Zelenszkij autokratikus vargabetűje többet ártott Ukrajna európai integrációjának, mint Orbán ármánykodása

Külpol

Az ukrán elnök a „szuverenitásvédelem” jelszavával tisztogatott volna azok között, akik rossz helyen szaglásztak. De hiába megengedő a korrupcióval szemben Trump, ha az EU sűrű fejcsóválással fogadta a törvényt, amit azóta visszavontak. A kárt így is nehéz felbecsülni.

Távolról nem egészen érthető, közelről felháborító – így írhatnánk le az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij furcsa manőverét. Július 22-én aláírt egy törvényt, amely jelentősen csorbítja az ország két korrupcióellenes szerve, az Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU) és a Speciális Korrupcióellenes Ügyészség (SAP) autonómiáját, és a kettő tevékenységét a főügyészhez rendeli– akit azonban ő nevez ki a Verhovna Rada jóváhagyásával. Az elnök az orosz befolyással indokolta a törvényt, ezt azonban kevesen hitték el neki. Ráadásul a megszavazáshoz nem volt elegendő a többséget nem alkotó Nép Szolgája frakció, akárcsak a kormányalakításnál, ezúttal is az oroszbarát Életért és Békéért Platform szavazatai kellettek hozzá, amelynek elődjét éppen a háború kitörése után tiltották be, és sokan orosz proxypártnak tartják. Zelenszkij „anti-antikorrupciós” törvénye miatt százak tiltakoztak a háború sújtotta országban, ahol 2022 februárja óta nem zajlottak demonstrációk: nemcsak Kijivben, de Lvivben, Dnyipróban és Odesszában is utcára mentek az emberek.

A törvénynek rendkívül kellemetlen optikája volt: nem pusztán azért, mert majdnem olyan sebességgel szövegezték meg és írták alá, mint Semjén Zsolt éjfélkor benyújtott salátatörvényeit szokták, hanem azért is, mert az ország korrupcióellenes intézményei a 2014-es politikai fordulat vívmányai közé tartoznak. Akkor az amerikaiak mellett az EU és az IMF szorgalmazta, hogy létrejöjjön a két szerv: a NABU a kormány és a parlament befolyása nélkül nyomozhatott, az ügyeket pedig a SAP vitte tovább a bíróságon. De akár az Obama-adminisztráció és az EU-s elit kényszerítette rá a transzparencia igényét az ukrán politikai elitre, akár a méltóság forradalmának tömegei bírták rá politikusaikat a méretes korrupció elleni fellépésre, az új ukrán identitásnak igenis része, hogy a nyugati integrációra és átláthatóságra törekszik, ha már elzavarták az egykor a világ legkorruptabb politikusának kikiáltott Viktor Janukovicsot. Nem véletlenül írták az egyik transzparensre: „Az apám nem ezért halt meg.” Az Euromajdannak ugyanis halálos áldozatai is voltak.

Nem is kell sokat magyarázni, miért tartották a törvényt Zelenszkij autokratikus fordulatának a tiltakozók: a legfőbb ügyész, aki lényegében maga alá vonhatta volna a NABU és a SAP szervezeteit, a 36 éves Ruszlan Kravcsenko. Mindenki Zelenszkij emberének tartja, és azt is tudni lehet, hogy az előző években hiába próbált beférkőzni a két szervezet vezető pozícióiba.

A törvényt – amit nevezzünk most saját kedvünkért „átláthatatlansági törvénynek” – az Európai Unió is kritizálta. Marta Kos, az EU bővítéséért felelős biztos „hatalmas visszalépésnek” nevezte. Ursula von der Leyen sokkal kedvesebb volt: ő csak akkor szólalt meg, amikor Zelenszkij már visszavonta a törvényt, és újat ígért. Ekkor az Európai Bizottság elnöke megjegyezte, hogy a korrupcióellenes szervek függetlenségének helyreállítása „üdvözlendő”, és „a reformoknak folytatódnia kell”. Mintha nem is a saját maga által okozott kárt mentené éppen az ukrán parlament.

Csütörtök délelőtt ugyanis a Verhovina Rada ismét szavazott egy új törvényjavaslatról, amely visszaállítja a NABU és a SAP függetlenségét.

Lehetetlen nem mosolyogni azon, micsoda hátraarcot csináltak a képviselők: a 450 fős Rada 331 tagja jelen volt, mindenki igennel szavazott, mégcsak tartózkodni sem merészelt senki. A Nép Szolgája mellett a Petro Porosenko-féle Európai Szolidaritás és Julija Timosenko négyfős különítménye úgy voksolt a törvény mellett, hogy másfél hete még hevesen támogatták a másikat. A törpepártot irányító Timosenko kritikája szerint a NABU kormányzati finanszírozását az amerikai és európai segélyprogramokhoz kötik, és az FBI-jal is van élő szerződése bizonyítékok megosztásáról, így olyan személyek befolyása alatt van, akik „nem ukránok”, és „semmit nem tudni a motivációikról.” Ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy nem bolti lopásokban nyomoz, és még a 60 milliós lombkoronasétány is túl kis hal lenne neki: olyan ügyekben járhat el, amelyekben a minimálbér ötszázszorosát eléri a károkozás.

Az új – avagy legújabb – törvény, amit csütörtökön jóváhagyott a parlament, már nem csorbítaná a NABU és a SAP jogköreit, ám előírja, hogy a nemzetbiztonsági szakszolgálatok időnként átvilágíthassák a két szerv munkatársait.

 
Tüntetők a nyugat-ukrajnai Lembergben 2025. július 23-án
Fotó: MTI/EPA/Mikola Tisz
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.