Zelenszkij autokratikus vargabetűje többet ártott Ukrajna európai integrációjának, mint Orbán ármánykodása

Külpol

Az ukrán elnök a „szuverenitásvédelem” jelszavával tisztogatott volna azok között, akik rossz helyen szaglásztak. De hiába megengedő a korrupcióval szemben Trump, ha az EU sűrű fejcsóválással fogadta a törvényt, amit azóta visszavontak. A kárt így is nehéz felbecsülni.

Távolról nem egészen érthető, közelről felháborító – így írhatnánk le az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij furcsa manőverét. Július 22-én aláírt egy törvényt, amely jelentősen csorbítja az ország két korrupcióellenes szerve, az Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU) és a Speciális Korrupcióellenes Ügyészség (SAP) autonómiáját, és a kettő tevékenységét a főügyészhez rendeli– akit azonban ő nevez ki a Verhovna Rada jóváhagyásával. Az elnök az orosz befolyással indokolta a törvényt, ezt azonban kevesen hitték el neki. Ráadásul a megszavazáshoz nem volt elegendő a többséget nem alkotó Nép Szolgája frakció, akárcsak a kormányalakításnál, ezúttal is az oroszbarát Életért és Békéért Platform szavazatai kellettek hozzá, amelynek elődjét éppen a háború kitörése után tiltották be, és sokan orosz proxypártnak tartják. Zelenszkij „anti-antikorrupciós” törvénye miatt százak tiltakoztak a háború sújtotta országban, ahol 2022 februárja óta nem zajlottak demonstrációk: nemcsak Kijivben, de Lvivben, Dnyipróban és Odesszában is utcára mentek az emberek.

A törvénynek rendkívül kellemetlen optikája volt: nem pusztán azért, mert majdnem olyan sebességgel szövegezték meg és írták alá, mint Semjén Zsolt éjfélkor benyújtott salátatörvényeit szokták, hanem azért is, mert az ország korrupcióellenes intézményei a 2014-es politikai fordulat vívmányai közé tartoznak. Akkor az amerikaiak mellett az EU és az IMF szorgalmazta, hogy létrejöjjön a két szerv: a NABU a kormány és a parlament befolyása nélkül nyomozhatott, az ügyeket pedig a SAP vitte tovább a bíróságon. De akár az Obama-adminisztráció és az EU-s elit kényszerítette rá a transzparencia igényét az ukrán politikai elitre, akár a méltóság forradalmának tömegei bírták rá politikusaikat a méretes korrupció elleni fellépésre, az új ukrán identitásnak igenis része, hogy a nyugati integrációra és átláthatóságra törekszik, ha már elzavarták az egykor a világ legkorruptabb politikusának kikiáltott Viktor Janukovicsot. Nem véletlenül írták az egyik transzparensre: „Az apám nem ezért halt meg.” Az Euromajdannak ugyanis halálos áldozatai is voltak.

Nem is kell sokat magyarázni, miért tartották a törvényt Zelenszkij autokratikus fordulatának a tiltakozók: a legfőbb ügyész, aki lényegében maga alá vonhatta volna a NABU és a SAP szervezeteit, a 36 éves Ruszlan Kravcsenko. Mindenki Zelenszkij emberének tartja, és azt is tudni lehet, hogy az előző években hiába próbált beférkőzni a két szervezet vezető pozícióiba.

A törvényt – amit nevezzünk most saját kedvünkért „átláthatatlansági törvénynek” – az Európai Unió is kritizálta. Marta Kos, az EU bővítéséért felelős biztos „hatalmas visszalépésnek” nevezte. Ursula von der Leyen sokkal kedvesebb volt: ő csak akkor szólalt meg, amikor Zelenszkij már visszavonta a törvényt, és újat ígért. Ekkor az Európai Bizottság elnöke megjegyezte, hogy a korrupcióellenes szervek függetlenségének helyreállítása „üdvözlendő”, és „a reformoknak folytatódnia kell”. Mintha nem is a saját maga által okozott kárt mentené éppen az ukrán parlament.

Csütörtök délelőtt ugyanis a Verhovina Rada ismét szavazott egy új törvényjavaslatról, amely visszaállítja a NABU és a SAP függetlenségét.

Lehetetlen nem mosolyogni azon, micsoda hátraarcot csináltak a képviselők: a 450 fős Rada 331 tagja jelen volt, mindenki igennel szavazott, mégcsak tartózkodni sem merészelt senki. A Nép Szolgája mellett a Petro Porosenko-féle Európai Szolidaritás és Julija Timosenko négyfős különítménye úgy voksolt a törvény mellett, hogy másfél hete még hevesen támogatták a másikat. A törpepártot irányító Timosenko kritikája szerint a NABU kormányzati finanszírozását az amerikai és európai segélyprogramokhoz kötik, és az FBI-jal is van élő szerződése bizonyítékok megosztásáról, így olyan személyek befolyása alatt van, akik „nem ukránok”, és „semmit nem tudni a motivációikról.” Ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy nem bolti lopásokban nyomoz, és még a 60 milliós lombkoronasétány is túl kis hal lenne neki: olyan ügyekben járhat el, amelyekben a minimálbér ötszázszorosát eléri a károkozás.

Az új – avagy legújabb – törvény, amit csütörtökön jóváhagyott a parlament, már nem csorbítaná a NABU és a SAP jogköreit, ám előírja, hogy a nemzetbiztonsági szakszolgálatok időnként átvilágíthassák a két szerv munkatársait.

 
Tüntetők a nyugat-ukrajnai Lembergben 2025. július 23-án
Fotó: MTI/EPA/Mikola Tisz
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.