Alsózsolcán pár hónapja jelentettek be egy ilyet 1,3 milliárdnyi támogatással. Csodaszámba menne, ha Szerencsen egy újabb nőne ki.
Ígéretek, délibáb
Nem hiába érzem furán magam, amikor Konczot a „sikerekről” kérdem. Nyolc éve vannak kormányon, ő majd’ nyolc évet volt itt polgármester, de a 37-es út négysávosítása továbbra is csak ígéret, nagyberuházás nem jött Szerencsre. És ha a nyolc évvel ezelőtti boon.hu-ból idézem fel két nagy polgármesteri ígéretét, elég világos a képlet. Az „elkövetkezendő 10 évben 1000–1500 új munkahely teremtése a városban és környékén, a szerencsi lélekszám ismét 10 ezer fő fölé emelése” – jelölte ki a célokat Koncz 2010-ben.
Messze vagyunk ezektől, Koncz pedig felsorolásba kezd. A sikerek közt a város adósságának eltörlését (ez az ország számos települését érintő kormányzati döntés volt – N. G. M.), „a csapadékvíz-elvezető rendszer, az árvízvédelem kiépítését, az egykori cukorraktárnak funkciót adva egy turisztikai központ létrehozását, és a Hunyadi Sportcsarnok felújítását” sorolja. Hozzáteszi: a parlamentben elsődleges feladatának azt tartja, hogy a 37-es út négysávosítását tető alá hozza. „Addig nem nyugszom, amíg az kétszer kétsávos nem lesz” – mondja, pedig 2010 és 2014 közt már volt országgyűlési képviselő. És a cukorgyár? – kérdezem, mert Fazekas Sándor volt agrárminiszter szinte évente ígérte az újranyitást, amikor Szerencsre tévedt. Koncz nem okoz csalódást: „Mindent megteszünk érte. De amit leromboltak, azt nehéz újjáépíteni, újraindítani. Ha rajtunk múlik, lesz cukorgyár. De nemcsak rajtunk múlik. 70 milliárd kellene hozzá, az rengeteg pénz.”
| ||
Jóllehet Koncz Ferenccel kapcsolatban még a kritikusai sem emlegetnek korrupciós ügyeket, a már említett két nagy ígérete mégis adna muníciót ahhoz, hogy egy ellenzéki politikus felépítse magát. Szerencsen járva szemet szúr a rengeteg kátyús utca és az is, hogy a városnak nincs főtere, valódi központja – épp Koncz volt az, aki visszalépett a még a szocialista éra alatt elnyert, városközpont kialakítását célzó projekttől. Újabb patronok, amit nem lő el senki.
Miért nem indul itt senki?
A Jobbik helyi elnökének teszem fel ezt a kérdést először. Tavasszal ugyan kikaptak, de a választókerület egészét tekintve a leginkább ők közelítették meg a Fideszt (49:31 százalék, az MSZP–P szövetség 15-öt kapott). Horváth Ádám pofonegyszerű választ ad: „Az ÁSZ-bírság miatt nem indulok, nincs pénzünk kampányolni.” Az érem másik oldala, hogy Horváth eddig messze elmaradt a Jobbiktól elvárható eredménytől, nemhogy a 20 százalékot nem tudta itt megközelíteni, de még a 10-et se; kétszer kapott polgármesterjelöltként 7,5 százalékot, ami itt Borsodban lefelé lóg ki a pártnál. Máskülönben nincs baj vele. A közvetlen fiatalembernek van egy helyi építési vállalkozása, a Corvinuson végzett, településfejlesztést tanult, az alapok elvileg adottak lennének. „Koncz ígérgetni nagyon tud. Ígért munkahelyeket, de csak a közmunkások száma ugrott meg. Szégyen a szerencsi piac állapota, de amit leginkább másképp csinálnék, az a helyi vállalkozókkal való bánásmód lenne. Magasak a helyi adók, és alig-alig hozzák