A Magyar Narancs rendhagyó szolidaritási akciót indított. A lap a közjóért tenni akaró szervezetek együttes kiállásának folytatásaként CIVIL EXTRA néven elindította új előfizetői csomagjait, amelyek bevételéből mindig más és más civil szervezetet támogat előfizetésenként és havonta ezer forinttal. A kezdeményezés aktuális partnere augusztusban a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány. További részletek az akcióról itt olvashatók!
Magyar Narancs: Konkrét ügyhöz kötődik a Hintalovon 2016-os indulása?
Stáhly Katalin: A kiindulópont az volt, hogy habár már 1991-ben aláírtuk az ENSZ gyermekjogi egyezményét, és a gyerekvédelemben dolgozó szakemberek többé-kevésbé ismerték annak tartalmát, szerettük volna, ha az átlagember is megismeri: mi az, hogy gyerekjog. Mi az, amitől a gyerekeket védeni kell? Mire van szükségük? Nem egy konkrét ügyhöz kötődik az indulás, hanem sok meglévő hiányosságra reagált akkor az alapítvány – ezek nagyrészt sajnos ma is aktuálisak.
A kezdetekkor két nagy terület kapott kiemelt szerepet. Az egyik a gyerekek szexuális kizsákmányolásával, a szexuális neveléssel foglalkozó téma volt, mely – a You're Not Alone rövidítéséből – a Yelon Program nevet kapta, a másik pedig a ma is működő gyerekjogi tanácsadás volt. A Yelon Programot 2022 februárjában bezártuk, a hozzá kapcsolódó chatet és a szerkesztőséget megszüntettük, a tartalmak azonban tudásbázis formájában továbbra is elérhetőek. A szexuális erőszak, a szexuális nevelés témája a Hintalovon többi programjában továbbra is fontos szerepet kap. Ezekkel a témákkal kezdtünk, de ma már jóval több mindennel foglalkozunk.
MN: Mindehhez milyen szakemberekre van szükség az alapítványban?
SK: 2016-ban 7 fővel indult, ma már 18 állandó munkatárs, és rengeteg külső szakértő és önkéntes segíti a Hintalovon munkáját.
Habár gyerekjogi alapítványként definiálja magát a szervezet, mindig is azt vallottuk, hogy a gyerekek védelmének ügye nem csak jogi oldalról megközelítendő kérdés.
Ezért a kezdetektől vannak pszichológusok és más szakemberek is a csapatban. Jogászok és pszichológusok majd’ minden ügyben együtt dolgoznak, ugyanakkor körülvesznek minket pedagógusok, mediátorok, coachok, ügyvédi irodák, külső szakértőként pszichológusok és más gyerekvédelmi szakemberek. Kevés olyan projektünk van, amit kizárólag a Hintalovon Alapítvány munkatársai valósítanak meg. A legtöbb kezdeményezésünk együttműködésen alapul.
MN: A honlapjukon azt írják, vannak kiskorú kollégáik is.
SK: Ők 13-18 éves fiatalok, akik szerződéses önkéntes formában, a szabadidejüket szervezetten töltik nálunk. Elég komoly jelentkezési folyamaton keresztül csatlakoznak hozzánk, és leginkább abban segítenek, hogy a gyerekek szempontjai megjelenjenek a munkánkban. Különösen akkor, amikor az ő korosztályukhoz jobban passzoló intézménnyel – iskolával, sportegyesülettel – dolgozunk együtt, és közösen keressük a választ, például arra, hogy hogyan lehet megelőzni és kezelni a kortárs bántalmazás helyzeteket, akár az online, akár az offline térben. Egy ilyen megbeszélésen jelen vannak a Hintalovon munkatársai, valamint az adott intézmény vezetősége és munkatársai is.
Ha a megbeszélésre eljönnek a fiatal önkénteseink is, akkor mindenki jóval aktívabb, sokat kérdeznek a gyerekektől.
