Észak-Lengyelország nemcsak szép, de nyaralásra is tökéletes

Élet + Mód

A sokszor elviselhetetlen magyar nyár fő üzenete egyértelmű: menjünk a Balti-tengerhez nyaralni! Gdańsk és környéke jó belépő még akkor is, ha nagyon gyorsan kiderül pár szomorú tény rajta keresztül arról, mennyire fejlett Magyarország.

Mivel a globális felmelegedés már nem nyomasztó jövő, hanem nyomasztó jelen, közel sem magától értetődő dolog nyáron mondjuk a horvát tengerpartra menni. A nyár ugyanis összességében egyre kevésbé szól a kellemes trópusi melegről, sokkal inkább az elviselhetetlen hőségről, ami mellett az álom nem feltétlenül egy mediterrán tengerpart, hanem inkább a kellemes szellő, huszonpár fok és persze fülledt helyett friss levegő. Ez megoldható, sőt, akár elmehetünk olyan homokos tengerpartra is, ahol biztosan nem kell amiatt káromkodnunk, hogy már 11-kor a szemünkbe folyik a saját sós izzadságunk. Sőt, még a gatyánk sem megy rá erre, és a kevésbé naprakész ismerőseink előtt még menőnek is tűnhetünk azzal, ha hangsúlyozzuk, mi nem vakációra, hanem „coolcationre” megyünk. Igen, ezt a szót használják mostanában arra angol nyelvterületen és az internet pöcegödrében, ha hűsöllni megyünk el valahova nyáron.

 
A gdański kikötő romantikus naplementéje
Fotó: A szerző felvétele
 

Én már hosszú éve kinéztem magamnak a Balti-tengert, különösképpen a remek tömegközlekedés miatt a lengyelországi Gdańskkal szomszédos Sopotot: a vizet szeretem, a kikötővárosokat szeretem, szép és hosszú homokos tengerpartja van, és bár a Balti-tenger ritkán melegebb 18 foknál még júliusban is, összességében a nyár közepén városnézésre épp úgy tökéletesen alkalmas az időjárás, mint arra, hogy egy könyvvel a kezünkben pihengessünk a parton. Mindeközben a fapadossal frissen repülhető, de egy kis türelemmel vonattal is nagyon könnyedén elérhető Gdańsk. Ziemowit Szczerek lengyel író nem véletlenül mondta egy interjúban, hogy ez a város igazából menőbb, mint Berlin, miközben kifejtette, hogy Varsó már nem annyira kelet Berlinje, hanem Berlin lett a nyugat Varsója.

 
Sopot tengerpartja júliusban
Fotó: A szerző felvétele
 

A szárnyaló forintnak köszönhetően Lengyelország egy ideje már érezhetően drágább Magyarországnál, ennek ellenére olyan nagyon nem kell a zsebbe nyúlni egy északi kalandhoz: Sopotban a tengerparthoz és a vasútállomáshoz is nagyon közel lévő garzont lehet bérelni éjszakánként nagyjából 30 ezer forintért, ebben ketten, vagy akár egy gyerekkel elég jól el lehet férni. Maga az utazás nyilván a légitársaságoktól függ, de Budapestről egyetlen átszállással oda-vissza 30 ezerből biztosan megvan vonattal, ráadásul a MÁV honlapján is megvásárolhatjuk a jegyet. Maga Sopot a 19. században vált jelentőssé, amikor már kellő mennyiségű porosz család akart itt magának nyaralót, a jó vasúti összeköttetésnek köszönhetően pedig gyorsan megszerette a lengyel és német polgárság. Ez a polgári hangulat ott van minden részén a jelenleg 35 ezres településnek: a Wes Anderson-filmekből előbújt szállodák, a kaszinónak hívott főutca és úgy átlalában a város kialakítása. Mivel Sopot már a kezdetektől Gdańskkal együtt volt kezelve, ezért az 1920-as években a Népszövetség felügyelete alatt lévő szabad városként élt, és bár a szó szerint a pár kilométerre kezdődött második világháború során sok rombolás történt, alapvető jellegzetességeit képes volt megtartani. 

 
A sopoti Grand Hotel
Fotó: A szerző felvétele
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.