őket helyzetbe” – mondja. Bíró László, a Jobbik választókerületi elnöke szintén vállalkozó, ő a közeli Tarcalon él. Szerinte ha Szerencsen történt is valami az elmúlt években, az csakfelszíni, „szépészeti beavatkozás” volt. A régió kontextusában azonban „nem sikerült Szerencset bekapcsolni a vérkeringésbe, a tokaji térség, nem mellékesen a NER holdudvarához kapcsolódó beruházásoknak köszönhetően, megindult felfele. Szerencsen viszont nem történt semmi. Ám a környék szenved is a NER-től. Olyan alacsonyra nyomták le a felvásárlási árakat a Hegyalján, hogy a kistermelőknek alig éri meg eladni, így inkább szlovák kézre adják a szőlőtermést és a borukat”. (Megpróbálkoztam a helyi MSZP-vel is, csúnya lyukra futás lett belőle. S.-sel még egyeztettünk időpontot, de később már nem vette fel a telefonját, majd két sikertelen próbálkozásom után egyszer sem hívott vissza. Elmentem a helyi MSZP-irodához, hátha ott találom, de csak rács és zárt ajtó fogadott. Lehet, hogy épp’ alulról építkeznek?)
Szerencsen a legerősebb ellenzék a baloldaliakból, kiábrándult fideszesekből és korábbi KDNP-sekből alakult Lokálpatrióta Egyesület – volt. Mert ma már ők is levonultak, tudom meg az elnöktől, attól a Heves János vállalkozótól, aki 2014-ben elbukta a polgármester-választást. Heves 2002 óta volt képviselő, róla még a fideszesek is úgy beszélnek, hogy ő volt az „utolsó igazi ellenzéki”, aki ellenvet, kérdez vagy ugrál ügyeken. „Való igaz, szembeszálltam egyes dolgokkal, néha nem is adtak szót a testületben. De a fejemhez vágták, hogy csak egy törpe kisebbség vagyok, és miattam húzódik el az ülés, pedig mindenkinek drága az ideje, fejezzem már be! Ilyen közegben kellett politizálnom” – idézi fel. Hogy mennyi jelentősége tud lenni, ha csupán egyetlen ellenzéki ül a testületben, Heves az alábbi esetet említi: „Volt egy óvodafelújítás, amit a városvezetés inkább nem akart, és amikor a szülőkkel tartottunk fórumot, én győzködtem őket, hogy ezt igenis meg kéne csinálni. Végül sikerült meggyőzni a szülők többségét, és belevágtak.” Emellett a lokálpatrióták több kulturális rendezvényt is szerveztek 2010 után. „Járt nálunk Lakner Zoltán, Kolláth György, Farkasházy Tivadar, csupa remek ember. Mindig voltunk 60-80-an, de ma már nincsenek ilyen beszélgetések, az egyesületünk se működik. Kértem, vegye át tőlem valaki, nem vette. Belefáradtam én ebbe, sajnos Szerencsen az emberek fásultak, ezen már nem is lehet változtatni. Jönnek vissza a ’70-es évek: egy kocsi, egy víkendház, és szépen leszavazunk az egyetlen jelöltre a Hazafias Népfrontból. Ha 2014-ben csak ketten bejutottak volna tőlünk, akkor nem halt volna el a dolog, de itt már nincs kompenzációs lista. Túl sokan hagyták el a várost.”
Tavaly egyébként elhunyt egy fideszes képviselő, így ülhetett be a testületbe egy nem fideszes. Ám amint felhívom Gál Andrást, hamar kiderül, ő nem az a harcos típus. „Nézze, bennem nincs szenzáció, nincs hírértékű abban, amit csinálok. A nagy döntéseket együtt szavazzuk meg, csak apróságokon vitázunk, ha egyáltalán. Jó a sokszínűség, de ez a város fideszes lett. Ez van, a népet nem lehet leváltani.”