Például egy iskolai Viber-csoportból való kizárás esetében a felnőttek – legyenek azok pedagógusok vagy szülők – valahogyan mindig kezelik a helyzetet. De amikor a fiatal önkénteseinkkel átbeszéljük, gyakran világossá válik, hogy ők pontosabban látják, mi lett volna a valóban jó megoldás – nemcsak utólag, hanem a megelőzés szintjén is. Legutóbbi projektünkben arról kérdeztük őket, hogy szerintük hogyan lenne jó drogról vagy más kényes témáról úgy beszélgetni az iskolában, hogy az számukra hiteles és maradandó legyen. De van, hogy a fiatal önkénteseink cikket írnak bizonyos kérdésekről, vagy eljönnek velünk podcast beszélgetésekre, nemzetközi konferenciákra.
MN: Jelenleg milyen projektjei futnak az alapítványnak?
SK: Fontos hangsúlyozni, hogy az alapítvány nem közvetlenül a gyerekekhez szól, hanem elsősorban a gyerekek körül lévő felelős felnőttekhez. Van ugyan néhány olyan anyagunk, ami gyerekeket szólít meg, de nem ez az alaptevékenységünk.
Egyik legfiatalabb projektünk a Hintalovon Akadémia, amelynek keretein belül szülőknek és szakembereknek szóló képzéseket teszünk elérhetővé. Személyes képzésre is van néha lehetőség, de általánosabb az e-learning képzés, mivel az bármikor, saját tempóban elvégezhető. Szakmacsoportonként kategorizáljuk a képzéseinket, ezek elérhetőek pedagógusoknak, ügyvédeknek, újságíróknak, szociális munkásoknak, vagy érdeklődő szülőknek is. Igyekszünk akkreditáltatni a képzéseinket, az ügyvédeknek és a szociális szférában dolgozóknak szólót már sikerült, a pedagógusokét egyelőre még nem. Fontos aktualitás, hogy
a nyári időszakban, augusztus 31-éig minden képzésünk ingyenesen elvégezhető.
A pedagógusoknak szóló képzéseink az év más időszakában is ingyenesek. Tavaly volt egy képzésünk, amit kiemelt érdeklődés kísért: a kegyelmi ügyre reagálva összeállítottunk egy anyagot arról, hogy egyáltalán mi az, hogy pedofília, mi az, hogy szexuális erőszak. Ahhoz, hogy a körülöttünk lévő gyerekek biztonságban legyenek, elsősorban olyan ismeretekre van szükség, amelyek segítenek abban, hogy jól értsük a gyermekbántalmazások természetét, az elkövetőket és az erőszak következményeit. Ezt az anyagot nagyon sokan töltötték le és végezték el a képzést.
Másik futó projektünk a Nemecsek Program, amely minden olyan felnőtthöz szól, akik a mindennapjaikat gyerekekkel töltik, elsősorban gyerekekkel foglalkozó szakembereknek, másodsorban pedig szülőknek. A program célja egy olyan biztonságos közösség kialakítása, amelyben a felnőttek és a gyerekek is tudják, hogy az erőszakmentes gyerekkor mindenkinek jár. Lehetőség van egyszeri konzultációra, vagy esetmegbeszélésre gyerekbántalmazási ügy kapcsán, képzésre a gyerekjogok, gyerekbántalmazás, digitális gyerekvédelem témáiban, de hosszútávú együttműködéseink is vannak komplex, közösségekre szabott gyerekvédelmi útmutatók elkészítésével.
Amikor együtt dolgozunk, például egy iskolával, akkor először megnézzük: hogyan kezelik a bántalmazó helyzeteket, vagy azokat, amelyeknek bármilyen határátlépés az alapja – akár gyerekek között, akár felnőtt és gyerek viszonylatában történik ilyesmi. Sokszor vannak már eleve jó gyakorlataik a közösségeknek, csak nem teszik közkinccsé ezeket. Mondjuk az 5.B osztályfőnöke nagyon jól előzi meg és kezeli a kortárs bántalmazás helyzeteit, de az iskolai szinten ez nem gyakorlat, pedig milyen jó lenne, ha az lenne. Nem az a cél, hogy teljesen új dolgokat vezettessünk be közösségekkel, hanem inkább az, hogy segítsünk máshogy ránézni a már meglévő gyakorlatokra, és formáljuk a gyerekekről, közösségről való gondolkodást.
