„Az utókor dicsérete feledés” – írja Marcus Aurelius császár az Elmélkedéseiben, a második könyvben, amelyet Pannónia akkori fővárosában, a mai osztrák-szlovák-magyar hármashatártól egy kőhajításnyira, a Duna mentén, Carnuntumban fejezett be. A császár Aquincumban biztosan járt, hogy Gorsiumban megfordult volna, arra nincs bizonyíték, mindazonáltal őt volt a legjobb olvasni Gorsium árnyas tölgyfái alatt, a fűszerkert közelében. „Az emberi élet tartama pillanat; az anyag változó, az érzékelés homályos; egész testünk összetétele könnyen romlandó; a lélek ide-oda kapkodás; a szerencse kifürkészhetetlen; a hírnév bizonytalan. Egyszóval: minden testi dolog rohanó vízfolyás, minden lelki jelenség álom és ködkép, az élet harc és számkivetés, az utókor dicsérete feledés” – írta a császár, és Gorsium története ennek példázata.
A bejárat előtt tábla hirdeti, hogy az EU Ister projektjének résztvevője volt a régészeti park, és a kódot beolvasva megtudjuk, hogy Róma onnan 1180 kilométer. Gyors fejszámolás, hogy az napi 40 kilométerrel számolva (gyalog) egy hónap kereken. Sajnos a projekt honlapjának magyar fordításán kellett volna még dolgozni egy kicsit, mert háromszor kellett visszaolvasnunk, hogy megbizonyosodjunk, tényleg azt állítja-e a szerző, hogy Gorsium „romjai már a 18. században is állhattak”. A projektre 2 millió euró ment el, három évig tartott. Mindazonáltal inkább más forrásokból tájékozódtunk arról, hogy merre vezettek Pannóniában a római utak. A Stanford egyetem által készített római világbeli útvonaltervezőn ugyan nem tüntették fel Gorsiumot, de 32 napot számolnak a Rómába jutásra. Pedig hogy volt Aquincumot Gorsiumon át Tricciana (Ságvár) és Sopianae (Pécs) érintésével a Rómába vezető adriai utakkal összekötő út, arról régészeti leletek, és persze ezek alapján a kiállítóhely tájékoztató táblái is tanúskodnak.
A régészeti park fogadóterében leszurkoljuk az 1200 forintos belépőjegyet, a személyzet igen kedves és segítőkész. Kapunk térképet is, rajta minden nevezetesség. Balra el.
Borongós idő van, egyedül vagyunk a parkban, és ettől valahogy különösen szürreális élmény. Az első sugárúton árnyas fák és sírkövek között haladunk az oszlopsor felé. Tulajdonképpen egy kőbányában járunk, mert azt, ami a különböző betörő népek dúlása után Gorsium épületegyütteséből megmaradt, többek között Székesfehérvár középkori épületeinek építésére használták fel, ahogy az akkoriban szokás volt.
Marcus Aurelius, aki vagy járt Gorsiumban, vagy nem, azt írta fenti művében: „Képzeld magad elé állandóan az idő végtelenségét, az anyag határtalanságát: az anyaghoz képest minden egyes jelenség fügemag, az időhöz képest a fúró egyetlen fordulata. Képzeld magad elé az egyes érzéki tárgyakat, amint feloldódnak, változnak, korhadnak, porladnak. Gondold meg, hogy minden szinte csak azért lett, hogy ismét elpusztuljon.” Gorsium is ennek a dialektikus pusztulásnak és újjáépülésnek a példája.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