Nosztalgia az ellenzék után
Nyiri Tiborról – a következő szerencsi polgármesterről – mindenkinek jó a véleménye. „Rendes, derék ember”, mondják róla. Egyszerre írják előnyére és hátrányára, hogy nem olyan ravasz, mint Koncz – nagy kérdés hát, hogy az előd mennyire hagyja majd Nyirit autonóm polgármesterként működni. Igaz, Nyiri legalább nem ígér nagyokat. Amikor az előtte álló feladatokról kérdem, főleg a 16, eddig már elnyert uniós pályázat koordinálását említi, de külön kiemeli, milyen büszke a város kulturális életére, ami épp itt, a szerencsi várban szokott pezsegni. „Volt itt nemrég görögkatolikus családi nap, fantasztikus volt, az emberek békességben jöttek-mentek” – és én őszintén megörülök annak, hogy van egy politikus ebben az országban, akinek a béke is fontos. Ám a helyi politikai arányok kihozzák belőle is a szenvedélyt: „A vita erősíti a döntést. Nem volt az rossz, hogy voltak ellenzéki képviselők is, de a választók úgy gondolták, nincs szükség másik jelöltre, nekik ezt nem lehet felróni. Én ettől függetlenül mindenkit képviselni szeretnék.” Mondom neki, többen a Hazafias Népfront időszakát emlegetik, ’89 előtt lehetett csak egy jelöltre szavazni. „Ezt visszautasítom, akkoriban előre le voltak játszva a választások. Nem hinném, hogy valakinek félni kell, ha más nézetet vall. Ez a különbség diktatúra és demokrácia közt: aki nem ért egyet az általunk képviseltekkel, annak joga lett volna elindulni, csak épp nem indult rajtam kívül senki. Miért nem állnak ki? A pálya szabad, a közönség eldönti, ki maradjon a porondon.”
| ||
Ezzel azonban sokan nem értenek egyet Szerencsen. Több ellenzéki szerint a több száz városi alkalmazott és közmunkás, a fideszes Takács István 120 dolgozója már önmagában akkora előny a választáson, amit nemigen lehet ellensúlyozni. Ehhez jön még két idősek otthona is, ahol a Fidesz nagyokat szokott tarolni. Ez így együtt már 800-1000 szavazat, hogy a helyi nyilvánosság aránytalanságairól ne is beszéljünk. Ez behozhatatlan előny egy önkormányzati választáson, a helyi erők passzivitását ez is táplálja. „Így értelmetlen elindulni a Fidesz ellen” – mondja egy volt lokálpatrióta.
Mindez érthetővé teszi, miért nincs kampányhangulat, a városban mindössze négy, magányos plakáttal találkoztam. „Továbbra is tisztességgel, hozzáértéssel, szorgalommal” – olvasható Nyiri kiszámítható krédója. Így pedig a szerencsi modell kérdése: „Vajon más városra is lecsapok majd?”
| Dokumentált egypártrendszer Egy önkormányzati jegyzőkönyv nem egy krimi, de a szerencsi túltesz mindegyiken, amellyel eddig találkoztam. A 2014 utáni időszakból több száz oldalnyi dokumentumot néztem át, ám ezekből a helyi politika minden zamata hiányzott. Se harcias ellenvetés, sehol egy őszinte felhorkanás, legfeljebb egy-két javító szándékú javaslat. Egyöntetű szavazási eredmények, 8:0 vagy 7:0. A kedvenc visszatérő fordulatom ez lett: „A polgármester kérdés, hozzászólás hiányában szavazásra bocsátja a rendelettervezetet.” Sokszor dicsérték meg magukat, s külön határozatot fogadtak el a „migránsok betelepítése” ellen. Arra pedig egyenesen büszkék voltak, hogy a 2016-os menekültellenes népszavazáson a környéken Szerencsen volt a legmagasabb a részvétel. |