Sokan eszköztelennek érzik magukat, különösen, ha az online tér kerül szóba. Sokszor felmerül a kérdés az iskolákban: beleszólhatnak-e egyáltalán a gyerekek internethasználatába. Nem csak a szülő dolga ez? A mi válaszunk mindig az, hogy a szülő mellett ez az iskola dolga is. Noha már tilos a mobilhasználat a tanintézményekben, nem hagyható figyelmen kívül, hogy azok a csoportok, akik az online térben közösséget alkotnak, döntő többségben osztálytársak vagy sporttársak. Vagyis az online és az offline közösségek szorosan összefonódnak, és ez az iskolai életre is hatással van.
A Nemecsek Programon belül nem csak intézményi közösségekkel dolgozunk együtt, hanem önkormányzatokkal is.
Mivel hosszú távú, ez az egyik legfenntarthatóbb együttműködési forma. Vannak önkormányzatok, amelyekkel már öt éve, hét éve tart a közös munka, ily módon a gyerekvédelemnek mindenféle szereplőjével, a jelzőrendszer különféle tagjaival kerülhetünk közvetlen kapcsolatba: családsegítő szolgálatokkal, bölcsődékkel, védőnőkkel, háziorvosokkal. Megkérnek például, hogy tartsunk szülői értekezletet egy óvodában a szülői posztolásokról, vagyis arról, hogy a szülők hogyan használják a saját mobileszközeiket a gyerekük érdekében. Ez is a része a digitális gyermekvédelemnek, amivel kiemelten, több programon belül is foglalkozunk.
Továbbá működtetünk ingyenes online gyerekjogi tanácsadást, ami nem önálló program, de bármilyen gyerekjogi kérdéssel fordulhat hozzánk bárki.
A szülők leggyakrabban válás kapcsán kérnek tanácsot; ezek gyakran nagyon megterhelő, konfliktusos helyzetek, és ilyenkor próbálják megtalálni, mi lenne a legjobb a gyerek számára.
Nem viszünk konkrét ügyeket, hanem egy-két alkalmas tanácsadás keretében meghallgatjuk a hozzánk fordulót, és abban segítjük, hogy merre érdemes tovább mennie. Kapcsolatban vagyunk ügyvédi irodákkal, akik szükség esetén pro bono is rendelkezésre tudnak állni, de ha valakinek pszichológusi vagy coach segítségre van szüksége, akkor is tudunk szakembert ajánlani. A másik nagy ügycsoport a tanácsadáson belül az iskolai bántalmazás kérdése, amikor szülők, vagy az iskolában dolgozó tanárok fordulnak hozzánk.
MN: A gyermekjog és a gyermekvédelem fogalma sokszor összemosódik.
SK: A gyermekvédelem alapja a gyerekjogok, hiszen a gyermekvédelem feladata a megelőzés, felismerés, beavatkozás, támogatás, védelem és segítség nyújtása azokban a helyzetekben, amikor a gyereknek, vagy a családnak szüksége van rá.
A gyerekjogok minden gyereket minden életszakaszban és életkorban megillető jogosultságok.
Annak megválaszolásához, hogy mik a gyermekjogok csupán két kérdést kell feltenni: mire van szüksége egy gyereknek ahhoz, hogy ő jól legyen, akárhány éves is, illetve mi az, amitől őt meg kell védeni, és ez kinek a feladata, kinek a felelőssége? Tehát a gyermekvédelem szűkebb kategória, az, amikor valamilyen baj van, valami nagyobb odafigyelés szükséges, míg a gyermekjog azt jelenti, hogy joguk van a koruknak megfelelő információhoz, oktatáshoz, vagy ahhoz, hogy ők is részt vehessenek az életüket befolyásoló történésekben – mind az elmélet, mind a gyakorlat szintjén.
De nem is biztos, hogy kell nevesíteni a gyermekjogokat, mi sem tételmondatokat szeretnénk szajkózni, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy a mindennapokban hogyan bánunk a gyerekekkel. Hiszen tudjuk, hogy a gyerekkor egész későbbi életünket mennyire meghatározza. Gyerekkor csak egyszer van, ezért nagyon figyelnünk kell rá. Fontos az is, hogy ne egymás ellentéteként használjuk a gyerekjogokat, mondjuk a tanárok, vagy a szülők jogaival szemben.
MN: Nemrég jelent meg az éves gyermekjogi jelentésük.
SK: Úgy tűnik,
indulásunk óta a legnagyobb figyelmet minden évben a gyermekjogi jelentés kapja,
amelyben azt mutatjuk be, milyen tapasztalatokat éltek meg a gyerekek, és hogyan működött a gyermekeket érintő rendszer az előző évben. Idén tehát a 2024-est készítettük el. A jelentésünk a Gyermekjogi Egyezményre épül, ezért a benne szereplő témakörök – úgynevezett klaszterek – mentén haladunk végig az elkészítésekor.
Ez átfogó dokumentum, idén először meghaladta a 100 oldalt. Ránézünk mindenféle területre, ami a gyerekeket érinti: mi történt 2024-ben az örökbefogadások, a szakellátás, a gyerekek mentális egészsége, az ágazati irányítás terén? Hogyan alakultak a gyermekjogok, milyen jogszabályok, rendeletek vagy protokollok keletkeztek? Melyek voltak azok az ügyek, amelyek nagy médiavisszhangot váltottak ki, és vajon miért? Ez a jelentés elsősorban tényekre és adatokra épül, ezért viszonylag objektív képet ad. Egyre több egyetem használja is forrásként a kutatásokhoz és tanulmányokhoz.
MN: Kik állítják össze ezeket a jelentéseket?
SK: Minden évben januárban kezdjük el a munkát, és májusban jelentetjük meg. Az év során folyamatosan gyűjtjük az információkat, adatokat és kutatási eredményeket. Ezek alapján készítjük el a jelentést, és hozunk döntéseket arról, hogy az egyes gyermekjogi területeken mi volt a legfontosabb esemény, változás vagy kihívás. A jelentést alapvetően a Hintalovon munkatársai állítják össze, de mindig nagy számban vannak külső szakértők, akik egy-egy területnek az alapos ismerői. Januárban több mint 30 adatigénylést küldünk el az állami szereplőknek és civil szervezeteknek – mindenkinek, aki a gyerekekkel kapcsolatban bármilyen adatot gyűjt.
MN: Megkapják az adatokat?
SK: Azt kell mondjam, hogy 2017-ben könnyebb volt ezeket az adatokat megszerezni, mint 2025-ben. Egyre nehezebb ezt az adatalapú írást megvalósítani, több okból is.
Van, hogy határidőre nem kapjuk meg az adatokat, vagy előfordult, hogy csak publikálást követően futottak be a tárgyévre vonatkozó adatok.
Így például tavaly a megjelenést követően, szeptemberben kicsit átdolgoztuk, aktualizáltuk a jelentést. Arra is van példa, hogy a kapott adat kissé eltér attól, amit kértünk, illetve vannak nem hozzáférhető adatok is. Például nem áll rendelkezésre semmilyen adat a gyerekek különböző eljárásokban (polgári peres eljárás, büntetőeljárás, gyámhatósági eljárás) történő meghallgatásáról, de nincsenek összefoglaló adatok a gyerekekre fordított állami kiadásokról sem.
MN: Azt írják a jelentésükben, hogy szinte minden területen romlás mutatkozik.
SK: Nem az a célunk, hogy riogassunk. Hanem, hogy világosabb képet kapjunk a gyerekek hogylétéről, azért, hogy megalapozottabb döntéseket lehessen hozni a gyermekjogok védelmében és fejlesztésében. Mivel ez már a kilencedik jelentésünk, jól látszanak a tendenciák. Jelenleg a közoktatásból 16 ezer pedagógus hiányzik, a háziorvosi praxisok 18,2 százaléka betöltetlen, 11 megyében nem érhető el gyerek- és ifjúságpszichiátriai fekvőbeteg ellátás. Kevés a pszichiáter és a pszichológus, de a szakellátásban dolgozó szakember is. Szakellátásba akkor kerül egy gyerek, ha a családjából valamiért ki kell őt emelni. Három álláshelyből általában egy fix, míg a másik kettő mozgó – aki látja, milyenek a körülmények a gyermekvédelem rendszerében, az sajnos sokszor nagyon gyorsan elhagyja a pályát.
Épp olyan gyerekek mellől pörögnek ki a szakemberek, akiknél a stabilitás és a nagyobb odafigyelés különösen fontos lenne.
Nem segíti a helyzetet a törvényalkotás sem. Mert nem azt mondja, hogy „rendben van, látom a problémát, mit tudunk tenni, hogy ez megváltozzon. Mit tudunk tenni, hogy több szakember legyen, hogy a szakma vonzóbb legyen, hogy több fizetés legyen?” Ehelyett inkább a fenyegetettséget növeli a kifogástalan életvitel-vizsgálattal, a büntetőfelelősség a hangsúlyozásával.
MN: Mindeközben mi a helyzet a gyerekek mentális egészségével?
SK: Ahogy korábban, úgy ez a mostani jelentésükben is kiemelt terület. Megdöbbentő adatok vannak, és ezt nem csak mi mondjuk, hanem összeszedtük más civil szervezetek hasonló adatokra alapuló következtetéseit is. Például a Kék Vonal lelki segélyszolgálat régóta figyelmeztet: az elhanyagolással, valamint a fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazással kapcsolatos esetek száma ijesztő mértékben emelkedett, és ezzel párhuzamosan évről-évre nő az öngyilkosságot vagy önsértést elkövető gyerekek száma is.
A Kék Vonalnál nem telik el úgy nap az évben, hogy ne kapnának hívást, amiben egy gyerek szexuális bántalmazásról számol be.
Ha bármilyen statisztikát nézünk, az mindig csak a jéghegy csúcsa. Meredeken romló tendenciákat látunk, pszichológusok, szakmai szervezetek jó ideje kongatják a vészharangot. De ez nem specifikusan magyar probléma, Európában, és a fejlettebb országokban ugyanezekkel a kihívásokkal küzdenek a gyerekek.
MN: Az alapítvány honlapjára látogatót ez a mondat fogadja: „Sok minden van most veszélyben, a Hintalovon is.” Az ellehetetlenítési törvény (amit ugyan őszig jegelt a kormány) mennyire valós veszély az alapítványukra nézve?
SK: Amit a törvénytervezetben megfogalmaztak, az alkalmas az alapítvány kivéreztetésére vagy megszűntetésére. A helyzet kiszámíthatatlansága a legnehezebb, mert mi sem tudjuk, mennyire vagyunk veszélyben. A Szuverenitásvédelmi Hivatalnak már márciusban kijött egy listája, amire a Hintalovon is felkerült, mivel részt vettünk egy uniós pályázaton. Ezért amikor május közepén kijött a törvényjavaslat arról, hogy mindenféle megszorításokat tervez az olyan civil szervezeteknél és médiumoknál, amelyek szerinte az ország szuverenitását veszélyeztetik, azt gondoltuk: ebbe a körbe bizonyára mi is beletartozunk. A gyermekjogok és a gyerekek védelme központi témája a kormánynak is. Márpedig
a kormány amiatt, amit a gyerekjogi jelentésünkben mondunk, vagy amilyen kritikákat megfogalmazunk, rögtön ellenzéki szerepbe teszi az alapítványunkat.
Miközben mi nem politizálunk, hanem szakmai szervezetként tartjuk magunkat nyilván.
MN: A közvélemény részéről érzékelnek ellentétes hatást? A szervezettel való szolidaritás erősödését?
SK: Az elmúlt hónapban mindenképp. Gyűjtésbe kezdtünk, és úgy néz ki, hogy össze is jött egy akkora összeg, amivel nyerhetünk egy kis időt arra az esetre, ha megszavaznák a törvényt és el is kezdenék végrehajtani. Sokkal jobban láthatóvá váltunk, nagyobb figyelmet kap a tevékenységünk. Mindennek köszönhetően megerősödött bennünk is, hogy amit csinálunk, fontos és jó. Noha az elmúlt hónapok egzisztenciálisan nehezek voltak, ekkora szolidaritást valószínűleg nem tapasztaltunk volna, ha nincs ez a törvényjavaslat.
MN: Milyen tételekből áll az éves bevételük?
SK: Összeállítottuk, hogy milyen külföldi forrásaink vannak, ez a honlapunkon bárki számára hozzáférhető az Átláthatóság menüpont alatt. Ami a tételeket illeti, az 1 százalékokból befolyó összeg tavaly a bevéleteink 12 százalékát tette ki, ami az alapítvány életében számottevő összeg. Egyáltalán nem mindegy, hogy ezt jövőre elveszik-e, vagy sem. A költségvetésünknek úgy egynegyedét adják az európai uniós, vagy akár az ENSZ-hez beadott pályázataink és együttműködéseink – ezek nyilván külföldi források. Vannak továbbá egyéni, illetve vállalati adományaink, és mint említettem, önkormányzati együttműködéseink, amelyek viszonylag nagyobb bevételi forrást jelentenek. Magyar pályázati forrásokra már jó ideje nem jelentkezünk, mivel azt tapasztaltuk, hogy soha nem kaptunk.
MN: A bevételi forrásaik összetétele alapján milyen mértékben lehet veszélyben a szervezetük?
SK: Fontos látni, hogy a törvényjavaslat nem csupán a külföldi támogatásokra vonatkozik, valójában minden bevételi formát érintenének a megszorítások. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy
a civil szervezetek számára eddig megszokott és működő adományozási formák – mint az adományboltokból való vásárlás vagy az internetes adományozás – ellehetetlenülnének.
Míg ma egy „pipálással” meg tud felelni az adományozó és mi is a GDPR-, illetve a jogi szabályoknak, de a törvényjavaslat annyira megnehezítené az adminisztrációt, hogy összedőlne az adományozói rendszerünk. Márpedig az egyéni adományozás a bevételeinknek szintén egy nagy részét teszi ki.
MN: A rendőrség több eljárást is indított az idei Pride után, hivatkozva a gyermekek védelmére. A Hintalovon szerint gyerekvédelmi szempontból mennyire veszélyes ez a rendezvény?
SK: Azt tudom megerősíteni, amit szervezetünk alapítója, Gyurkó Szilvia nyilatkozott: „Fontosságát tekintve nincs az első ezer téma között.” Gyermekvédelmi szempontból a Pride nem jelent veszélyt a gyerekekre. A gyerekeknek éppen ahhoz van joguk, hogy a világot olyannak ismerjék meg, amilyen: különbözőnek, sokszínűnek. A fejlődésükre az jelenti a nagyobb veszélyt, ha a valóságot, a sokszínűséget elhallgatjuk, tabusítjuk, vagy torzítva mutatjuk meg. Egy elfogadó környezet nem veszélyezteti, hanem éppen védi a gyerekeket. Az utóbbi években, vagyis amióta a kormánynak központi témája lett a gyermekvédelem, szinte soha nem a lényegről beszélünk, ami tényleg a gyerekek védelmét szolgálná. A kormányzat mintha csak nézné végig az összeomlást, miközben álproblémákat gyárt.
Ha támogatná a Hintalovon Alapítvány munkáját, válassza augusztusban a Magyar Narancs CIVIL EXTRA előfizetéseit!
